HVG portré

(részletek)

(1997. ápr. 5.)

 

Akar László

a PM politikai államtitkára

 

Egy görög szállodaportástól tudtam meg, hogy a mediterrán ország egyik régiója Akaránia – jelzi a pénzügyi tárca 44 esztendős parlamenti golyófogója, hogy őt sem hagyta nyugodni ritka családnevének eredete. (…) Aztán édesapja is a szakma jelese: a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályának éléről ment nyugdíjba. Az ifjú Akar, mivel a budapesti Fazekas Gimnáziumban matekban jeleskedik, s mivel aktív KISZ-esként a társadalomtudományok iránt is érdeklődést mutat, megfelel a közgazdasági egyetem elvárásainak, ahol a népgazdasági tervező-elemző szak gazdaságmatematikai tagozatán csiszolódik tovább. Ott – noha magasabb ívű pártkarrier is ígérkezne – megelégszik a pártbizottsági tagsággal. Így is az Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályán kezdhet, és alig tíz év alatt a gazdaságirányítási főosztály élére emelkedik, de már gazdaságirányítási és pénzügyi főcsoportfőnökként éli meg a Pénzügyminisztériumba történt beolvadást és a rendszerváltást. Egy másik kis váltás: elsők között igazol át az MSZP-be. Az Antall-rezsimben helyettes államtitkári ambíciói meghiúsulnak, így némileg csalódottan veti bele magát a magánszférába. Több nagyvállalkozás vagyonkezelését, átvilágítását, csődmenedzselését és privatizálását végeztük el – emlékezik, mit hagyott ott, amikor az MSZP 1994-es győzelme nyomán a pénzügy politikai államtitkára lesz. 1992-től pártja pénzügyi ellenőrző bizottságának is tagja, de az oroszul középfokon, angolul tárgyalási szinten beszélő szakemberben tisztelhetjük a Nemzetközi Valutaalap Magyarországot képviselő helyettes kormányzóját is.

 

(...)

– A magyar közélet legnépszerűtlenebb, mondhatni legutáltabb szereplői többnyire a pénzügyesek. Ön viszont mintha élvezné, amit csinál!?

– Először egy cáfolat: a népszerűségi listák ma a középmezőnybe helyeznek bennünket. Azt pedig nem állítom, hogy élvezném ezt a pozíciót, de miután az élet a parlamenti szerepbe sodort, csinálom egyfajta küldetéstudatból. És mert úgy érzem, igazunk van a gazdaságpolitika irányát tekintve.

– Máris oroszlánként védi a cég hadállásait. Nincsenek kétségei például gazdaügyben?

– Noha voltak hibák az előkészítésben, azok forrásait elsősorban nem a politikai államtitkárnál kell keresni, amely pozíció a mai napig zavaros, hiszen még mindig nincs pontosan meghatározva, mit is kell csinálnia. Túl azon persze, hogy helyettesíti a minisztert a parlamentben.

– Hát az sem lehet könnyű, de ön már diákkorában sem volt amolyan kis könyvkukac. Sőt! Honnan a mozgalmi véna?

– Talán a génjeimben hordom. Szüleim mesélték, hogy már kis srácként imádtam szervezni a magam csapatát. A gimnáziumban évfolyamtársak voltunk Magyar Bálinttal és Thürmer Gyulával. Az iskolai KISZ-titkárválasztáson, emlékszem, indult Thürmer is, aztán a felállás így alakult: én voltam a KISZ-titkár, Thürmer az agit-prop. titkár, és Magyar az iskolai újság szerkesztője.

– Jól tudtak együtt dolgozni?

– Bálinttal? Azt hiszem, igen.

– Mi a Gyulára is gondoltunk. A Thürmerre ...

– Vele nehezebben, az agit-prop. titkárság ugyanis egyfajta sajátos mentalitást jelentett.

– Beszéljünk az ön mentalitásáról. Már akkoriban is ilyen kemény harcos volt?

– Voltak konfliktusaim. Egyetemistaként egy kerületi KISZ-küldöttgyűlésen felszólaltam, mert antidemokratikusnak tartottam, ahogy módosítani akarták a szervezeti szabályzatot. Az egyetem párttitkárát másnap reggel raportra rendelték a kerületi pártbizottságra. De nem lett belőle bajom.

– Ne kisebbítse a bajt, végül is e téren sohasem jutott többre az alapszervezeti párttitkárságnál. Igaz, úgy tetszik, a szakmai munka kielégítette. Ismerte korosztályos kollégáinak a Fordulat és reform című tanulmányát? S ha igen, mit tartott róla?

– Sok tekintetben rokon volt azzal, amit mi javasolgattunk. Megvallom, féltünk, nehogy politikai mondanivalója miatt kiverje a biztosítékot, mert az negatívan hatna vissza gazdasági tartalmára. De emlékszem, vitát szerveztünk a tanulmányról ...

– A rendszerváltás után mégsem kellett helyettes államtitkárnak. Sértette a dolog?

– Surányi javasolt, és Rabár be is hívott egy beszélgetésre, de a végén mást neveztek ki. Nekem az egyik főosztály vezetését kínálták fel, amit nem vállaltam. Sok minden nem tetszett az akkori eseményekből, például a Tervhivatal és a pénzügy összevonásával kapcsolatosan. Javasoltam, hogy föl kell emelni a béreket, mert láttam, mekkora a kiáramlás. De le lettem radírozva. Mellőzésem csak az utolsó csepp volt a pohárban, a kinevezés végül nem a szakterületről történt.

– Rémes lehetett. A magánszféra, ahová átlépett, azért talán anyagilag legalább kárpótolta. Mégis visszatért a minisztériumba. Szeret hazardírozni?

– Nem igazán. Nem is játszom semmiféle szerencsejátékot.

– Arra gondoltunk, hogy a Tuti Tipp Kft. bukmékerirodában – a pénzügy egy másik jeles államtitkárával, Draskovics Tiborral együtt – állítólag önnek is volt részesedése.

– Miután a világ legtöbb országában ez menő üzlet, beszálltam. Utána buktam rajta egy nagyot. Ennyi a történet. A veszteségemet azonban ne is tudakolják, úgysem árulom el.

– Akkor egyszerűen csak fogadja együtt érző részvétünket. Azért, gondoljuk, a főhatóságon kívüli kirándulás arra jó volt, hogy más szemmel is lássa a világot. S ha már a külvilág: végigülte a Világbankkal folytatott tárgyalásokat. Hogy látta közelről: tényleg olyan okosak az onnan jött fiúk, avagy csak az erő helyzetéből könnyű diktálni?

– Miután a Nemzetközi Valutaalap helyettes kormányzója is vagyok, ebből a pozícióból nem ildomos kritizálni bárkit is, de tény, hogy többen közülük erősen az angolszász elméleti közgazdaság talaján állnak, és ebből következően nehezebben tudják megérteni a teóriák és gyakorlat közötti különbségeket. Nekünk kell folyton megmagyaráznunk, mi az, ami végrehajtható, és mi az, ami nem.

– Ha már amúgy is képben van, nem gondolt még arra – mivel a Horn-kabinet sok pénzügyminisztert fogyaszt –, hogy első emberként is ülhetne a támadások elébe?

– A legutóbbi váltásnál ez szóba került. Bokros le is nyilatkozta, hogy engem javasolt. De én akkor határozottan kijelentettem, nem szeretnék miniszter lenni. És ezt ma sem gondolom másként.

– Lojalitása kifogástalan. Pedig ki tudja, mennyi ideje lehet még? A demokráciában az is megeshet, hogy 1998-ban új, ismét nem önben gondolkodó garnitúra jön ...

– Önök tökéletesen félreértik a helyzetet. Még ha maradhatnék is a helyemen, akkor sem maradnék. Visszavágyom a szakmámba, ami lehet bank, biztosító, vagyonkezelő...

– És ha befut egy világbanki állásajánlat?

– Elvben semmi sincs kizárva. De nem hajtanék rá. Ugyanis nincs kedvem külföldön élni.

– Pedig remekül beszél angolul.

- Ez igaz, de magyarul még jobban.