A nemi identitás biológiai összetevőiről már volt szó a korábbiakban (lásd 11.1.5. fejezet). A társas interakciók talán az elsők, amelyek hatást gyakorolnak a nemről alkotott felfogásunkra, és talán a szüleinkkel folytatott interakciók a legjelentősebb hatásúak. A gyermek neme látszólag nagyon fontos a szülők számára, tekintve, hogy a „fiú” és a „lány” szavakat gyakran hirdetik (pl. posztolják a közösségi oldalakon) és ünneplik, még a gyermek a világrajövetele előtt. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy gyermek megszületik, a szülők és a gyermek között teljesen más kapcsolat kezd kialakulni attól függően, hogy a baba fiú vagy lány. Több tucat tanulmány készült, amelyek során felnőtt férfiak és nők lehetőséget kaptak arra, hogy kapcsolatba lépjenek egy fiúként vagy lányként bemutatott csecsemővel, de minden részt vevő felnőtt ugyanazzal a csecsemővel találkozott (Stern–Karraker, 1989). A kutatók azt találták, hogy a fiúként és lányként bemutatott csecsemőket gyakran (de nem minden esetben) eltérő módon kezelték, és ezek a különbségtételek nagyon nemi sztereotip módon zajlottak. Például a felnőttek többet verbalizáltak és gondoskodóbb játékot folytattak, amikor a gyereket lánynak vélték a fiúhoz képest. Hasonlóképpen, a felnőttek hajlamosak voltak babákat és más lányos játékokat választani, amikor lányokkal játszottak, teherautókat és eszközöket, amikor fiúkkal játszottak. Úgy tűnik, csupán a gyermek nemének ismerete is elindít bennünk egy a nemhez illeszkedő viselkedést és a nemi tulajdonságokról szóló meggyőződést, amely általában nem tudatosan, de áthatja a társas kapcsolatainkat (Rubin–Provenzano–Luria, 1974). A szülői elvárások önbeteljesítő jóslatként kiválthatják és megerősíthetik az adott „nemnek megfelelő” (vagy inkább annak címkézett) viselkedést. Ez pedig nemi sztereotip viselkedésre késztetheti a gyermekeket, hatékonyan megvalósítva a nemi sztereotípiákat. Természetesen a modern társadalmakban, ahol egyre több anya dolgozik munkahelyen, és egyre több apa vezet háztartást, a klasszikus nemi szerepek (pl. a házimunkával kapcsolatban) némileg megváltoztak. És azt is figyelembe kell venni, hogy sok szülő közös erőfeszítéseket tesz, hogy ne adjon át merev nemi szerepeket a gyermekeinek. A gyermekekkel szembeni nemek közötti elvárások azonban továbbra is működnek, és ezeket gyakran tudat alatt közvetítjük feléjük.