4.3.1. VÁLLALATI BELSŐ TÉNYEZŐK ERŐFORRÁS- ÉS KÉPESSÉGALAPÚ ELMÉLETEI

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vállalati környezet tanulmányozásán alapuló versenyképességi vizsgálatok, az ún. „top-down”1 megközelítés mellett egyre elterjedtebb a „bottom-up”2 típusú szemlélet. A bottom-up szemléletmód a vállalatok belső tényezőinek vizsgálatából kiindulva elemzi a vállalatok versenyképességét, amelynek egyik markáns képviselője az erőforrás-alapú (RBV – resource-based view) megközelítés, amely kiemelten alkalmas a kisvállalatok versenyképességének vizsgálatára is (Hadjimanolis 2000).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy szervezet erőforrásai alatt azon rendelkezésre álló tényezők összességét értjük, amelyek a szervezet tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak. Az értékes erőforrássá válás feltétele, hogy az erőforrást sem helyettesíteni, sem másolni nem lehetséges jelentős erőbefektetés nélkül. A vállalatvezetőknek a vállalaton belül kell keresniük az értékes, ritka, nehezen helyettesíthető és költségesen másolható erőforrásokat. Ezeket a szervezet belső rendszerén keresztül tudják kihasználni és harmonizálni a külső környezeti tényezőkkel. Ugyanakkor a Miller-féle konfigurációs elmélet (1986) szerint a versenyképesség tényezői rendszert alkotnak, és így, bár az egyes elemek külön-külön másolhatók, a versenyképességet a rendszert alkotó összes belső kompetencia együtt formálja. Ezen előfeltételek fennállása esetén az erőforrásra támaszkodva és rendszerszemlélettel gondolkodva a vállalat az átlag fölé emelkedhet (Barney 1991, 2001, Grant 1991, Rugman–Verbeke 2002, Wernerfelt 1984).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az erőforrásnak – mint gyűjtőfogalomnak – több altípusát határozhatjuk meg. Erőforrásként azonosíthatunk egyebek mellett eszközt, folyamatot, képességet, kompetenciát és nem utolsósorban az információt és a tudást. A különböző szerzőknél különböző csoportosítási módszereket találunk. Barney (1991) a vállalati erőforrásokat három csoportba sorolja, megkülönbözteti: a fizikai tőkét, a humán tőkét és a szervezeti tőkét. Wernerfelt (1984) két kategóriát használ: megkülönbözteti a tárgyi eszközöket és az immateriális javakat. Grant (1991) ezt a képet tovább árnyalja, nála hat erőforrás-kategória jelenik meg: a pénzügyi erőforrások, a fizikai erőforrások, az emberi erőforrások, a technológiai erőforrások, a hírnév és a szervezeti erőforrások. Grant későbbi munkáiban már gyűjtőfogalmakat alkalmaz, háromféle csoportot hoz létre: a megfogható (tangible), a megfoghatatlan (intangible) és a humán erőforrásokét. A megfoghatók csoportjába tartoznak a vállalat létesítményei, pénzügyi forrásai. A nem megfogható erőforrások közé sorolja az alkalmazott technológiákat, de például ide tartozik a márkanév és a hírnév is. Az emberi erőforrások körébe pedig az egyéni képességek és a tudás tartozik (Grant 1996, 2010). Miller és Shamsie (1996) egy újabb nézőpontot képvisel: tulajdonalapú és tudásalapú erőforrásokat különböztet meg egymástól. A fentebb felsorolt különböző típusú erőforrások birtoklása és megfelelő használata révén a vállalat, az adott gazdasági környezetben, versenyelőnyhöz juthat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az erőforrás-alapú megközelítés művelői (Conner 1991, Peteraf 1993, Wernerfelt 1984) kidolgoztak egy olyan logikai keretrendszert, amellyel egy adott vállalati erőforrásról el lehet dönteni, hogy az letéteményese lehet-e átmeneti vagy tartós versenyelőnynek. A VRIO-ként elnevezett logikai keretrendszer kulcskérdései az ő forrásmunkáik alapján kerülnek bemutatásra. A kérdések (hierarchiában) az alábbiak:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Az erőforrás értékes-e (V=valuable)? Értékesség alatt nem az erőforrás piaci értékét vagy könyv szerinti értékét kell érteni, hanem azt, hogy alkalmazásával képes legyen a vállalat lehetőségeket kihasználni vagy veszélyeket elhárítani.
  2. Az erőforrás ritka-e (R=rare)? Minél kevesebb versenytárs birtokoljon ugyanolyan erőforrást, vagy tudjon hozzáférni.
  3. Az erőforrás nem másolható, nem utánozható (I=inimitable)? Ez a feltétel biztosítja az erőforrás által elérhető versenyelőny tartósságát.
  4. Az erőforrás a szervezetben beágyazott-e (O=organizational fit)? Ez a feltétel egyrészt az erőforrás birtoklásának jelentőségén túl arra hívja fel a figyelmet, hogy az erőforrást hasznosítani is tudni kell, másrészt annak szervezeten átívelő jellegéből fakadó másolhatatlanságát is hangsúlyozza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az erőforrás-alapú megközelítés művelői tehát lényegesnek tartották azt, hogy különbséget tegyenek erőforrás-birtoklás (1. feltétel), erőforrás-kisajátítás (2-3. feltétel) és erőforrás-használat (4. feltétel) között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az adott vállalati erőforrás, illetve homogén erőforráscsoport kapcsán a kérdéseket sorrendben tesszük fel. Ha

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • 0 feltétel teljesül: az erőforrás megléte versenyhátrányt okoz;
  • 1 feltétel teljesül: az erőforrás maximum versenyparitást okoz;
  • 2-3 feltétel teljesül: az erőforrás átmeneti versenyelőny forrása;
  • 4 feltétel teljesül: az erőforrás tartós versenyelőny forrása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A VRIO logikai keretrendszere alapján nyilvánvalóvá vált az, hogy a termelési tényezők helyett egyre inkább az erőforrások, a képességek és ezek – szervezetet, olykor több partnerszervezetet átívelő – komplex rendszerei biztosítanak versenyképességet. Nem elegendő azonban a megfelelő erőforrások megléte a hosszú távú versenyképesség kialakításához, szükség van azok összehangolt, koordinált működésére, hogy a vállalat gazdaságosan és hatékonyan tudjon működni. Az összehangolt működés során kialakított koordinációs minták rutinszerű ismétléssel képességekké alakulnak, amelyek így a szervezetbe ágyazott tudás hordozóivá válnak (DeSarbo et al. 2007, Teece 2007, Teece et al. 1997).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen a képességeknek is értékesnek, ritkának, nehezen utánozhatónak és nehezen helyettesíthetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy fenntartható előnyt biztosítsanak (Hoopes et al. 2003). Az erőforrások és képességek között azonban alapvető különbségek vannak, amit legtalálóbban Makadok (2001) fogalmazott meg. Meglátása szerint az erőforrás egy megfigyelhető (de nem feltétlenül kézzelfogható) eszköz, amelynek értéket lehet adni (be lehet árazni) és kereskedni lehet vele. Egy képesség viszont nem megfigyelhető (és ezért szükségszerűen megfoghatatlan), nem lehet hozzá pontos értéket rendelni, és kereskedni is sokkal nehezebben lehet vele.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgálat körét eggyel magasabb szintre helyezve láthatóvá válik, hogy a versenyelőny megjelenésének szükséges előfeltétele, hogy az erőforrások és a képességek kölcsönhatásából megfelelő kompetencia alakuljon ki (Bambenger 1989, Hadjimanolis 2000, McGrath–MacMillan–Venkataraman 1995). A kompetencia alatt olyan, szervezet által birtokolt kollektív – szervezeten átívelő – tudást és tapasztalatot, valamint ezek alapján kiépített üzleti folyamatot értünk, amely lehetővé teszi azt, hogy az erőforrások hasznosítása támogassa az elvárt eredmények elérését (Grant 2010). A kompetenciák tükrözik azokat a tudásintenzív, teljesítménynövelő üzleti tevékenységeket is, amelyekben az adott vállalat kiemelkedően teljesít (Wu et al. 2007).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Prahalad és Hamel is kiemeli a kompetenciák fontosságát. Úgy vélik, hogy a versenyelőny valódi forrása abban rejlik, hogy a vezetés képes-e a vállalati szintű technológiákat és a termelési készségeket olyan kompetenciákba konvertálni, amelyek által a vállalat gyorsan tud a változó lehetőségekhez alkalmazkodni (Prahalad–Hamel 1990). Ezek az alap-, más néven magkompetenciák meghatározzák a vállalat alapvető üzleti tevékenységét, valamint biztosítják a vállalat hosszú távú, stabil és versenyképes működését. A magkompetenciák a kollektív tanulás eredményeként jönnek létre a szervezetben. Fontos jellemzőjük, hogy – a fizikai eszközökkel ellentétben – értékük nem csökken a használat során, nem amortizálódnak. Sőt tovább nő az értékük, ha alkalmazzák vagy megosztják őket. Ezenfelül a magkompetenciák egyfajta „ragasztóként” is funkcionálnak, egyben tartják a vállalatokat (Prahalad–Hamel 1990, Teece et al. 1997).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az erőforrás-alapú megközelítés logikáját szükséges szintetizálni a vállalati stratégia kialakításának egyes lépéseivel, amelyben a magkompetenciák a „stratégiai eszközök”. Ebben a kérdésben a 4.2. ábrán látható összefoglaló jelenthet útmutatást.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4.2. ábra: A stratégiai menedzsment erőforrás-alapú megközelítése
Forrás: Grant (2008, 11)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül lényeges megemlíteni, hogy a hagyományos, Wernerfelt, Barney, Grant és mások nevéhez köthető erőforrás- és képességalapú paradigma az 1990-es évek óta nagy fejlődésen ment keresztül. Először a dinamikus, képességalapú irányzatok igyekeztek a külső-belső tényezők integritását elősegíteni (pl. Eisenhardt–Martin 2000), majd a korlát- és versenyhátrány-elméletek előretörése hívta fel a figyelmet a szubjektív-személyes tényezők szerepére – az objektív-üzleti tényezők mellett –, ezzel megalapozva a viselkedési stratégia elméleteinek fejlődését (Powell et al. 2011, Das 2014). A 2010 utáni modern, átmeneti előnyökre építő, felfedezésorientált stratégiaelméletek (McGrath 2013a, 2013b) elvetik a VRIO-kritériumokat kimerítő, magas teljesítményű erőforrások és képességek mindenhatóságát. Ezzel szemben a figyelem középpontjába ismét a belső tényezők sokféleségét helyezik – akárcsak Penrose (1959) tette eredetileg –, mert a sokféle erőforrást és képességet lehet sokféleképpen kombinálni, ahogyan a lehetőségek és veszélyek keletkezésének dinamikája ezt szükségessé teszi. A vállalatok növekedése és az erőforrások sokfélesége közötti összefüggésre később empirikus bizonyítékokat is találtak (pl. Nason–Wiklund 2018).
 
1 Top-down: koncepcióvezérelt információfeldolgozás, melynél egy kialakított vázmodell és paraméterezésének megfelelő alkotóelem-építkezés történik „fentről lefelé”.
2 Bottom-up: adatvezérelt információfeldolgozás, mely az alkotóelemek pontos ismerete alapján építkezik „lentről felfelé”.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave