Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon IV.

Mellékletek

Csák János (1962)

Közgazdász, szociológus, műfordító, diplomata, FIDESZ-közeli nagyvállalkozó. A 90-es évek végének egyik menedzsersztárja.1

1987-ben végzett az MKKE-n, pénzügy–szociológia szakon. Első munkahelye a KSH munkaügyi statisztikai osztálya, itt két évet töltött. Innen ment át a bankszektorba. Az OKHB-nál közgazdasági, üzletpolitikai, tervezési területeken dolgozott – egészen 1993-ig.

1993 után a Matáv Rt. pénzügyi ágazatának vezetőjeként elismerést vívott ki magának szakmai körökben, ennek köszönhetően rábízták a Matáv-csoport több cégének irányítását. Például ő vezette az időközben megszűnt Inwestelt, FB tag volt a Westel 450 Kft.-ben és a piacvezető mobilszolgáltató, a Westel 900 Rt. elnöki tisztét is betöltötte.

Ezek után nem kis meglepetést keltett, hogy 1999. február 24-én a MOL elnökévé választották. Az akkor 37 éves Csákot sokan egy politikai döntés haszonélvezőjének tartották, hiszen nemcsak koránál fogva, hanem kapcsolatai révén is FIDESZ-közeli gazdasági vezetőnek látszott. (A labdarúgás szerelmeseként jó kapcsolatokat ápolt egy másik focirajongóval, a miniszterelnökkel.)

Azt, hogy a MOL elnök és a kormányfő között a kapcsolat egy ponton túl már nem volt felhőtlen, akkor kezdték rebesgetni, amikor az olajtársaság juniálisán megtartott MOL-Kormány focimeccsről Orbán Viktor távol maradt. A súrlódások 1999 őszére már nyilvánvalóbbá váltak, hiszen a gázár körül kialakult vita jól mutatta: a menedzser és a politikus véleménye alapkérdésekben tér el. Csák János kevesebb, mint másfél éves elnökség után, pontosan a gázár-emelés mértékét meghatározó kormánydöntést követően, 2000. június 21-én állt fel a MOL vezetői székéből.

Következő munkahelye a CA-IB cégcsoport volt. 2001-2003 között a CA-IB Corporate Finance Beratungs GmbH ügyvezető igazgatója Bécsben, majd a CA-IB Értékpapír Rt., és a CA-IB Tőkepiaci Tanácsadó Rt. elnök-vezérigazgatója.

Az győz, aki a legtöbb tőkét tudja megmozgatni.

Részletek egy interjúból

Azt hiszem, eddigi pályám két legszebb éve 1999–2000 volt, két jól sikerült ügylet miatt. Az egyik a Westel 49 százalékának a megvásárlása a Media One csoporttól, a másik pedig a MOL Rt. tulajdonszerzése a Slovnaftban.

– Mitől volt szép a Westel-ügylet? Arról van szó, hogy a Matáv megvette a Westel 900 részvényeinek csaknem a felét.

– Ez volt az első eset, amikor egy nagy befektető visszahúzódott a magyar piacról, és egy meglehetősen bonyolult, összetett ügyletet kötöttünk vele. Ráadásul, akkor történt mindez, amikor a tőkepiac még nem ábrándult ki a technológiai-informatikai-internetes cégekből. Amikor ez a szektor csúcson volt, a részvények ára az égig ért. Vevőként ilyenkor a legnehezebb tárgyalni. Sikerült úgy kihasználnunk a jogi-üzleti lehetőségeinket, hogy még ma is megállja a helyét ez az ügylet. A mai árviszonyok között, amikor a technológiai és távközlési részvények sokkal olcsóbbak.

(…)

A Kereskedelmi és Hitelbanknál több munkaterület után végül az elnök-vezérigazgató, Lenk Géza titkárságát vezettem. 28 éves voltam. Ott már rengeteg igazi projektbe beleláttam, bekapcsolódhattam. Amikor pedig igazi feladatot lát az ember, az olyan, mintha örvénybe kerülne; nem lát, nem hall, csak dolgozik, dolgozik. Kapcsolatba kerültem az InvesTel nevű ír–magyar vállalattal, amely a Matáv és az ír távközlési társaság közös tulajdona volt. Ebben kisebbségi tulajdonos volt három bank, én a K&H-t képviseltem az InvesTel tanácsadó testületében. Egyszerre új világ nyílt meg előttem, az ír üzleti kultúra világa. Lenyűgözött. Amikor 1993-ban az írek felkértek, nem vállalnám-e el a vezérigazgatói állást, nem töprengtem. Az InvesTel vette föl 1992–95 között a szabadpiaci hiteleket a Matáv beruházásainak a finanszírozására, az összértékük nagyjából egymilliárd dollár volt. 1994–95-ben mi menedzseltük a Matáv 3-4 milliárd dolláros pénzforgalmát, beleértve a kockázatkezelést, az összes finanszírozási feladatot.

(…)

– Hogyan fogadta a rendszerváltást, a pártosodást? Ha jól tudom, Rajk-kollégista volt. Életkora, baráti köre alapján közel lehetett a FIDESZ alapítóihoz. Mégsem lett politikus.

– Nem voltam Rajk-kollégista, bár azt talán el lehet mondani, hogy a Rajk tiszteletbeli tagja vagyok. Tudom magamról, hogy konzervatív módon gondolkozom, nem vagyok forradalmár alkat. Miért nem mártóztam bele komolyabban a politikába? Talán azért, mert túl racionálisan gondolkozom.

– A FIDESZ akkor nagyon racionális elveket valló párt volt.

– Nem a FIDESZ-ről beszélek, hanem a politika világáról. Ha a racionális gondolkodásmódommal beleártom magam a politikába, előbb-utóbb konfliktusba kerülök önmagammal, ebben biztos vagyok. A 90-es évek elején, amikor elindult a pályám, már nem is volt időm rá, hogy mással foglalkozzam. Szakmai munkám minden percét élveztem.

– Soha nem gondolt rá, hogy saját vállalkozásba kezdjen? Az előprivatizáció, az e-hitel, a tőzsdeszervezés, a kárpótlás éveiben ez föl sem merült önben? Volt banki tapasztalata, kapcsolata, nem okozhatott volna fejtörést, miből önállósítsa magát.

– Számomra a 90-es évek eleje arról szólt, hogy egy vagyontömeg újrafelosztása történik meg.

– Aki ebből kimarad, az lemarad. Csak alkalmazott lehet. Osztályvezető, titkárságvezető, vezérigazgató, kinek hogyan alakul a pályája.

– Megkérdezte tőlem 1992-ben egy amerikai kolléganő, egy bankár: kedves János, miért vagy itt a bankban, miért nem szállsz be a privatizációba? Addig ezen nem is töprengtem. Rájöttem, hogy az újrafelosztásban nem akarok részt venni. Azt a vagyont, amit akkor az üzlet elvei szerint szétosztottak, másoktól vették el. És nem adták vissza azoknak, még részben sem, akiktől elvették. Szerintem ez nagy történelmi hiba volt. Az én családomnak nem volt jelentős vagyona, nagyszüleim parasztemberek voltak, szüleim gyárban dolgoztak; nem magamról-magunkról beszélek. Hanem arról, hogy ez hatalmas erkölcsi törést okozott az országnak, mert így a szabad rendszer is azt deklarálta, hogy nem foglalkozik azzal, mi módon keletkezett az állam vagyona.

– Érdekes. Éppen az ön korosztályának a politikusai, a FIDESZ vezetői ellenezték legjobban a kárpótlást, a reprivatizációt.

– Szerintem ma már ők is másképp gondolkoznak.

– Úgy véli, az államnak lett volna mit jóvátennie?

– Ha valakit leütnek az utcán, elveszik a pénztárcáját, és a rendőr megtalálja a tettest, a tárcát visszaadják. Az államosítással elvették a vagyont, és a rendszerváltozás után nem adták vissza. Igaz, közben eltelt 40 év. Ez gyenge érv, nem menti, hogy igazságtalanság történt.

– Arra is lett volna lehetősége, hogy új vállalkozást kezd, nem privatizált vagyont vásárol meg.

– Tökéletesen megfelelt, hogy nyugati metódusok alapján, nemzetközi piacokon dolgozhattam. Anyagi gondjaink már nem voltak. A vagyonfelhalmozás lehetősége pedig nem érdekelt.

(…)

– Egyszer azt nyilatkozta: a pénzügyesek egy nyelvet beszélnek, a “belépő ebbe a világba az, hogy megtanuljon valaki ezen a nyelven fogalmazni. Önről azt tartják, ezt a nyelvet az Ameritechnél tanulta meg, Chicagóban.

– Hét hónapig voltam Amerikában, ahol valóban sokat tanultam. Egyrészt megerősödött bennem a tudat, hogy mit csinálok jól, másrészt megismertem új dolgokat, de rájöttem arra is, hogy min kell változtatnom. Amerika nekem nemcsak pénzügy-szakmailag volt felüdítő és tanulságos, hanem vezetési szempontból is. Megtanultam, hogyan néz rá egy olyan menedzser a világra, akibe azt nevelték bele, hogy a korlátok leküzdhetők.

– Az Ameritech központjában dolgozott, vagy csak nézte, mások hogyan dolgoznak?

– Mindkettő igaz. A vállalatfinanszírozással és a vállalati pénzforgalommal foglalkoztam. A Treasury, a pénzügyi ágazat jelentési rendszerét megnéztem, tettem ajánlásokat bizonyos változtatásokra. Ezeket megfogadták. Az Ameritech jelentési rendszere mindaddig így is festett, amíg az SBC fel nem vásárolta. Kollégáim tudták, hogy csak viszonylag rövid ideig vagyok ott, azon nevettünk, hogy évek múlva a Treasury munkatársai törhetik a fejüket, ki volt az a Janos Csak nevű fickó, aki ezt kialakította. Egyébként a Matávot is épp így építettük fel. De annyit nem dolgoztam, mint itthon. Sok időm volt gondolkozni. Részt vettem a Michigan-i Egyetem vezetőképző kurzusán, amelyen a tíz legjobb amerikai vezetői tanácsadó guru közül három tanított. Amikor elutaztam Amerikába, megállapodtam a kollégáimmal, hogy nem telefonálnak. Ők viszik a boltot. Ez nagy vizsga volt: van-e üzem az ember mögött. Kiderült, hogy van. Minden működik. Vagyis az általam kiválasztott emberek helytálltak.

(…)

– Hadd vegyem komolyan a kérdésben rejlő állítást általánosabb értelemben. Magyarországon van egy történelmi helyzet, és az abból kialakult észjárás. Ennek az a lényege: menjünk – Reményik Sándor szavával – “ahogy lehet. Nem pedig az, hogy nézzük meg, milyen lehetne a világ, és próbáljuk megteremteni olyannak. Amerikában ez a helyzet. A másik kulcskérdés a tőkeerő. Magyarországon még ha volt is jó ideája az embernek, nem volt hozzá elég tőke. A 80-as és 90-es évek sztorijai a meg nem értett feltalálókról szóltak. Még ma is előfordul, hogy el kell menni Japánba, Amerikába, mert ott megfinanszírozzák a versenyképes elgondolásokat. Ám változik a helyzet. Ma már van vállalkozói tőke itthon is. A MOL mai története is ezt bizonyítja. Ránéztünk a piacra, és megláttuk, hogyan lehet azt másképp megszervezni. A Slovnafttal való együttműködés hitelesíti, hogy ez az idea működik. És, mint mondtam, van még másfél év rá, hogy a stratégia megvalósuljon.

– Amerikában bukkant rá egy esszéregényre, Robert M. Pirsig Lila című könyvére, amelynek alcíme: Vizsgálódás az erkölcsről. Ezt lefordította, meg is jelent az Európa Könyvkiadó gondozásában, 1998-ban. Hogyan jutott eszébe, hogy műfordítóként is kipróbálja magát? Milyen előzményei voltak ennek? Mert alig hihető, hogy valaki elolvas egy könyvet, lefordítja, és ebből áll egész irodalmi karrierje. Bár erre is van példa. Gyepes Judit angol nyelvet tanított egy gimnáziumban, beleszeretett a Zabhegyezőbe, és a profi műfordítókat megelőzve lefordította.

– Velem is ez történt. Megragadott a könyv alapgondolata: a józan ész lehetősége a manipulációkkal terhes mai világban. Az üzenet, hogy mindig nézzük meg a dolgot magát. Van egy remek történet a Lilában: amikor a múlt század végén Ausztráliából hazaküldték Angliába egy kacsacsőrű emlős tetemét, óriási csoda volt: szőrös, mégis vízben él, csőre van, mégis emlős. Fantasztikus jószág. Az angol tudományos akadémia kiadott egy közleményt, hogy márpedig ez a jószág nem létezik, különböző állatokból van összefércelve. Vagyis a tudomány bizonyos ítéleteket mond arról, milyen a világ. Pedig nem olyan. Einstein után világos, hogy a newtoni fizika sem mindenben stimmel. Alapvető kritikával kell illetnünk mindent, amit meglátunk. Vagy amit bármely tekintélyes intézmény vagy bárki állít. Amikor a Lilát olvastam – többször is elolvastam –, észrevettem, hogy dolgozni kezd bennem a nyelv. Az angol és a magyar nyelv. Úgy gondoltam, vannak a könyvben olyan értékek, amelyeket itthon is érdemes megismertetni.

– Honnan volt elég önbizalma, hogy ezt magyarul, műfordítói színvonalon képes lesz megfogalmazni?

– Nem sokat töprengtem. Elmentem az Európa Könyvkiadóhoz. Ott az történik, ha jön egy új ember, olyan, mint én, be kell adnia egy fejezet próbafordítását. Ezt tettem én is. Elfogadták.

– Gondolom, a KSH-ban eltöltött évek óta nem dolgozott ilyen rossz órabérért.

– Kétségtelenül nem ez volt a leggazdaságosabb vállalkozásom. De nem is annak szántam. Jót tett, hogy lefordítottam.

(…)

– Azt tervezte, hogy minimálisan öt évet tölt el a MOL Rt. élén. Másfél év lett belőle. Bár tanácsadóként egy ideig még visszajárt a “tett helyszínére. Aztán tavasszal elfogadta a Creditanstalt-Bank Austria felkérését, szép lassan kivonult korábbi állásaiból, eljött a Matávtól, és a Westelben sem elnök már, bár igazgatósági tagságát megtartotta, és a CA-IB Értékpapír Rt. vezérigazgatója lett. Itt hány évre rendezkedik be?

– Egyszerű a válasz: alkalmazott vagyok, 3 éves szerződést írtam alá.

– A nevét vásárolták meg, vagy itt is új programot kértek, új stratégiát várnak öntől?

– Mindkettő igaz. A CA-IB vezetői és én magam is a régióban gondolkozunk. Ez a közös vonás bennünk. Ami engem illet, a befektetési bankári munkát nagyon izgalmas, alkotó tevékenységnek tartom. Ígéretet kaptam, hogy önállóan dolgozhatom. A bank pedig számít a kapcsolataimra és távközlési-energiaipari tapasztalataimra. Meg talán a nevem, eddigi pályám is számít.

– Most zajlik a HypoVereinsbank és a Bank Austria összeolvadása. Ha ez megtörténik, az egyesült pénzintézet a régió ötödik legnagyobb bankjává válik. Ezen belül mire szól az ön megbízatása?

– Arra, hogy az energiaszektorban és a távközlési iparban elsősorban, de más iparágban is igyekezzem ügyleteket feltárni, megszerezni.

– A tőzsdéből most nem lehet megélni, jóllehet a CA-IB Értékpapír Rt.-nek ez a fő profilja. Valamit ki kell találni. Mikor hirdet stratégiát?

– Erről még korai beszélni. Stratégiát pedig nem hirdetek, mert ez más műfaj. A MOL Rt. stratégiáját a részvényesekkel és a menedzsmenttel is el kellett fogadtatnom. Egy befektetési bank vezetőjének csak az anyabank vezetőivel kell egyeztetnie. Versenyhelyzetünket rontaná, ha nyilvánosan arról beszélnék, mit tervezünk.

– Arra kérem, fejezzük be az interjút egy kis elszámolással, magánmérleggel. Matáv- és MOL-részvényesként, gondolom, ön is éppolyan sokat bosszankodik, mint bárki más, aki magyar vállalatok részvényeit őrzi.

– Mi tagadás, bosszankodom. 1110 MOL-részvényem van, saját pénzemből vettem őket. Ezenkívül a MOL Rt. legutóbbi közgyűlése úgy döntött, hogy a 2000. évre is kapnak javadalmazást a nem főállású igazgatótanácsi tagok. Ez rám is vonatkozik. Kaptam egy újabb MOL-részvénypakettet, de nem tartom meg, hanem négy alapítványnak adományozom, amelyek a hazai és a határon túli képzéssel, hátrányos helyzetű gyermekek támogatásával foglalkoznak. A Matávnál egy dolgozói részvényvásárlási program keretében vettem előbb részvényt, később pedig egy újabb pakettet; 7700 részvényem van.

– Pályatársaival volt egy amatőr labdarúgócsapatuk, a Budapesti Iszkra Olajbányász. Ebben együtt játszott Dénes Ferenccel, az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkárával, László Gézával, az Antenna Hungária elnök-vezérigazgatójával, Szabó László Zsolttal, a Magyar Televízió nemrég menesztett elnökével és másokkal, akiknek a személyét rejtélyes homály fedi. Létezik még az Iszkra Olajbányász?

– Évente egyszer összejövünk. Most szervezem a meccset. A kapcsolat meglazult köztünk, széthordott minket a szél.

– Mi van a régi barátokkal? Gansperger Gyulával, aki tavaly az év végén lemondott az ÁPV Rt. vezetéséről, kisírják magukat egymás vállán, megtárgyalják, hogy mi történt?

– Persze, összejövünk, mert kedveljük egymást. De nem nagyon panaszkodunk, mert mindketten mindig inkább előretekintünk.

– Politikusbarátaival is összejár?

– Hogyne. A rendszerváltozás előtt az jellemezte ezt az országot, hogy az élet egyik szférája ránehezedett minden másra: a politika a gazdaságra, a magánéletre. Ma más a helyzet. Nem engedem, hogy az életem egyik szférája eluralja a másikat. Ha valakivel napközben tárgyalunk és vitatkozunk, és ő az ellenkező oldalon áll, mást képvisel, mint én, attól este még meg tudok inni vele egy sört. Az élet üzleti, társadalmi, családi és magánrésze külön-külön szférák, külön dobozokban helyezem el őket.

(…)

Csák 1999-ben egyik vállalkozásán keresztül megszerezte a romániai Kriterion könyvkiadót, 2003-ban pedig a magyar Helikon kiadót is.2 2003 decemberében – Madarász Lászlóval, Fodor Istvánnal és másokkal – kezdeményezője volt a Széll Kálmán Alapítványnak3, amely a későbbi években fontos szerepet kapott a FIDESZ kommunikációjában. 2004 tavaszán – Kékessy Dezső volt párizsi magyar nagykövettel együttműködve - nagyobb összeget invesztált a jobboldali Heti Válasz kiadó cég megvásárlásába.4 2004-től a Budapest Bank FB elnöke.

A 2. Orbán-kormány 2011 elején Orbán Csákot Londonba küldte nagykövetnek, ahonnan a szokásos négyéves ciklus lejárta előtt, 2014 januárjában tért vissza Budapestre és hamarosan IG tag lett a Ricther Rt.-ben, és a Bank of China-nál is. Előbbi pozíciójáról 2019 nyarán mondott le, amikor kinevezték a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány, vagyis a Budapesti Corvinus Egyetemet működtető szervezet kuratóriumi tagjának. Innen azonban 2020-ban távoznia kellett, mert megromlott a viszonya Hernádi Zsolt MOL elnökkel, aki az egyetemet a MOL céljainak akarta alárendelni. Ettől függetlenül, vagy ennek ellenére (?) címzetes egyetemi tanári rangot kapott és költségvetési támogatással létrehozta a Social Futuring Center nevű kutató intézetet.

2022-ben Csák bekerült az 5. Orbán-kormányba: a Kulturális és Innovációs Minisztérium élére került.

1	Figyelő, 2001. febr. 15.
2	Ez a kiadó adta ki Orbán Viktor két könyvét is 2006-ban és 2007-ben. Saját vagyonbevallásai szerint az ebből származó szerzői honorárium volt Orbán vagyonosodásának legfőbb bizonyítéka.
3	http://www.origo.hu/itthon/20110306-a-szell-kalman-tortenete-es-kuratoriumi-tagjai.html
4	HVG, 2004- máj. 8.