9.3. AZ MKKV-K EMBERIERŐFORRÁS-MENEDZSMENTJE

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az MKKV-kra vonatkozó specialitásoknál fontos kiemelni, hogy a nagyvállalatoknál működő emberierőforrás-menedzsment (EEM) rendszerek nem adaptálhatók közvetlenül az MKKV működésébe. Az MKKV-k méretükből fakadóan sajátos vezetői hozzáállással működtetik az egyes EEM-funkciókat (mint javadalmazás, toborzás-kiválasztás, munkakörelemzés, -tervezés stb.). Az ajánlások számtalan empirikus bizonyítékkal támasztják alá, hogy az EEM-ügyek egy adott személyhez történő allokálása szervezeti teljesítmény- és hatékonyságjavulásban is mérhető, kimutatható lesz. Ennek az is az oka, hogy az EEM mint szakma speciális tudást és kompetenciákat igényel, miközben Magyarországon sokszor látható az a fajta vezetői attitűd, miszerint a vezető úgy gondolja, hogy ehhez is ért, meg tudja csinálni „saját kútfőből”, miközben egy tisztán ilyen témákkal foglalkozó kolléga felvétele, kinevezése pluszköltséget generálna a vállalatoknak, amire egy kisvállalat vezetője fölösleges kiadásként tekinthet. Sokszor a 10–20 embernél jól működő eljárásokat, szokásokat próbálják a vezetők átültetni az aktuális cégstruktúrába, ám ez az elaprózottság (sok ember, sok információ, megoszló felelősségi területek stb.), a nagyobb távolság (pl. nem ismer már mindenkit a vezető személyesen), az idő és a delegálás hiánya, valamint a professzionalizáció elmaradása miatt a továbbiakban már nem tud igazán eredményesen működni EEM-szempontból. „Az emberierőforrás-menedzsment fejlettsége az MKKV-k körében a változásokra adott reakciók és az eredményesség szempontjából meghatározó tényező.” (Hidegh és társai 2019, 32)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami nagyon fontos, hogy akármekkora is egy szervezet, az EEM-tevékenységeket, feladatokat abban az esetben is el kell látni valakinek, ha nincs kinevezett EEM-es a vállalatokban. A kisebb szervezeteknél jellemzően a vezető és/vagy a vezetői kör valamely tagja végzi ezeket a feladatokat, egyéb teendőik mellett. Ilyen például az interjúztatás, a toborzás, a bérek kialakítása, a teljesítményértékelés, a visszajelzések adása, a képzés-fejlesztési kérdések stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A legtöbb EEM-gyakorlat a nagyvállalatoknál és az ún. „multiknál” alakult ki és forrta ki magát egészen professzionális szintre. Az általános EEM-tevékenységi körök, funkciók a következők: munkakörelemzés, munkakörtervezés, munkakör-értékelés, létszámtervezés, stratégiai emberierőforrás-tervezés, erőforrás-biztosítás (toborzás, kiválasztás, beillesztés, leépítés), teljesítményértékelés és teljesítménymenedzsment, javadalmazás, képzés-fejlesztés, alkalmazotti kapcsolatok (érdekegyeztetés, szakszervezetek, kollektív tárgyalások, kommunikáció stb.), EEM-információs rendszerek, karrier- és tehetségmenedzsment. Ezen EEM-funkciók közül a kisvállalatok esetében a méretből fakadóan több esetben is informális megoldásokat lehet látni jól körülírt és formalizált rendszerek helyett. Ez érthető is, hiszen egy 12 fős vállalatnál nincs sok értelme külön teljesítményértékelő rendszereket megvásárolni és alkalmazni, miközben a vezető nagyrészt tisztában van mindenki teljesítményével. Mégis van néhány olyan kérdés, amelynek stratégiai átgondolása mindenképpen pozitív hatással lehet a munkaerő-állomány motivációjára, megtartására, teljesítményére, lojalitására, tudására és kompetenciáira, azaz a fejlődésére (Karoliny–Poór 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az MKKV-kra – szemben a nagyvállalatokkal – jellemző, hogy inkább helyi munkaerőt alkalmaznak és helyi közösségbe ágyazott kapcsolatrendszerrel működnek. Fontos megkülönböztetni a kisvállalatokat a közepes vállalatoktól. A kisvállalatok tagolatlanok, hiányzik a munkamegosztás, így alacsony szabályozottsági szinten végzik az EEM-tevékenységeket, azaz informálisan működnek. Az adminisztrációt a vezető végzi, vagy kiszervezik (bérszámfejtés, TB-nyilvántartás). A közepes vállalatok differenciáltabb szervezettel rendelkeznek, így gyakrabban tapasztalható, hogy külön szakembert foglalkoztatnak az EEM területén. Megjelennek már a formalizáltabb HR-rendszerek, és vannak olyan közepes vállalatok, ahol professzionálisan menedzselik az EEM-funkciókat. Természetesen nagy arányban vannak olyan szervezetek is, ahol kisebb hangsúllyal jelenik meg az EEM. A közepes vállalatok gyakran veszik igénybe a különböző HR-szolgáltatók támogatását, és további jellemzőjük, hogy a bérszintek tekintetében nem képesek felvenni a versenyt a nagyvállalatokkal. A javadalmazási rendszerük kevésbé differenciált és kidolgozott, aminek az oka a nagyobb pénzügyi kiszolgáltatottság (Lengyel 2010, Kürtösi 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes EEM-funkciók sajátosságait vizsgálva az MKKV-knál a következő jellemzőket lehet azonosítani (Kürtösi 2018):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Munkakörelemzés: gyakran nincs pontosan definiálva, hogy az egyes munkakörökben kinek mi a feladata, milyen hatáskörök, felelősségi területek határolhatók el. Helyette a „mindenki mindennel foglalkozik” elv érvényesül, így átfedések érzékelhetőek a munkafolyamatokban, ami egy bizonyos létszám fölött visszavetheti a hatékonyságot.
  • Toborzás: elsősorban az ismerősökön, saját kapcsolati hálón keresztül próbálnak új munkaerőt toborozni.
  • Kiválasztás: a leggyakrabban alkalmazott eljárás az interjúztatás, mert gyors, olcsó, egyszerű technika. Az MKKV-knál jellemzően a vezető folytatja le az interjút.
  • Teljesítményértékelés: informális, nem egységes, nem standard, helyette a vezető igyekszik nyomon követni a munkatársak jó és rossz teljesítményét, és esetenként visszajelzést ad a kollégáknak.
  • Javadalmazás: a kevés munkakörrel és szervezeti szinttel rendelkező kisebb vállalatoknál (ahol lapos a szervezeti struktúra) jellemzően kompetenciaalapú (mit tud, mire képes a beosztott), teljesítményen alapuló vagy szenioritáson alapuló (mióta van a szervezetnél) rendszert alkalmaznak. (Utóbbit inkább csak jutalmaknál tekintik relevánsnak az MKKV-k.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos hangsúlyozni, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar MKKV-k vezetői jóval nagyobb arányban döntenek önállóan HR-kulcskérdésekben, mint Nyugat-Európában, ami korlátja lehet a hazai MKKV-k versenyképességének és innovativitásának is (Almási 2019). Bár a nyugat-európai kisvállalkozásoknál (50 főnél kevesebbet foglalkoztatóknál) szintén kevéssé jellemző a HR-osztály elkülönülése vagy HR-es szakember kinevezése, ugyanakkor jellemzően több a közepes méretű, esetenként akár 100–200 fővel dolgozó és már HR-osztállyal rendelkező vállalat, mint hazánkban. Az EEM-kérdéseket magukhoz rendelő vezetők mellett egy másik fontos szempont, hogy a legtöbb HR-funkciónál informális megoldásokat lehet azonosítani, és ezt általában – a nagyvállalatokkal történő összevetésben – negatívan szokta minősíteni a szakértők többsége. Hidegh és társai (2019) szerint ugyanakkor fel kell ismerni az informális eljárásokban rejlő előnyöket is, az MKKV ilyen – alacsony szinten formalizált – technikákkal rugalmasabban és gyorsabban tud reagálni a környezeti kihívásokra, erős kapcsolati hálóra lehet építeni a stratégiát (pl. toborzás-kiválasztásban), amelynek eredménye a közvetlenebb munkahelyi légkör, magasabb bizalmi szint, kellemesebb szocioemocionális hangulat, erősebb kohézió, elkötelezettség, lojalitás, bevonódás. Az EEM-rendszerek alacsony formalizáltsági szintje és az informális eljárások önmagukban még nem tekinthető károsnak, csak abban az esetben, ha nem érzékelhető mögötte egyértelmű átgondoltság és (HR) szakértelem. Bittner és Kara (2013) szerint a mai hazai MKKV-knál probléma, hogy a vezetők még nem ismerték fel, hogy az EEM kulcsszerepet játszhat az MKKV-k sikerében, és ezért gyakran lassan és ad hoc módon születnek meg az EEM-et érintő döntések. A munkafolyamatok hatékonyabbá tételéhez a szerzőpáros a vezetők menedzseri ismereteinek fejlesztését javasolja. Ennek következtében nagyobb eséllyel tekintenek majd az MKKV-k vezetői az EEM-re értékképző folyamatként.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyarországi munkaerőpiac 2020-as évek elején érzékelhető munkaerőhiányos állapota ugyanakkor az MKKV-kra pozitív hatást gyakorolt – az EEM-technikák alkalmazása szempontjából. Szabó (2020, 66) szerint „a vállalkozások HR-gyakorlatai nem átalakultak, hanem kialakultak a munkaerőhiány hatására, és korábban nem alkalmazott akciótervek jöttek létre. (…) A vállalkozók szívesebben nyúltak anyagi erőforrásokhoz a munkaerőhiány kezelésére, mint szervezeti átalakításokhoz vagy oktatáshoz, illetve más egyéb megoldásokhoz, ami rövid távú vezetői szemléletmódra utalhat”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szabó (2020) főbb megállapításait foglaltuk össze az alábbiakban a hazai MKKV-k EEM-gyakorlatainak sajátosságai szempontjából a munkaerőhiányos évek vonatkozásában:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a toborzás és kiválasztás területén az informális csatornák dominálnak. Visszafogott vonzási technikák (jelentkezési papírok kitöltése, személyes interjúk stb.) tapasztalhatók, melyek előnye az egyszerűség, a kényelem és a beillesztés elősegítése;
  • túlórák alkalmazása a munkaerőhiány enyhítése érdekében;
  • átszervezés: gépesítés és munkaerő átszervezése (könyvelők, HR-tanácsadók bevonása) – oka a kapacitáshiány és a költséghatékonysági célok;
  • munkaerő-fejlesztés: megjelentek a továbbképzések, a minőségi cserére összpontosító megtartási eszközök, az MKKV-k nagy arányban fejlesztik a munkaerőt: ahogy a legfrissebb versenyképességi felmérés adataink alapján látható (9.1. táblázat), a vállalaton belüli tréningek a leggyakoribbak, majd a vállalaton kívüli tréningek, és végül a munkaköri rotáció következik. Mindegyik esetben megfigyelhető, hogy a vállalat létszámával együtt növekszik az alkalmazási gyakoriság is.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

9.1. táblázat. Munkaerő-fejlesztési gyakorlatok az MKKV-szektorban
 
Vállalaton belüli tréning
Vállalaton kívüli tréning
Munkaköri rotáció
Átlag
n
Átlag
n
Átlag
n
Nagyobb méretű mikrovállalat (5–9 fő fogl. létszám)
29,4%
325
14,2%
328
6,7%
323
Kisebb méretű kisvállalat (10–19 fő fogl. létszám)
32,8%
280
18,8%
279
9,5%
276
Nagyobb méretű kisvállalat (20–49 fő fogl. létszám)
37,0%
237
17,0%
232
10,1%
230
Középvállalat (50–249 fő fogl. létszám)
39,4%
109
25,5%
109
11,2%
104
Összesen
33,5%
951
17,5%
948
8,8%
933
Forrás: saját szerkesztés a Kisvállalati versenyképességi kutatás (KVI) alapján, 2022
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • béremelés: a magyar MKKV-k 70%-a a munkaerő megtartása érdekében ezt az eszközt alkalmazza (MKIK GVI kutatása szerint), valamint jellemző a cafeteria rendszerek bevezetése is;
  • további szórványosan azonosítható eszközök az MKKV-szektorban: munkakörülmények, -eszközök fejlesztése, szervezeti légkör javítása, vezető-beosztott kapcsolatokra fókuszálás, előléptetési lehetőségek, egészségmegőrző programok és biztosítási kötvények finanszírozása, diákmunka alkalmazása, teljesítési határidők hosszabbítása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A továbbiakban az MKKV-k esetében erőteljesebben érvényesülő EEM-funkciók működését mutatjuk be részletesebben, a friss felmérési eredményeink (Balogh és társai 2020) tükrében (javadalmazás, képzés-fejlesztés, teljesítményértékelés). Mindehhez röviden vázoljuk a vonatkozó nemzetközi szakirodalmat, valamint kérdőíves lekérdezésünk főbb eredményeit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A javadalmazási és ösztönzési rendszerek (továbbiakban javadalmazás), vagyis szűk értelemben a bérek megállapítása az egyik legfontosabb és legérzékenyebb kérdés (alapfunkció) az emberierőforrás-menedzsmentben. Ugyanakkor az MKKV-knál ritkán lehet nemzetközi összehasonlító eredményeket találni erről, hiszen az EEM- és a versenyképességi kutatások között is a nagyvállalatok elemzése dominál (Cerrato–Depperu 2011). Harney és Nolan (2014, 153) szerint „egyre inkább elismerik az emberierőforrás-menedzsment versenyképességben betöltött kritikus jelentőségét, azonban a vizsgálatok ritkán terjednek ki a mikro-, kis- és középvállalatokra (MKKV). Ez az elhanyagolás meglepő, mivel az MKKV-k uralják az ágazatok döntő többségét”. Ennek elsősorban az információk beszerzési nehézsége és az aprólékosabb munkát igénylő elemzés az oka. Napjainkban növekvő érdeklődés látható ezen a téren (Richbell et al. 2010). Fontos hozzátenni, hogy Győri (2018, 255) szerint „az emberi erőforrásokban megmutatkozó hiányosságok növelik a vállalkozás pénzügyi sérülékenységének esélyét” az MKKV-k esetében is, vagyis a nem jól menedzselt alkalmazotti állomány erőteljesen kihathat a szervezet anyagi helyzetére is. Ennek következménye a munkatársak vonzásában, fejlesztésében és megtartásában is megmutatkozik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A saját elemzés során arra a kérdésre keressük a választ, hogy mire érdemes figyelnie egy hazai kisvállalat vezetőjének az alkalmazottak javadalmazásának menedzselése kapcsán, amikor növekedésnek indul a vállalat létszáma. Az alábbiakban bemutatjuk felmérési eredményeinket, illetve empirikus bizonyítékokat szolgáltatunk a fenti kérdés lehetséges válaszaira.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vállalatoknál leggyakrabban az elvégzett munka utólagos értékelésén alapuló jutalmazási rendszert alkalmazzák, miközben a dolgozók döntéshozatalba történő bevonása és a csoportteljesítményeken alapuló javadalmazási rendszer a legkevésbé elterjedt. A többi javadalmazási megoldás relatív gyakorisága 10% és 21% között alakul. A minta vállalatainak csaknem felénél semmilyen javadalmazási rendszert sem használnak. A fennmaradó vállalatok kb. 50%-a egyféle, 50%-a pedig legalább kettőféle javadalmazási megoldást alkalmaz. Az MKKV-k létszám alapján értelmezett vállalatmérete és a javadalmazási megoldások alkalmazásának kategóriaértékei között szignifikánsan pozitív, gyenge erősségű kapcsolatot találtunk. A kereszttábla alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vállalati méretkategória növekedésével az MKKV-k egyre többféle komponenst magába foglaló, egyre jobban szofisztikált javadalmazási rendszert alkalmaznak. Míg a nagyobb méretű mikrovállalatok esetén a javadalmazási praktikákat egyáltalán nem alkalmazó vállalatok aránya 58,5%, addig a középvállalatok esetében ez 29,0%. Ez azt is jelenti, hogy a méretkategóriában viszonylag sok esetben nem fektettek energiát a javadalmazási rendszer kidolgozásába. A legjobban cizellált, négyféle vagy annál is több elemet integráló rendszereket alkalmazó szervezetek is főként a középvállalati, illetve a nagyobb méretű kisvállalati méretkategóriából kerülnek ki. Az egyes vállalati méretkategóriákat az előfordulási gyakoriság súlyozott számtani átlaga alapján értékelve megállapítható, hogy a javadalmazási rendszer szofisztikáltságát tekintve a nagyobb méretű mikrovállalatok lemaradása a kisebb méretű kisvállalatokhoz képest relatíve alacsony, a nagyobb méretű kisvállalatokhoz és főként a középvállalatokhoz képest azonban jelentős. Ezekben a magasabb vállalati méretkategóriákban a javadalmazási rendszerek kifinomultsága egyre jelentősebb (9.2. táblázat).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

9.2. táblázat. A javadalmazási rendszer szofisztikáltsága méretkategóriák mentén az MKKV-szektorban
 
Egyet sem
1 félét
2 félét
3 félét
4 (vagy több) félét
Nagyobb méretű mikrovállalat (5–9 fő fogl. létszám)
58,5%
20,0%
13,1%
6,5%
1,9%
Kisebb méretű kisvállalat (10–19 fő fogl. létszám)
46,8%
27,2%
13,9%
6,4%
5,8%
Nagyobb méretű kisvállalat (20–49 fő fogl. létszám)
31,9%
28,1%
20,0%
11,3%
8,8%
Középvállalat (50–249 fő fogl. létszám)
29,0%
39,1%
12,6%
12,1%
7,2%
Összesen
49,0%
24,9%
13,4%
7,8%
5,0%
Forrás: saját szerkesztés a Kisvállalati versenyképességi kutatás (KVI) alapján, 2022
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás során bináris logisztikus regresszióval vizsgáltuk meg, hogy a javadalmazási rendszer fejlettségét milyen egyéb tényezők befolyásolják a versenyképességi mutatók közül. Összesen 43 független változó és 3 kontrollváltozó bevonásával valósítottuk meg a felmérésünket. Az eredmények alapján kialakult modell 30,2%-os magyarázó erő mellett megállapítható, hogy a versenyképességi részpillérek közül 9-nél van statisztikailag szignifikáns hatás, amelyek (egy kivételével) mindegyike pozitív irányú esélyhányadossal bír. Négy nagyobb csoportra oszthatóak ezek:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a menedzsmentmegoldások,
  • a marketing,
  • a humán erőforrás tényezői, és
  • a külső támogatás mértéke.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első csoportba három tényező tartozik, ezek közül a termék/szolgáltatás bevezetésével vagy javításával kapcsolatos tevékenységek rendelkeznek a legnagyobb esélyhányadossal, ugyanakkor a környezeti beruházás és minőségirányítás és a szervezet működtetése – adminisztratív rutinok sem maradnak le sokkal. A szervezeti hatékonyság elősegíti a teljesítményméréshez kapcsolódó rendszerek kialakítását, ami leképeződik a minőségirányítási rendszer meglétében is. A termék/szolgáltatás bevezetéséhez, javításához kapcsolódó tényező hatását szintén a teljesítmény és a hatékonyság növeléséhez lehet kötni. A megfelelő keretek biztosítása mellett lehetővé, illetve szükségessé válik az alkalmazottak közötti különbségek kialakítását célzó javadalmazási rendszer bevezetése. Ez alátámasztja Némethné Gál (2010) elméleti keretrendszerének emberi erőforrás input elemének befolyásoló erejét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második csoportba szintén három tényező tartozik, és itt látható a legerősebb hatás. Az alkalmazott marketingkommunikációs eszközök révén szignifikánsan nagyobb eséllyel jelenik meg az alkalmazottak javadalmazásához kapcsolódó rendszer. A marketinginnováció esetében szintén pozitív a hatás, ugyanakkor ezekkel ellentétesen, az értékesítési csatornák szofisztikáltsága esetében kisebb eséllyel alkalmaznak javadalmazási rendszert. Az első két tényező hatása várható volt, hiszen a megfelelő marketing, az innovatív ötlet szintén érdekeltté teheti az alkalmazottak közötti teljesítmények kimutatásában a vállalat vezetőit, ugyanakkor a harmadik tényezőt érdemes közelebbről is megvizsgálni. Ez lényegében azt jelenti, hogy milyen módon kerül a végső fogyasztóhoz a termék, a szolgáltatás, ahol közvetlenül is részt vesz az eladó. Várható lenne, hogy a szélesebb bázis is a teljesítmény fokozásához, illetve annak méréséhez vezet, ugyanakkor itt pont egy ellentétes folyamat zajlik. Ez arra vezethető vissza, hogy ebben az esetben a csatornák kialakításához kapcsolódó döntés vezetői kompetencia, amely csökkenti az adott munkakörben dolgozó egyszemélyi felelősséget, illetve elszámoltathatóságát a végső teljesítményhez kapcsolódóan. Ez egyrészt kényelmesebb a dolgozó számára, másrészt a menedzsment is jobban tudja meghatározni a szükséges humán erőforrás minőségét, illetve az azzal szembeni elvárásokat. A marketingtényező megjelenése azonosítható Szerb és Hornyák (2016), illetve Lafuente és szerzőtársai (2019) elméleti modellalkotásában is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik csoportba két tényező tartozik. Itt a humán erőforrás formálása áll a középpontban. A három vizsgált továbbképzési forma maximális értéke erősen pozitív, míg az idegen nyelveket a különböző szinteken beszélők és a beszélt nyelvek fajtájának a kombinációja szintén pozitív – ez magasabb javadalmazási rendszer kialakítását jelenti. Mindezek egyrészt a vállalatról adnak egy képet, hogy milyen a vállalati kultúra, azaz milyen mértékben alkalmazzák az élethosszig tartó tanulás elveinek megfelelően a folyamatos fejlesztést. Másrészt pedig a különböző tréningek lehetőséget biztosítanak a saját szakterületen való elmélyülés mellett a kapcsolódó területek tudásával megismerkedni. Az idegen nyelv új ismereteket jelent, lehetőséget biztosít arra is, hogy a partnerekkel való találkozások során akár a javadalmazás kérdésköre is felmerüljön, továbbá idegen nyelvű forrásokat is elolvashatnak az alkalmazottak, így a külföldi javadalmazási gyakorlatot is mélyebben megismerhetik. A nyelvtudás további aspektusa lehet, hogy ugyan egyre inkább alapelvárásként jelenik meg, de az idegen nyelvi kompetencia megléte további szofisztikáltsági igényhez vezethet. A továbbképzés, illetve a képzés jelentőségéről Wiesner és Innes (2010), Cardon és Stevens (2004) és Aleem és Rahman (2018) hasonló megállapításokra jutott, míg az idegen nyelvtudással kapcsolatban Éltető és Udvari (2018) jutottak ugyanerre az eredményre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utolsó, negyedik csoportba egy tényező sorolható: a fejlődést elősegítő külső segítség mértéke kétszeres eséllyel vezet a javadalmazási rendszer kialakításához. Ez szervesen kapcsolódik az előző gondolatmenethez, azért került külön kategóriába, mivel a szándék forrása nem a belső erőforrásokból kerül ki. A külső segítség azt jelenti, hogy a vállalat indításához, működtetéséhez kapcsolódó támogató szereplők megjelennek-e a vállalat életében vagy sem. Amennyiben igen, az azt is jelenti, hogy a hasonló vállalatok számára nyújtott tanács, mentorálás, hitel, menedzsmentsegítség technikák mellett egyéb megoldások alkalmazását is megoszthatják a menedzsmenttel. Ennek része a javadalmazási rendszer kérdése, amit egyértelműen mutat a kutatás eredménye. A külső támogatások Banai és társai (2017) szerint az MKKV-k esetében a foglalkoztathatóság bővítését teszik lehetővé, amellyel párhuzamosan megállapítható, hogy nagyobb az igény a javadalmazási rendszer tudatos alkalmazására.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave