10.4. STRATÉGIAI DÖNTÉSEK MEGHOZATALA

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vállalati döntéseknek három szintje ismert:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Stratégiai döntések: a vállalat működésének főbb irányait megszabó, a célokat és eszközöket egymáshoz rendelő, hosszabb távú döntések.
  2. Irányítási (taktikai) döntések: a vállalat működését a stratégiai keretek között konkrétan szabályozó döntések.
  3. Operatív döntések: a tevékenységek konkrét végrehajtására irányuló döntések (Barakonyi 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A döntések szintjei egymással összefüggenek. Az első szint, a stratégiai döntések szintje azért kiemelkedően fontos, mert befolyásolja a későbbi – irányítási és operatív – döntéseket, amelyeket a vállalatoknak meg kell hozniuk (Lis et al. 2017). A stratégia döntések során megoldandó problémák gyakran nehezen strukturáltak, előzmény nélküliek, amelyekre kevés nyilvánvalóan jó vagy rossz válasz van, ráadásul a helytelen döntés súlyos következményekkel járhat (Senior et al. 2020). A stratégiai döntések természetüknél fogva nehezen megváltoztatható döntések, melyeket gyakran bizonytalan körülmények, nem elegendő vagy nem megbízható információk ismeretében kell meghozni. Ezeknél a döntéseknél jellemző a több cél jelenléte, melyek között kompromisszumot kell kötni a döntés meghozatalánál. A családi vállalatok esetében ilyenek lehetnek például a gazdaságon kívüli célok. A döntésekben és azok előkészítésében gyakran több szereplő vesz részt, egy családi vállalkozás esetében akár még a formális vállalkozáson kívüli személyek (pl. gyerek) is beleszólhat a döntésekbe. A többszemélyes döntések a több cél jelenlétét tovább bonyolítják, mivel minden személynek saját célrendszere lehet. Fontosak a döntéshozó csoporton belüli erőviszonyok, mivel a döntésben a résztvevők eltérő súllyal vesznek részt (Barakonyi 1998).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy vállalatnál tipikus döntéshozók lehetnek a tulajdonosok, a felső vezetés, a középvezetés és az operatív irányítás (Barakonyi 2004). Mint korábban bemutatásra került, az MKKV-k esetében gyakran egyetlen vezetési szint van, őket ügyvezetésnek vagy menedzsmentnek nevezzük. Alattuk lehetséges középvezetői szint is, azonban a középvezetőknek nem feladata a stratégiai döntések meghozatala. A döntésekbe beleszólhat a tulajdonos is, aki az MKKV-k esetében gyakran azonos az ügyvezetéssel. Az MKKV-knál ezért jellemző az ún. egyéni vezetés, ahol a tulajdonos-ügyvezető egymaga hozza meg a döntéseket a saját tudása és értékítélete alapján (ChildHsieh 2014). A kevesebb döntéshozatali szint az MKKV-k számra nagyobb rugalmasságot jelent a döntéshozatalban, ezért a döntéshozataluk jellemzően gyorsabb, mint a nagyvállalatoké (Canhoto et al. 2021). Az alábbi 10.7. táblázat mutatja a hazai kis- és középvállalatok döntéshozatali rendszerét a vállalatméret függvényében.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

10.7. táblázat. A magyar MKKV-k döntéshozatali rendszere
Döntéshozatali rendszer/Létszám-kategóriák (fő)
5–9
10–19
20–49
50–249
Átlag
Összesen
647
309
165
79
1200
A legfőbb vezető (ügyvezető, vezérigazgató) egyszemélyi döntéshozatala
45,4%
40,5%
25,5%
19,0%
39,7%
A legfőbb vezető és a menedzsment kollektív döntéshozatala
22,6%
31,1%
40,6%
49,4%
29,0%
A tulajdonosok és a menedzsment közös, kollektív döntéshozatala
13,1%
13,3%
17,6%
17,7%
14,1%
A tulajdonosok közös döntéshozatala, az ügyvezetés csak végrehajt
11,6%
10,0%
9,7%
6,3%
10,6%
A meghatározó tulajdonos döntéshozatala, az ügyvezetés csak végrehajt
7,3%
5,2%
6,7%
7,6%
6,7%
Forrás: saját szerkesztés a Kisvállalati versenyképességi kutatás (KVI) alapján, 2022
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy a 10.7. táblázat mutatja, a magyar MKKV-k esetében legjellemzőbb a legfőbb vezető egyszemélyi döntéshozatala, melyet a válaszadók 39,7%-a jelölt meg. Megjegyzendő, hogy ez a vezető gyakran a vállalat tulajdonosa is. 29%-ban a vezető és a menedzsment közösen hozza meg a döntéseket, további 14,1%-ban a tulajdonosok és a menedzsment dönt közösen. A vállalati méret növekedésével növekszik azon vállalatok aránya, ahol a legfőbb vezető és a menedzsment közösen hozza meg a döntéseket, míg az egyszemélyes döntéshozatal aránya csökken. Az ügyvezetést nem végző tulajdonosok menedzsmenttől különálló döntéshozatala nem jellemző.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A döntésekbe a vállalatvezetők bevonhatnak másokat is, kérve tanácsukat. Az MKKV-k esetében a szükséges menedzsmenttudás hiánya is indokolja mások véleményének kikérését. Minél kisebb egy vállalat, annál jobban szükségesnek tartják a vállalatvezetők további vállalkozási ismeretek elsajátítását (Varga 2014). A döntéshozatalba bevonhatók szervezeten belüli személyek, mint például a menedzsment tagjai vagy az alkalmazottak. Szervezeten kívüli személyek bevonása esetében külső tanácsadókról vagy tanácsadó vállalatok megbízásáról beszélhetünk. A tanácsadó vállalatok „terméke” tanácsadóik szellemi tulajdona, amely speciális készségek és ismeretek összessége. A tanácsadás egy olyan szolgáltatás, mely során a tanácsadók változtatásokra ösztönzik ügyfeleiket azért, hogy a jövőben a vállalatuk sikeresebb legyen. Minden tanácsadói szolgáltatás magában foglalja a szervezet bizonyos szintű megváltoztatását, legyen szó akár stratégiai tervről vagy az üzleti folyamatok újratervezéséről (Maira 2006). A tanácsadók korábbi tudása és tapasztalata biztosítja azt, hogy a javaslataik megfelelőek legyenek. Ezek a tapasztalatok az MKKV-k esetében gyakran nem állnak rendelkezésre. A tanácsadóknak mindig készen kell állniuk a váratlan helyzetek kezelésére, szoros együttműködésben a megbízó vállalattal. A tanácsadó ez alapján a vállalat segítő kezeként értelmezhető (BiswasTwitchell 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azon tanácsadók, akik olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az alapvető célok vagy küldetés, az üzletpolitika és stratégia, a szervezet megtervezése, strukturálása és ellenőrzése, stratégiai vagy általános vezetési tanácsadók. Mellettük léteznek más specializált tanácsadók is, mint például a pénzügyi vagy a marketingtanácsadók (Kubr 2002). Tanácsadásra lehet szükség a romló eredményekkel rendelkező vállalatoknál, válságban vagy válságközeli vállalatoknál. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a vezetőségnek nincs arra vonatkozó ötlete, hogy merre tartson a vállalat és mit tegyen. Más esetekben a vezetés jól azonosíthatja a célokat, de nem tudja megvalósítani az ahhoz vezető stratégiákat (Kubr 2002). Továbbá a gyorsan változó külső környezetben a korábbi adatokon nyugvó stratégiai tervezési folyamatot célszerű kiegészíteni a környezet változását kezelni képes stratégiai menedzsmenttel (Perrott 2011). A stratégiai vezetési tanácsadás a vezetési tanácsadás része, így a vezetési tanácsadás jellemzői érvényesek erre a típusú tanácsadásra is:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A vezetési tanácsadást szerződés alapján kell végezni,
  • A tanácsadók függetlenek,
  • A tanácsadók ne döntsenek ötleteik és javaslataik felől,
  • A tanácsadók csak akkor működjenek együtt javaslataik megvalósításában, ha erre kérik őket (Hoványi 1997).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

10.8. táblázat. A fő döntéshozó stratégiai döntések során történő konzultációja
Döntéshozatali konzultáció/Létszám-kategóriák (fő)
5–9
10–19
20–49
50–249
Átlag
A döntésben érintettekkel konzultál, kikéri véleményüket
75,3%
83,1%
82,4%
91,1%
79,3%
A vállalatvezetésben résztvevőkkel konzultál
65,9%
75,2%
85,5%
94,8%
72,8%
A tulajdonosokkal konzultál
64,0%
69,8%
76,8%
82,7%
68,4%
Széles körű konzultációt folytat az alkalmazottakkal
31,0%
31,8%
26,6%
24,4%
30,2%
Szervezeten kívüli személyek tanácsát is kikéri
28,5%
29,2%
34,4%
39,0%
30,2%
Profi tanácsadót, tanácsadó vállalat segítségét is igénybe veszi
11,0%
10,1%
17,8%
26,0%
12,7%
Forrás: saját szerkesztés a Kisvállalati versenyképességi kutatás (KVI) alapján, 2022
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A döntések meghozatala során – ahogy a 10.8. táblázat mutatja – az MKKV-k vezetői jellemzően a döntésben érintettekkel (79,3%), a cégvezetésben résztvevőkkel (72,8%) és a tulajdonosokkal (68,4%) konzultálnak. Ennél jóval kevesebben kérdezik meg az alkalmazottakat (30,2%). Külső személyeket 30,2%, profi tanácsadót vagy tanácsadó vállalatot pedig 12,7% vesz igénybe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a döntések során a menedzsment és a tulajdonosok szempontjai kerülnek előtérbe. A valóságban viszont a célok megvalósításához a döntéshozók, az érintettek és a végrehajtók közötti együttműködésre lenne szükség (SzerbHornyák 2016). Az MKKV-k esetében gyakori probléma, hogy az információk elemzésére és a tervezésre nincs idő, miközben a vállalkozó ennek ellenére magabiztos abban, hogy külső segítség nélkül meg tudja hozni a szükséges döntéseket és el tudja látni a feladatokat. A vállalkozó bizalmatlan a külső személyekkel, tanácsadókkal szemben, ezért nem kéri ki segítségüket a döntéshozatalban (ZaridisMousiolis 2014). Míg a nagyobb vállalatok esetében a tanácsadók igénybevétele széles körben jellemző tevékenység, a mikro- és kisvállalatok esetében a döntéshozó – aki gyakran egyben tulajdonos is – sokszor csak a családtól, barátokról, könyvelőtől, ügyvédektől, bankároktól és biztosítási ügynököktől kapott információk alapján dönt (Gubányi et al. 2015). Ez a jelenség jól látható a 10.8. táblázatban is: az alkalmazottakkal történő kommunikációt kivéve a nagyobb méretű szervezetek participatívabb döntéshozatali rendszerrel rendelkeznek, számosan közülük szervezeten kívüliek tanácsát is figyelembe veszik, és negyedük igényli a profi tanácsadók segítségét.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave