Pléh Csaba (szerk.)

Pszichológia


Humor és szociolingvisztika – Arculatvédő stratégiák a társalgásban

Mivel a humor ellentétes jelentéseket és információkat képes megragadni s integráltan megjeleníteni, így a humorhoz szükséges játékos hozzáállás során egy közös fogalmi keretben gondolkodunk, melyben az ellentétek elsimíthatók, s nem elkerülendők. Ennek köszönhetően a humorral az egyébként rizikós témák, üzenetek is közölhetővé válnak. A „csak vicceltem” felkiáltással visszavont, semmissé tett kiszólással tompítható az üzenet, de erre általában nincs is szükség, mert látható jelekkel jár, amikor valaki vicces megjegyzést tesz. Társalgáselemzési kutatásokból tudjuk, Goffman „arculat” („face”: társas szelf) fogalma óta, hogy milyen komplex stratégiai arzenál áll a nyelvben rendelkezésre ahhoz, hogy pozicionáljuk magunkat, és a magunkról kialakított képet nyelvi úton, a társalgásban vezéreljük, manipuláljuk (bővebben lásd 8. fejezet). Nagy erőforrást jelent a társas és társalgási viszonyok koordinálásában és rendezésében, ha valaki kritikát megfogalmazva, mégis viccként tálalva visszavonhatóvá teheti azt, és ezáltal megvédi saját arculatát, megítélését, vagyis társas szelfjét, azt a képet, amelyet a társalgásban e nyelvi kommunikációs stratégiával kialakított magáról. Sokszor tartunk attól egy társalgásban, hogy szándékunkat félreértik, és tolakodónak tartják a kérdésünket vagy javaslatunkat, és ez megszégyenüléshez vezet. Ilyenkor zavarba jövünk. Ezekben a helyzetekben a humor jokerként működik: indirektebb, szociálisan elfogadhatóbb formában közvetíti mondandónkat, s a kritikát olyan mértékben tompítva jeleníti meg, hogy iróniába burkolva elfogadható megjegyzéssé válik, ahogy az alábbi, 15.6. és 15.7. példában látható (Wilson, 2013):

Pszichológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 639 9

A pszichológia korunk egyszerre népszerű tudománya és köznapi életünket alakító hivatása. Évente idehaza is sok tucat új könyv mutatja be a pszichológia tudományának egy-egy fejezetét, illetve ajánl segítséget az önirányításhoz. A Pszichológia kézikönyv ennél kicsit nagyobbra tör, próbál eligazítást adni a mai lélektan sok fogalmat, megközelítést és módszert használó kavalkádjában.

A pszichológia megértéséhez és műveléséhez sok szakág és szakma együttműködésére van szükség. Az ember lelki világát mi az ember természeti, biológiai kereteiben értelmezzük. Ugyanakkor feltételezzük, hogy az ember biológiai természetének része maga a másokra való odafigyelés, a társas építkezés s a kultúraalakítás, valamint a kulturális érzékenység.

A kézikönyv a pszichológia különböző területeit egy újfajta szemléletben és elrendezésben mutatja be. Kötetünk szervezőelve négy szempont, vagy ha tetszik, négy megközelítési mód: a társadalom, a neurobiológiai aspektusok, a fejlődés és az evolúció. Ugyanakkor magukat a témákat is igyekszünk innovatívan kezelni. A témaszerkezet nem szokványos, hanem a pszichológiai egységes természettudományos, kulturális és társadalmi kezelésből indul ki.

A kötet lineáris rendjében ugyanakkor a négy közös szempont eltérő súllyal szerepel. A hangsúly az első fejezetekben a lélek biológiáján, majd a megismerő emberen, az embert mozgató tényezőkön, a társas alakulatokon, kultúra és az ember kapcsolatának elemzésén – beleértve a siker és kudarc, s az emberi politikum pszichológiai dinamikáját – végül az emberi sokféleség pszichológiáján van.

Könyvünk egyszerre szól az érdeklő nagyközönségnek, akik számára kiinduló fogódzó a pszichológiához, és szól a szakmaibb közönséghez, pszichológusokhoz, pedagógusokhoz, orvosokhoz, szociológusokhoz is, akik számára elgondolkoztató szintézisjavaslat kíván lenni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-pszichologia-kezikonyv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave