HVG portré

(részletek)

Bokros Lajos

a Tőzsdetanács elnöke

 

1990. június 30.

 

A Surányi Györggyel írt Piac és pénz a modern gazdaságban, című könyvemre vagyok a legbüszkébb - kezdi a beszélgetést Bokros Lajos, a 36 esztendős újdonsült tőzsdeelnök. Bokros afféle közgazdasági csodagyerekként indult: 1978-ban pályázat alapján még egyetemistaként felvették a már akkoriban is reformszigetnek számító Pénzügykutatóba, később 1985-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Korábban még egy évet Panamában töltött az ottani állami egyetem ösztöndíjasaként. A kutatóban, mint tudományos segédmunkatárs kezdte, s 1987-ig, távozásáig az állampénzügyi osztály vezetői posztjáig vitte. Az ifjú kutató 1977 óta volt az MSZMP tagja. Több esetben kaptam pártfegyelmit - mondja -, egy ízben például egy nyugati lapnak adott nyilatkozatomért, amelyben a magyar adósságállományról szolgáltattam adatokat, majd a legutolsót 1987-ben, mikor Grószék hároméves stabilizációs programjáról egy, a parlamentnek megküldött nyílt levélben kimutattuk, mennyi kívánnivalót hagy maga után - ad a korszakról beszámolót. Amikor 1987-ben Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter megszüntető határozata nyomán a kutatóintézet rt.-vé alakult, Bokros nem tartott a csoporttal, hanem a Magyar Nemzeti Bankba ment. A bankban 1989 márciusa óta ő a tőkepiaci főosztály vezetője, egyben a bank ügyvezető igazgatója. A június 19-én megválasztott új tőzsdeelnök egyébként az értékpapírtörvény egyik társszerzője is. Hagelmayer Istvántól és Antal Lászlótól tanultam a legtöbbet. A Pénzügykutatóban eltöltött nyolc év ma is feledhetetlen emlékem. Barátai között első helyen szerzőtársát, Surányi Györgyöt említi. Ábel István és Szalai Erzsébet tartozik még azok közé, akikkel a munkán kívül szoros barátság is összefűzi. (…) Egyetlen hobbim a nyelvtanulás. Három felsőfokú vizsgám van, de hat nyelvvel foglalkozom rendszeresen. Autodidakta módján tanulok. A buszon újabban a német szótárt forgatom.

 

- Néhány hete még úgy tűnt, hogy önnél esélyesebb jelöltek is vannak a Tőzsdetanács elnöki posztjára. Azután hamarosan csak ketten maradtak. Mivel tudott felülemelkedni?

- Igaz, sok embert megkérdeztek, de senki sem vállalta. Faluvégi Lajos, a korábbi elnök sem. A fennmaradt jelöltek közül egyedül én voltam korábban is tagja a Tőzsdetanácsnak.

- Ez most amolyan másodállás?

- Idézőjelben értve. Olyan, mint egy igazgatótanácsi tagság. Főállásban változatlanul a Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója vagyok.

- De hát éppen erre akartunk rákérdezni: hogyan lesz ideje arra, hogy mindkét helyen lelkiismeretesen dolgozhasson?

- Felteszem, hogy az elnöki beosztás sem ad sokkal több munkát, mint amit a Tőzsdetanács tagjaként eddig is végeztem. Igaz, nagyobb a felelősség, már csak azért is, mert a tőzsde most már jogilag is létezik. A kettő együtt bizonyára több időt igényel majd napi nyolc óránál.

- Egy korábbi interjúban azt mondta: szocialista attitűdje összeegyeztethető a tőzsdeelnökséggel. Csakhogy ön hosszabb időn át fizette a tagdíjat az MSZMP-nek, amely csak a nevében volt szocialista, mert valójában egyértelmű kommunista pártnak vallotta magát. Mi történt közben önnel?

- Aki jól ismeri a közelmúlt történetét, tudhatja, hogy Magyarországon a választóvonal nem a párttagok és a nem párttagok között húzódott. Úgy érzem, a reformköri mozgalomban való részvételem, három pártfegyelmim, együttműködésem az illegális ellenzékkel jól minősíti, hogyan gondolkodtam.

- És igaz az, hogy időközben már lemondott a képviselőségről?

- Igen, de nem azért, mert elnök lettem. Csak időbeli egybeesésről van szó. Hamar kiderült, hogy a parlamenti feladatoknak képtelen vagyok mellékállásban megfelelni. Elfoglaltságaim egyszerűen nem tették például lehetővé, hogy júniusban egyetlen ülésre is elmehessek.

- Ezek szerint ezennel véget is vetett politikai pályafutásának?

- Igen, ezt lehet mondani. Bár hozzáteszem: politikai véleményemet szakmai munkámban továbbra is képviselni szeretném.

- Önéletrajzában úgy minősíti magát, mint radikális reformközgazdász, aki a fordulat és reform egyik társszerzője volt. Ismert magánál radikálisabb reformközgazdászt?

- Nem hiszem, de érdemes lenne e szempont alapján összehasonlítani az embereket. Ennek a jelzőnek ma már lényegében nincs is funkciója. Mi akkor azért voltunk radikálisak, mert először írtuk le nyilvánosan, hogy a gazdaság reformja elképzelhetetlen politikai reformok nélkül.

- Még a Pénzügykutatóban a lakásgazdálkodás szakértője lett. Feltehetően pregnáns véleménye van a kamatadóról...

- A kamatadó lehet, hogy formájában nem a legszerencsésebb megoldás volt, de úgy érzem, a jelenlegi támogatási rendszer tartalmilag kifejezetten igazságtalan. Nem azoknak kedvez, akiknek kellene.

- Önnek van lakáskölcsöne?

- Van. Havi 12 ezer forint a törlesztésem, amiből 8500 a bankhitel és 3500 a rendes, kedvezményes hitel. Nálam az a helyzet, hogy akkor lett volna szükségem a támogatásra, amikor hat évvel ezelőtt még egy alig 30 négyzetméteres szoba-konyhában laktunk, nem pedig most, amikor már szinte fölösleges.

- Ha már az anyagiaknál tartunk: legutóbbi portrénkból kiderült, hogy az elmúlt években igencsak jól jövedelmeztek azok a tanácsadások, amelyeket vállalatalapítás céljára adtak bizonyos szakemberek. Ön is adott tanácsokat?

- Nem. Ilyen munkát nem végeztem.

- Akkor mivel tudja kiegészíteni a jövedelmét?

- Rendszeresen tanítok a Bankárképző Központban, előadásokat tartok, publikálok. A tőzsdetanácsi tagság után is megilletett bizonyos tiszteletdíj.

- Vajon a Tőzsdetanács főnökeként mennyi honorárium illeti meg?

- A tervek szerint évi 250 ezer forint - de részvénytulajdont nem szerezhetek.

- Ön együtt dolgozott Liska Tiborral, akit még korábbi hivatalos támogatói is inkább fenegyereknek, botrányhősnek tekintettek. Mit gondol: vajon sajátos nézeteinek most több tere nyílhat majd?

- A tulajdonreform során az ő gondolatait is jól lehetne hasznosítani, és Siklaky István kisembervédő programjának is meglenne a helye. A társadalmi vagyon 20 százalékát az állampolgároknak lehetne juttatni részvényvásárlásra jogosító ingyenes utalványok formájában. S így azok is - például tanárok, ápolók - dolgozói részvényesek lehetnének, akiknek erre különben nem lehetne módjuk.