A jutalmazás és a büntetés a legfontosabb szubjektív élmények (megerősítések), amelyek segítenek annak eldöntésében, hogy megfelelő válaszokat adtunk-e a különböző környezeti ingerekre, illetve segítenek az adekvát memóriaelemek létrehozásában annak érdekében, hogy a jövőben már előre eltervezve (célirányosan) viselkedjünk egy adott környezetben. Ezáltal a megerősítések aktuális, illetve a tervezett magatartás mindenkori irányítói és „hajtóerői” is egyben. Az elsődleges megerősítők – például a táplálék- vagy folyadékjutalom – a magatartás legvégső célját is jelentik, és mindannyian tudjuk, hogy ezek magunkhoz vétele pozitív szubjektív élménnyel (jutalomérzet) jár, elvárt megjelenésük elmaradását viszont büntetésnek érezzük. A jutalmazás során aktiválódó agyterületek feltárása tehát az emlősök körében általánosan vizsgálható, úgynevezett „természetes megerősítések” vizsgálatával kezdődött. Elektromos ingerlési, majd képalkotási vizsgálatokkal igazolták, hogy az emlősök – így a majmok és az ember –agyának középagyi régiójában (substantia nigra és area tegmentalis ventralis) található, dopamin nevű ingerületátvivő anyagot termelő idegsejtek felelősek leginkább a cselekvéseink értékelésével kapcsolatos szignál létrehozásáért. Az innen induló felszálló pályarendszerek a törzsdúcokba, a limbikus rendszerbe és az agykéreg egészébe vetülnek, és dopamint tartalmazó idegnyúlványaikkal (axonok) mintegy elárasztják az előagyat (lásd a főbb dopaminközpontokat a 4.2. ábrán). Kimutatták, hogy a begyakorolt mozgások pontosságáért és flexibilitásáért legfőként az úgynevezett nigrostriatális dopaminrendszer felel (pusztulása együtt jár a Parkinson-kór kialakulásával), míg az úgynevezett mezolimbikus-mezokortikális dopaminrendszer a testsúlyszabályozás, a motiváció, a tanulás és megerősítés, valamint az ezekkel kapcsolatos memóriafolyamatok szabályozásában játszik alapvető szerepet. A két pályarendszer megerősítésre gyakorolt hatásai azonban teljesen nem választhatók el egymástól. A dopaminrendszer diszregulációja az ismert mozgászavarok mellett túlműködés esetén kóros kockázatvállalást, eufóriás állapotokat vagy akár pszichózist is okozhat, míg alulműködés esetén demenciához, depresszióhoz vagy általánosabban úgynevezett jutalomhiányos, anhedóniás szindrómákhoz is vezethet.