Pléh Csaba (szerk.)

Pszichológia


A nyelv hangalakjának elsajátítása: hangok, fonotaktika, hangsúly, prozódia

Nincs a nyelvnek olyan aspektusa, amely jobban mutatná a kritikus periódus hatását, mint a hangrendszer. Legtöbben valószínűleg tapasztaltuk már, hogyan hangzik, ha valaki külföldi akcentussal beszél, vagyis hogyan hangzik annak a beszéde, aki a kritikus periódus után, azaz kamasz- vagy felnőttkorban tanult meg egy nyelvet. Nyelvtanulóként esetleg magunk is megélhettük, mennyire nehéz azoknak a hangoknak a megfelelő kiejtése vagy pontos megértése, melyek a magyarban nem találhatók meg. E jelenségek oka abban a fejlődési folyamatban keresendő, amely az anyanyelv elsajátításának első évében lezajlik. Az élete első hónapjaiban még általános nyelvi kategóriákkal rendelkező csecsemő az egyre növekvő anyanyelvi tapasztalatok hatására egyre jobban ráhangolódik anyanyelve hangkészletére és egyéb hangmintázataira, aminek az az ára, hogy fokozatosan elveszíti érzékenységét az anyanyelvében nem megtalálható kategóriák iránt. Így a kutatások alapján a nem anyanyelvi magánhangzókat a csecsemők már 6 hónapos kortól (Kuhl és mtsai, 1992), a mássalhangzókat pedig 10 hónapos kortól (Werker–Tees, 1984) nem tudják megkülönböztetni. Angol anyanyelvű csecsemők 6 hónapos korukban még megkülönböztetik egymástól a hindiben előforduló dentális, azaz foggal képzett, illetve retroflex, azaz a nyelv hátrahajlításával képzett /d/ hangot éppúgy, ahogyan a hindi anyanyelvű csecsemők is. 10 és 12 hónapos korban azonban már csak a hindi anyanyelvű csecsemők képesek erre, az angol anyanyelvű csecsemők nem. Hasonló a helyzet a hangrendszer más, a fonémánál magasabb szintű elemeivel is. A tonális nyelvekben, például a kínaiban, előforduló különböző lexikai tónusokat, vagyis szóhanglejtéseket kezdetben azok a csecsemők is meg tudják különböztetni egymástól, akiknek nem tonális az anyanyelve, 9–12 hónapos kor körül azonban már nem.

Pszichológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 639 9

A pszichológia korunk egyszerre népszerű tudománya és köznapi életünket alakító hivatása. Évente idehaza is sok tucat új könyv mutatja be a pszichológia tudományának egy-egy fejezetét, illetve ajánl segítséget az önirányításhoz. A Pszichológia kézikönyv ennél kicsit nagyobbra tör, próbál eligazítást adni a mai lélektan sok fogalmat, megközelítést és módszert használó kavalkádjában.

A pszichológia megértéséhez és műveléséhez sok szakág és szakma együttműködésére van szükség. Az ember lelki világát mi az ember természeti, biológiai kereteiben értelmezzük. Ugyanakkor feltételezzük, hogy az ember biológiai természetének része maga a másokra való odafigyelés, a társas építkezés s a kultúraalakítás, valamint a kulturális érzékenység.

A kézikönyv a pszichológia különböző területeit egy újfajta szemléletben és elrendezésben mutatja be. Kötetünk szervezőelve négy szempont, vagy ha tetszik, négy megközelítési mód: a társadalom, a neurobiológiai aspektusok, a fejlődés és az evolúció. Ugyanakkor magukat a témákat is igyekszünk innovatívan kezelni. A témaszerkezet nem szokványos, hanem a pszichológiai egységes természettudományos, kulturális és társadalmi kezelésből indul ki.

A kötet lineáris rendjében ugyanakkor a négy közös szempont eltérő súllyal szerepel. A hangsúly az első fejezetekben a lélek biológiáján, majd a megismerő emberen, az embert mozgató tényezőkön, a társas alakulatokon, kultúra és az ember kapcsolatának elemzésén – beleértve a siker és kudarc, s az emberi politikum pszichológiai dinamikáját – végül az emberi sokféleség pszichológiáján van.

Könyvünk egyszerre szól az érdeklő nagyközönségnek, akik számára kiinduló fogódzó a pszichológiához, és szól a szakmaibb közönséghez, pszichológusokhoz, pedagógusokhoz, orvosokhoz, szociológusokhoz is, akik számára elgondolkoztató szintézisjavaslat kíván lenni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-pszichologia-kezikonyv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave