Tocsik 1992-ben alapította meg önálló tanácsadó cégét. 1992 őszén kapcsolódott be az önkormányzati életbe: a budapesti VII. kerületi önkormányzatnak dolgozott szakértőként, jól lehet az egyéni vállalkozói igazolványát az V. kerületben váltotta ki. 1993-ban a VII. kerületi önkormányzat Tocsik Mártát a gazdasági bizottság kültagjává választotta.

1995 végén Tocsik maga tett ajánlatot – 10%-os sikerdíj fejében - az ÁPV Rt.-nek a belterületi földek ügyében való közvetítésre (⇓9.5.5). Saját vallomása szerint az ÁPV Rt.-vel és Szokai Imre elnökkel a Balaton Füszért tanácsadói pályázata során került kapcsolatba: cége erre a munkára pályázott, de nem nyert. 1996 januárjában a vagyonkezelő Tocsik Mártával, mint magánszeméllyel kötött tanácsadói szerződést.1

Az önkormányzatokkal 1996-ban folytatott 5-6 hónapnyi közvetítő tevékenysége kapcsán Tocsik ellen összesen három per indult. Az első büntetőeljárás volt, melynek keretében különösen nagy vagyoni kárt okozó csalással vádolták. A vád szerint valójában Tocsik nem végzett érdemi munkát – miután a közvetítői munkát az önkormányzatok tanácsadói már elvégezték -, s ezért jogtalan a felvett 804 M Ft-os sikerdíj. E vádak alól Tocsikot első fokon, bűncselekmény hiányában 1999. február 8-án felmentette a Fővárosi Bíróság Diós Erzsébet vezette tanácsa.2 Másodfokon, 2000 áprilisában megsemmisítették az ítéletet, és új eljárásra utasították az elsőfokú bíróságot. 2002 márciusában a Fővárosi Bíróság hűtlen kezelés bűntettében bűnsegédként való közreműködése miatt elsőfokú ítéletében 4 év börtönre ítélte emellett 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és 640 M Ft értékben elkobozni rendelte vagyonát. Végül 2003 áprilisában a jogerős Legfelsőbb Bírósági ítélet Tocsikot mégis felmentette a csalás vádja alól, de ugyanakkor magánokirat hamisítás miatt 400 ezer Ft pénzbüntetésre ítélte.

A büntető perrel párhuzamosan 1997-ben Tocsik ellen az ÁPV Rt. is pert kezdeményezett - e per tárgya a megbízási szerződés semmisé nyilvánítása volt, a követelés pedig az volt, hogy Tocsik fizesse vissza a felvett 804 millió forintot. A harmadik pert - azaz a második polgárjogi pert - a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte Tocsik Márta és az ÁV Rt. ellen, s ugyancsak a semmisség megállapítását kérte. Ebben a harmadik perben a Legfelsőbb Bíróság 2002. október 22-i határozatában megállapította: a Tocsik Márta és az ÁPV Rt. által kötött sikerdíjas szerződések törvényesek voltak, csupán a sikerdíj mértéke sértette a jó erkölcsöt. A bíróság kimondta a szerződések érvénytelenségét is, de egyúttal új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró FB, melynek során annak a megállapítását kérte, hogy mekkora mértékű sikerdíj nem ütközött volna jó erkölcsbe, és mekkora értéket képvisel az a munka, amit Tocsik Márta végül is teljesített. 2007 nyarán az FB – első fokon – mindössze 3,3 M Ft-ra taksálta a munka jogos ellenértékét – a többi kamatostól vissza kellett volna fizetni.3 A Fővárosi Ítélőtábla 2008 áprilisában megszületett – és októberben a Legfelsőbb Bíróság által felülvizsgálati eljárásban is megerősített4 - jogerős döntése szerint viszont Tocsiknak 1%-nyi, bruttó 80,7 M Ft járt volna, vagyis csak (nettó) 562,5 M Ft-ot és ennek kamatait kellett visszafizetnie. Az ÁPV Rt. kontra Tocsik Márta per, vagyis a második per – az egyéb perek lezárultáig – éveken át függőben volt, és csak 2011 februárjában folytatódott a Fővárosi Bíróságon.5 Ezt a pert Tocsik indította az állami vagyonkezelő (jogutóda) ellen.

Tocsik Márta 2013 márciusában – hosszas betegség után – hunyt el. Az állam által visszavárt több mint 500 M Ft-ból csak annyi térült meg, amennyit a hatóság Tocsik Márta nyugdíjából le tudott vonatni. Feltételezések szerint a hiányzó pénz még időben külföldre került.6 Ettől függetlenül az MNV Zrt. pert indított Tocsik Márta örökösei ellen a sikerdíj visszafizetése érdekében. A Tocsik által kezdeményezett per abbamaradt.7