Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek


Akar László (1953)

Közgazdász, a Horn-kormány idején a Pénzügyminisztérium (PM) politikai államtitkára.
Az MKKE elvégzése után az Országos Tervhivatalban (OT), majd a PM-ben dolgozott. Az 1990-es választások után távozni kényszerült. 1992-től az MSZP holdudvarába tartozó, a Wallis-csoport1 érdekköréhez kapcsolódó Coopholding Vagyonkezelő Rt. (későbbi nevén: Hungaroholding) résztulajdonosa, vezérigazgatója és a Wallis Holding FB elnöke. Az ÁVÜ megbízásából 1992-től a Konzumbank FB elnöke. Ezt a pozícióját 1994-ig meg is tartotta. Nyilván nem véletlen, hogy ebben az időszakban a Wallis a Konzumbank megvásárlására készült.
Egészen az 1994-es választásokig Akar a Vektor Bróker Rt. FB-jének is tagja volt, mint az alapító tulajdonos, a Hungaroholding képviselője.2 Ez a tény csak a Tocsik-botrány kapcsán nyert jelentőséget, mert abban a Vektor cégcsoport fő szerepet játszott.3 1994-ben Akar visszatért az államigazgatásba, a PM politikai államtitkára lett. Négy évet töltött ebben a pozícióban.
 
HVG portré
(részletek)
(1997. ápr. 5.)
 
Akar László
a PM politikai államtitkára
 
Egy görög szállodaportástól tudtam meg, hogy a mediterrán ország egyik régiója Akaránia – jelzi a pénzügyi tárca 44 esztendős parlamenti golyófogója, hogy őt sem hagyta nyugodni ritka családnevének eredete. (…) Aztán édesapja is a szakma jelese: a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályának éléről ment nyugdíjba. Az ifjú Akar, mivel a budapesti Fazekas Gimnáziumban matekban jeleskedik, s mivel aktív KISZ-esként a társadalomtudományok iránt is érdeklődést mutat, megfelel a közgazdasági egyetem elvárásainak, ahol a népgazdasági tervező-elemző szak gazdaságmatematikai tagozatán csiszolódik tovább. Ott – noha magasabb ívű pártkarrier is ígérkezne – megelégszik a pártbizottsági tagsággal. Így is az Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályán kezdhet, és alig tíz év alatt a gazdaságirányítási főosztály élére emelkedik, de már gazdaságirányítási és pénzügyi főcsoportfőnökként éli meg a Pénzügyminisztériumba történt beolvadást és a rendszerváltást. Egy másik kis váltás: elsők között igazol át az MSZP-be. Az Antall-rezsimben helyettes államtitkári ambíciói meghiúsulnak, így némileg csalódottan veti bele magát a magánszférába. Több nagyvállalkozás vagyonkezelését, átvilágítását, csődmenedzselését és privatizálását végeztük el – emlékezik, mit hagyott ott, amikor az MSZP 1994-es győzelme nyomán a pénzügy politikai államtitkára lesz. 1992-től pártja pénzügyi ellenőrző bizottságának is tagja, de az oroszul középfokon, angolul tárgyalási szinten beszélő szakemberben tisztelhetjük a Nemzetközi Valutaalap Magyarországot képviselő helyettes kormányzóját is.
 
(...)
– A magyar közélet legnépszerűtlenebb, mondhatni legutáltabb szereplői többnyire a pénzügyesek. Ön viszont mintha élvezné, amit csinál!?
– Először egy cáfolat: a népszerűségi listák ma a középmezőnybe helyeznek bennünket. Azt pedig nem állítom, hogy élvezném ezt a pozíciót, de miután az élet a parlamenti szerepbe sodort, csinálom egyfajta küldetéstudatból. És mert úgy érzem, igazunk van a gazdaságpolitika irányát tekintve.
– Máris oroszlánként védi a cég hadállásait. Nincsenek kétségei például gazdaügyben?
– Noha voltak hibák az előkészítésben, azok forrásait elsősorban nem a politikai államtitkárnál kell keresni, amely pozíció a mai napig zavaros, hiszen még mindig nincs pontosan meghatározva, mit is kell csinálnia. Túl azon persze, hogy helyettesíti a minisztert a parlamentben.
– Hát az sem lehet könnyű, de ön már diákkorában sem volt amolyan kis könyvkukac. Sőt! Honnan a mozgalmi véna?
– Talán a génjeimben hordom. Szüleim mesélték, hogy már kis srácként imádtam szervezni a magam csapatát. A gimnáziumban évfolyamtársak voltunk Magyar Bálinttal és Thürmer Gyulával. Az iskolai KISZ-titkárválasztáson, emlékszem, indult Thürmer is, aztán a felállás így alakult: én voltam a KISZ-titkár, Thürmer az agit-prop. titkár, és Magyar az iskolai újság szerkesztője.
– Jól tudtak együtt dolgozni?
– Bálinttal? Azt hiszem, igen.
– Mi a Gyulára is gondoltunk. A Thürmerre ...
– Vele nehezebben, az agit-prop. titkárság ugyanis egyfajta sajátos mentalitást jelentett.
– Beszéljünk az ön mentalitásáról. Már akkoriban is ilyen kemény harcos volt?
– Voltak konfliktusaim. Egyetemistaként egy kerületi KISZ-küldöttgyűlésen felszólaltam, mert antidemokratikusnak tartottam, ahogy módosítani akarták a szervezeti szabályzatot. Az egyetem párttitkárát másnap reggel raportra rendelték a kerületi pártbizottságra. De nem lett belőle bajom.
– Ne kisebbítse a bajt, végül is e téren sohasem jutott többre az alapszervezeti párttitkárságnál. Igaz, úgy tetszik, a szakmai munka kielégítette. Ismerte korosztályos kollégáinak a Fordulat és reform című tanulmányát? S ha igen, mit tartott róla?
– Sok tekintetben rokon volt azzal, amit mi javasolgattunk. Megvallom, féltünk, nehogy politikai mondanivalója miatt kiverje a biztosítékot, mert az negatívan hatna vissza gazdasági tartalmára. De emlékszem, vitát szerveztünk a tanulmányról ...
– A rendszerváltás után mégsem kellett helyettes államtitkárnak. Sértette a dolog?
– Surányi javasolt, és Rabár be is hívott egy beszélgetésre, de a végén mást neveztek ki. Nekem az egyik főosztály vezetését kínálták fel, amit nem vállaltam. Sok minden nem tetszett az akkori eseményekből, például a Tervhivatal és a pénzügy összevonásával kapcsolatosan. Javasoltam, hogy föl kell emelni a béreket, mert láttam, mekkora a kiáramlás. De le lettem radírozva. Mellőzésem csak az utolsó csepp volt a pohárban, a kinevezés végül nem a szakterületről történt.
– Rémes lehetett. A magánszféra, ahová átlépett, azért talán anyagilag legalább kárpótolta. Mégis visszatért a minisztériumba. Szeret hazardírozni?
– Nem igazán. Nem is játszom semmiféle szerencsejátékot.
– Arra gondoltunk, hogy a Tuti Tipp Kft. bukmékerirodában – a pénzügy egy másik jeles államtitkárával, Draskovics Tiborral együtt – állítólag önnek is volt részesedése.
– Miután a világ legtöbb országában ez menő üzlet, beszálltam. Utána buktam rajta egy nagyot. Ennyi a történet. A veszteségemet azonban ne is tudakolják, úgysem árulom el.
– Akkor egyszerűen csak fogadja együtt érző részvétünket. Azért, gondoljuk, a főhatóságon kívüli kirándulás arra jó volt, hogy más szemmel is lássa a világot. S ha már a külvilág: végigülte a Világbankkal folytatott tárgyalásokat. Hogy látta közelről: tényleg olyan okosak az onnan jött fiúk, avagy csak az erő helyzetéből könnyű diktálni?
– Miután a Nemzetközi Valutaalap helyettes kormányzója is vagyok, ebből a pozícióból nem ildomos kritizálni bárkit is, de tény, hogy többen közülük erősen az angolszász elméleti közgazdaság talaján állnak, és ebből következően nehezebben tudják megérteni a teóriák és gyakorlat közötti különbségeket. Nekünk kell folyton megmagyaráznunk, mi az, ami végrehajtható, és mi az, ami nem.
– Ha már amúgy is képben van, nem gondolt még arra – mivel a Horn-kabinet sok pénzügyminisztert fogyaszt –, hogy első emberként is ülhetne a támadások elébe?
– A legutóbbi váltásnál ez szóba került. Bokros le is nyilatkozta, hogy engem javasolt. De én akkor határozottan kijelentettem, nem szeretnék miniszter lenni. És ezt ma sem gondolom másként.
– Lojalitása kifogástalan. Pedig ki tudja, mennyi ideje lehet még? A demokráciában az is megeshet, hogy 1998-ban új, ismét nem önben gondolkodó garnitúra jön ...
– Önök tökéletesen félreértik a helyzetet. Még ha maradhatnék is a helyemen, akkor sem maradnék. Visszavágyom a szakmámba, ami lehet bank, biztosító, vagyonkezelő...
– És ha befut egy világbanki állásajánlat?
– Elvben semmi sincs kizárva. De nem hajtanék rá. Ugyanis nincs kedvem külföldön élni.
– Pedig remekül beszél angolul.
- Ez igaz, de magyarul még jobban.
 
Akar az 1998-as választások után a Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, majd csoportigazgatója lett és nem vállalt kormánytisztséget a 2002-es választások után sem. 2002–2007 között az MNB FB elnöke, 2004-től a 2010-es választásokig a MOL IG tagja. Akar mindvégig egyik fontos tanácsadója volt a mindenkori MSZP vezetésnek, részt vett a párt gazdasági programjainak kidolgozásában. 2006/2007-ben az Államreform Bizottság önkormányzati munkacsoportjának vezetője volt.
 
1 A Veres Tibor, Nagy György, Kormos Miklós és mások által alapított Wallis holding működéséről ld. HVG, 1995. máj. 13., MaNcs, 2009. ápr. 16.
2 MH, 1996. okt. 2.
3 MH, 1997. szept. 2., Beszélő, 2000. júl. – aug. 168-169. o.

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 103 0

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-4//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave