Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Boros Imre (1947)*

Bankár, politikus, üzletember. 1970-ben szerezte diplomáját az MKKE-n. Később a BM III-as Főcsoportfőnökségének1 a III/II csoportfőnökségének – a kémelhárításnak – titkos állományú, fizetett (szt.) ügynöke lett, D-008-as szám alatt. Nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1989 márciusában beszervezését véglegesítették és rendőr századosi rangot kapott. Egy évvel később azonban maga kérte leszerelését és nyugdíjazását. Minderre azonban csak 2002 szeptemberében, az ún. Mécs-bizottság működése kapcsán derült fény, majd még inkább 2007-ben, amikor Boros hozzájárult ahhoz, hogy személyi adatai kutathatók legyenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.2 Hogy mit csinált Boros 1970-73 között, arról nincs információ. Az biztos, hogy MSZMP tagja is volt egy időben.

A hivatalos életrajz szerint első munkahelye az MNB volt, ahova 1973-ban vették fel az arbitrázs osztályra. Egy időben az MNB MSZMP-s párttitkára is volt. 1983-ban Boros egyike volt azoknak az MNB-s vezetőknek, akik Állami Díjat kaptak az 1982-es valutaválság elhárításában játszott kiemelkedő szerepükért. Boros neve csak a 80-as évek végén vált ismertté a szélesebb közvélemény előtt, amikor kiderült, hogy az MNB és a Volkswagen konszern deviza-üzletkötői együtt és/vagy egymás ellen folytatott devizaspekulációi a német konszernnek 480 millió, az MNB-nek 69 millió DM veszteséget okoztak.3 Az ügy végül az MNB és a VW konszern perével zárult, melynek eredményeképpen a német bíróság 55 millió DM kártérítésre ítélte a magyar felet. Ekkor már sem Boros Imre, sem helyettese, Töröcskei István nem dolgozott a bankban.

Az MNB-ből Boros 1988 végén Demján Sándor hívása alapján az MHB-ba került. Demján távozása után 1990. október 9-én az új MHB vezér - Bartha Árpád – az akkor már vezérigazgató-helyettesi címmel rendelkező Borost is felmentette, és személyéről elmarasztaló közleményt is adott ki az MTI útján. A sajtó később azt állította, hogy Boros az érdekeltségi körébe tartozó társaságoknak baráti alapon hiteleket nyújtott, s ebből a banknak 140 M Ft kára származott.4

Az MHB-ból Boros a Kultúrbankba távozott, majd elnöke lett a Kultúrbank és a Portus AG által alapított prágai Interbanka-nak. Ezzel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy a Portus AG mögött valójában Boros Imre és Töröcskei magánvagyona áll, de tények ezt sohasem bizonyították.5 Egy jóval később publikált életrajzából az derült ki, hogy Boros 1990-92 között a moszkvai East-West International Bank elnökhelyettese és a prágai Interbanka elnöke is volt.6

A Kultúrbankból 1993. április 1-én Boros második emberként tért vissza az MHB-ba - miután korábbi beosztottja, Töröcskei István az MHB élére került. Október 15-től viszont már az ÁV Rt. bankügyekért felelős portfolió igazgatója lett – vagyis ezáltal mégis ő lett Töröcskei főnöke. Erről a posztjáról 1994 augusztusában távozott. Nem egész egy évet töltött a privatizációs szervezetben. Ottani működésével kapcsolatban felmerült az a gyanú, hogy része volt az Inter-Európa Bank részvényeinek spekulációs célú felvásárlásában.7 Boros ÁV Rt.-s működése az 1994-es Csiha-féle bizottsági ellenőrzés kapcsán került előtérbe, amikor az ÁV Rt. felülvizsgálata során aggályosnak minősíttetett az Inter-Európa Bank részvényeinek összevásárlásával, majd értékesítésével összefüggő ÁV Rt.-s tranzakciót. Az ügyet az ÁPV Rt. FB-je, majd az ÁSZ is vizsgálta.

Ezt követően Boros az 1994-ben privatizált Szentendrei Betonárugyár Rt. IG tagja lett. A 90-es évek elejétől kezdve saját céget is működtetett Finconsult Kft. néven. 1997-ben – Töröcskei István mellett - vezető funkciót vállalt az Equilor Holding Kft. irányításában.8

1996-tól Boros az FKgP egyik tanácsadója volt, egy nyilatkozata szerint9 fontos szerepe volt abban, hogy rávegye Torgyán Józsefet a FIDESZ-szel kötendő koalícióra. Az 1998. évi választásokon a párt színeiben megyei listán került be az Országgyűlésbe. Pártja jelöltjeként tárcanélküli miniszter lett. Hozzá tartoztak a PHARE pénzek felhasználásával kapcsolatos ügyek. 1999-től a Magyar Lótenyésztő és Lovassport Szövetség elnöke. 2001 februárjában – Torgyán József utódaként – pár hétre átvette a Mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium irányítását is.

2001 tavaszán magánvállalkozásai azért kerültek a sajtó látókörébe, mert a fentebb említett cégek – a Finconsult, az Equilor és e cégek Libériában, a Bahamákon és Monacóban bejegyzett résztulajdonosai - kimutathatóan élénk üzleti kapcsolatban álltak azokkal az osztrák és izraeli cégekkel és magánszemélyekkel, amelyek a CW Bank és a csehországi Komercni Banka bukásában is szerepet játszottak.

Az FKgP szétesése után Boros az MDF-ben folytatta politikai pályafutását, de amikor 2002 szeptemberében kiderült ügynök múltja, kilépett a frakcióból. Ennek ellenére egyéni képviselőként 2002 nyarán nagyon is sikeres volt – az első fordulóban már megkapta a voksok 60%-át. Így tehát független képviselőként folytatta munkáját az Országgyűlésben. Egy ideig úgy tűnt, hogy 2006-ban a FIDESZ jelöltjeként indulhat ismét harcba a képviselői mandátumért a zalaszentgróti választókörzetben, de a FIDESZ mégsem őt jelölte, így egyéni jelöltként mérette meg magát. A második fordulóban azután visszalépett a FIDESZ-es jelölt javára. 2007-től rendszeresen publikált a jobboldali Magyar Hírlapban, többször szerepelt a Hír TV-ben.

Boros 2010-ben - Töröcskei Istvánnal közösen - Helikon Kereskedelmi Bank Zrt. néven saját bankot hozott létre, amely a FIDESZ választási győzelme után felvette a Széchenyi nevet. A Bank 2014 novemberében csődközeli állapotba került.

1	MTI, 2010. máj. 19. 1956 után a Belügyminisztériumnak ez a részlege a Belső Reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség nevet viselte.
2	www.index.hu , 2007. febr. 28. 2002-ben Boros még erőteljes cáfoló nyilatkozatot adott ki, és a Mécs bizottság dokumentumait hamisítványnak nevezte [Népszava, 2002. aug. 21.]. Később mégis elismerte, hogy beszervezték, de az állította, hogy megzsarolták.
3	MH, 1987. szept. 19., Boros pályafutásáról pedig Figyelő, 1998. jún. 25., HVG, 2012. jan. 21.
4	Griff, 1993. jún. 17.
5	Ld. Szántó Anikó elemzését Földvári (2000) könyvének 15. fejezetében, valamint a HVG, 1993. júl. 10.-i cikkét.
6	MH, 2001. márc. 24.
7	HVG, 1996. nov. 2.
8	HVG, 2001. febr. 24.
9	www.index.hu, 2006. ápr. 24.