Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

13. A család, a társadalom feladatai az öregek segítésében és ellátásában

dr. Iván László

Összefoglalás

Vázolva a „globális öregedés képet” az európai régióban, benne a magyarországi viszonyokat, vizsgálva az idősödés és idősség jellemzőit, megfogalmazhatók a következők: az anómikus, dezintegráló folyamatok világviszonylatban, de Magyarországon különösen súlyos következményekkel, nemzeti létünket veszélyeztetik, egyedi, családi közösségi és társadalmi szinteken egyaránt.
Különösen veszélyeztethető a „valakihez-valamihez-valahová tartozás szükségletének” megvalósíthatóságát fenyegető és az idősödéssel még kockáztatóbb „magánylélektani zavarok” fokozódása.
A sok sebből vérző és fenntartó erejükben fogyatkozó, integráltságukban is lazuló családok „regeneráló és idősmegtartó” tartalékai apadnak.
Az elnyomó és dezanimáló történelmi korszakok a közösségképzést és -képződést nehezítették, így az idősmegtartó közösségi erő is meggyengült, feltételei nagymértékben megromlottak, motiváltsága hanyatlott, szocializálása elmaradt, lelassult.
A 3. évezred előre jósolható kockázatai és kihívásai kezelhetőbbé válhatnak, és a társadalmi integritás a szolidaritás megmentésével a nemzedékek jobb szocializálásával a tényszerű hosszabbéletűséget, többnemzedékes európai életkörülményeket minőségében javíthatja idősmegtartó család, közösség és társadalom elősegítésével.

Az idősek arányának és számbeliségének növekedése kiélezte a nemzedékek közötti viszonyt, a szűkös gazdaságokból származó frusztrálódásokat, az idősödők és időskorúak diszkriminálódását. A civilizációs ártalmak hosszabb időtávon áthalmozott károsodásokat eredményeznek, így az idősek egészsége és ezzel életminősége lényegesen veszélyeztetettebb lett, ugrásszerűen nőtt meg az időskorúak rokkantsága, fogyatékossága és krónikus betegségeinek lehetősége. Az ily módon fokozódó függőség, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, önellátási hanyatlás mind pszichésen, mind fizikálisan, mind pedig társas-társadalmilag gyakoribbá tette a rászorultságot, a teljes vagy részleges idősellátás szükségességét és igényét. A magány lélektani zavarként még inkább nehezíti az önálló életformát, számos pszichoszomatikus következménye révén pedig felerősíti a patológiás öngerjesztő köröket. Jellemző megfogalmazását adta az ezredvég időshelyzetének Gro Harlem Brundtland, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója az Idősek Nemzetközi Éve – 1999 alkalmából készült WHO kiadvány előszavában, miszerint: „A világ népességének elöregedése az egyik legnagyobb olyan kihívás, amely világunk előtt áll a következő évszázadban, ugyanakkor óriási lehetőség is rejlik benne. Az időskorúak ugyanis nagyon sok mindenben lehetnek valamennyiünk szolgálatára.”

Az Őszülő Világ „robbanása” azt is jelenti, hogy a nemzedékek hosszabban élnek egymás mellett és egymással, mint valaha. Ennek hatásai élesen jelennek meg a társadalmak „szerepvilágában” is, munkában, családban, szomszédságban, státusokban, hierarchiában és egyedlélektani vonatkozásban egyaránt. Mindinkább előtérbe kerül az intergenerációs életmód és életminőség kérdése, nem kevés dilemmával. Az új felszólítás mind az ENSZ, mind a WHO, mind az Államok és nem utolsó sorban a Civilia részéről a 3. évezred küszöbén: egészséget mindenkinek, minden életkornak megfelelően és olyan nemzedéki szolidaritást, mely az emberi együttélés társadalmi és intézményes integritását, kohézióját segíti elő. Az ENSZ ezek figyelembevételével készítette elő az Idősek Nemzetközi Éve – 1999 programját az idősek függetlenségére, önállóságára, társadalmi bevontságára, velük kapcsolatos gondoskodás-gondozásra, önmegvalósításukra-öntevékenységükre és emberi méltóságukra-megbecsültségükre vonatkozóan.

Európa és jellemzően az Európai Unió népessége markánsan tükrözik a fejlett régiók demográfiai helyzetét: 3 polgára közül egy 50 éves vagy idősebb, 5 lakosa közül egy pedig 60 éves vagy idősebb. Az előrejelzések szerint az egészség- és jóléti ellátás költségnövekedése rendkívüli problémákat halmoz fel a következő évekre, még akkor is, ha ezek Európában lényegesen kisebb megrázkódtatást eredményeznek, mint a fejlődő régiókban.

Megfelelő intézkedések, kutatások, szervezett módszerek, politikai és szakmapolitikai beállítódások nélkül súlyos konfliktusok keletkezhetnek az EU régióban. Előtérbe került az egészségügy, a szociálpolitika, a családpolitika, az egészségügyi és szociális ellátórendszerek fejlesztése, reformálása és a források áttekintése, szükséges módosítása. A családok és a nemzedékek közötti kapcsolatok, valamint a társadalmi kohézió és integritás erősítése, fejlesztése prioritásként fogalmazódott meg. A tényszerű öregedés, a nemzedékek egymásrautaltsága és a minden éltkor számára szükséges egészség-jólléti elérhetőség halaszthatatlanná teszik az eredményorintált egészségügy és szociális ellátás szoros együttműködését, személyes és közösségi szinteken egyaránt differenciáltan (Vienna Declaration, 1998); kiemelten kezeli a következő elveket és szempontokat:

Olyan intézkedések kidolgozása, melyek a lehető legjobb segítséget nyújtják az időseket ápoló családtagoknak (napközi otthonok, rövid távú ellátás, oktatás, képzés, felügyelet, hozzájutás és elérhetőség megkülönböztetés nélkül gondozáshoz, gondoskodáshoz és szükséges ápoláshoz).
Meghatározóan szükséges a középéletkorúak és idősek egészségügyi támogatásának erősítése, egészségük javítása és az ellátásra szorulásuk időtartamának csökkentése. Számos tapasztalat és jól szervezett vizsgálat igazolja, hogy a korban előrehaladva mind a normális, mind a kóros öregedés személyesen és személyes különbségekkel zajlik, de általában biológiailag, pszichológiailag és szociálisan is olyan változások következnek be, melyek veszteségek, fogyatkozások és hanyatlások formájában befolyásolják az autonómiát, a szuverenitást, az egészség és jóléti biztonságot, az aktivitást, a hangulatot, az emberközi kapcsolatokat, a valakihez-valamihez-valahova tartozást (mely az időskori magány lélektani zavarait eredményezheti), az önellátást, önértékelést, önmegvalósítást, megbecsülést. E változások miatt egyéni jellegzetességekkel rászorultság, függőség, kiszolgáltatottság és a gondoskodásra, gondozásra, ápolásra, orvosi segítségre utaltság különböző.

Az EU népességének öregedésével foglalkozó tanulmányok kiemelik azt a tényt, hogy az öregedéssel szorosan összefügg a gondozás-gondoskodás rászorultságának növekedése és ezáltal az ellátási szükséglet, kötelezettség és differenciáló ellátás igénye. Érdekes adat, hogy az EU-ban minden 15 év feletti személy közül egy ember valamiféle gondozósegítséget nyújt a háztartáson belül. Ezen segítségnyújtás 2/3-át idősebb személy részére családon belül adják, és ezt főleg idősebb nők biztosítják, de pl. az Egyesült Királyságban a segítségnyújtók közül minden negyedik férfi! Megállapítható, hogy a gondozók iránti szükséglet rohamosan nő az EU-ban.

Mivel pedig az előrejelzések szerint a 80 éves és idősebbek aránya az EU-ban is rohamosan nő és eléri 1960-hoz viszonyítottan 2020-ra a 300%-os növekedést, érthető a kihívás súlyossága és mértéke az idősgondozásban. A felmérések szerint a heti 30 órát dolgozó nők 9%-a naponta legalább 4 órát egy rászorult felnőtt gondozására fordít. A legtöbb idős ember a nők közül kerül ki, mivel hosszabban élnek, ezek is többnyire özvegyek, és egyedül élnek (1991-ben a 80 év feletti nők háromnegyede özvegy volt). Ráadásul jellemző, hogy a legidősebb nők egészségi állapota rosszabb, mint az ugyancsak nagyon idős férfiaké. Jóllehet az EU-ban a szociálpolitikai evolutív feltételek a nők és férfiak foglalkoztatását egyformán biztosítják, a gondozást nyújtók esetében ez már nem egészen így érvényesül. Az alacsonyabb szintű és nem fizetett informálás gondozást nyújtók nagy része társadalmilag kiszorult, állásvesztett, idősebb korára elszegényedett, szociális kapcsolatokban szegényes életet élő személy. A legtöbb EU-beli nő „gondozó-gondoskodó életútra” tekinthet vissza: gondozta a gyermekét, a szüleit, majd idős férjét. Ami a gondozás gazdasági költségeit jelenti, az EU-ban a népesség elöregedésének megfelelően a munkaerő átlagéletkora is emelkedik, és a nők is nagyobb szerepet játszanak a gazdasági életben. Többnyire idősebb nők azok, akik gondozzák rászoruló szüleiket. A gondozásra fordított energia csökkenti a még munkában lévő gondozó személy produktivitását. Sajátosan és kivételesen megfizetik a gondozást néhány EU országban, de többnyire csak néhány napra és leginkább a kisgyermekek gondozását, nem az idősekét.

Ausztriában egy nyugdíjas jogosult kedvezményes gondozásra folyamatos rászorultság esetében, ha segítségre van szüksége fizikális, mentális és emocionális károsodás miatt. Franciaországban speciális rászorultsági segélyt biztosítanak az időseknek, akiknek a napi élettevékenységükhöz külső segítségre van szükség.

Finnországban kedvezményes fizetett gondozói támogatásban részesülnek a házigondozás kompenzációjaként, vagy egyéb speciális költségek esetében, melyek betegség vagy baleset miatt keletkeznek.

Az Egyesült Királyságban ápolási-gondozási segélyben részesülnek azok a 65 év feletti fogyatékosok, akik személyes gondoskodásra és gondozásra szorulnak betegség vagy fogyatékosság miatt.

Németországban a tartós gondozás kockázatbiztosítását kompenzálják.

Az Európai Szociálpolitikai Fehér Könyv 1994-ben megadta a jövőbeni direktívákat:

Az idősödő népesség növekvő rászorultjainak idős rokonait és a kombinált gondozási formákat az elláthatóság érdekében fel kell mérni, számba kell venni szükséglet, igény és feltétel szerint, foglalkoztatás oldaláról. Ennek érdekében „családbarát politikát” kell kialakítani már a munkahelyeken. A nők tradicionálisan nyújtott gondozási tevékenységét, mint az idősgondozást is, újra kell értékelni. A gondozási tevékenységhez flexibilis munka- és foglalkoztatásszervezést kell biztosítani, megfelelő munkahelyteremtő felvilágosítással, ennek érdekében az EU tagállamok által elfogadott Amszterdami Egyezménynek megfelelően (1997) a kormányok évről évre előre kiadják a foglalkoztatási útmutatót, a női-férfi foglalkoztatásban egyenlően flexibilis munkaidő-beosztással a gondozói tevékenység elősegítéséhez. 1999-re a munka és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében az EU tagországok cselekvési tervet dolgoztak ki családbarát szociálpolitikai elvek szerint a gyermekek és idős rászorultak gondozásának magas szintű biztosítása érekében. Az EU 1997-es „Egyenlő lehetőségek nőknek és férfiaknak az Európai Közösségben” c. éves jelentése hangsúlyozza, hogy a gondozásgondoskodás fogalmai köre kibővült és nemcsak a gyermekekre szorítkozik, hanem kiterjed a családok jövőjére, az idősek gondozására és a férfiak bevonhatóságára a gondozásban.

A tapasztalatok és felmérési adatok alapján Magyarország sajátos helyzetére a következők jellemzőek. Öregedő és egyben nagymértékben fogyó népesség, így a szendvics hasonlattal a felső része nő (még ha a születéskor várható életkilátása nagyon elmarad is az Európai Unióhoz viszonyítva), a produktív középréteg csökken és még inkább csökken a népesség reproduktivitása elérve az 5,8 ezrelék, év végére várhatóan a 6 ezrelék népességfogyást. Nő a 80 éves és idősebbek aránya. Nő a válások száma. Meghatározóan nagy a férfifogyatkozás a nőkhöz viszonyítva. Hasonlóképpen romlik a férfiak életkilátása és anteponálódik a középkorú férfiak felé a súlyos megbetegedések gyakorisága, valamint a mortalitás cardiovascularis, malignus daganatos megbetegedések és malignus májbetegségek vonatkozásában. Csökken a családok száma és 2025-re csaknem 200 ezerrel kevesebb családra számíthatunk. Nő az idős népességen belüli öngyilkosságok gyakorisága, különösen a férfiak között. Az idős népességen belül a krónikus betegségek előfordulása több mint 50%, e krónikus betegségek okai között mintegy 40%-ban a nem megfelelő életmód szerepel. A megélhetési és egészségmutatók idősekre vonatkozó hátránya rohamosan növeli a rászorultságot, a függőséget, a megküzdés képességének és tartalékainak kimerülését; a családon belüli és a külvilági kommunikáció és kollaboráció fokozódó romlása a magányfolyamatokat növeli. Az egészségügy és szociálpolitika reformja és törvényei mellett az ún. kiegészítő és alternatív biztosításokra várakozás közben a szubjektív és objektív bizonytalanság miatt, a meglévő és alakuló gondozási rendszerek hatékonysága és minősége elmarad az EU-ban kialakult lehetőségektől. Hazánkban az önkéntes gondozás még kevéssé szervezett, nem épült be a professzionális gondozó szolgáltatásokba. Az oktatás, képzés, továbbképzés és szakképzés ugyan elindult, de még évekre van szükség, hogy a hatékony és minőségi ellátásban szerepet játsszon.

Az EU gondozási helyzete és a magyarországi, valamint kelet-európai valóság között nagyvonalakban a következő érdemi különbségek fogalmazhatók meg. Az EU-ban evolutív társadalmasodás mellett a szigorító gazdaságpolitika és szakmapolitika kielégítő kapcsolatokat talált a civiliával (NGO-k), és az így fejlődő segítő-gondoskodással az idősellátásban a rászorultság kevésbé fájdalmas, kevésbé aránytalan és igazságtalan. Az EU-ban is észlelhető problémák kezelése, a felismeréstől a cselekvési programokig egyaránt széles állami és civil támogatásban részesül, megfelelő anyagi segítséggel, magasabb megélhetést biztosító nyugdíjakkal, foglalkoztatáspolitikával. A szegénység, a kimerültség a felhalmozódott anomikus tényezők harmonikusabb kapcsolatfejlődése révén az EU országokban mindinkább háttérbe szorulnak, míg az EU-n kívül a legtöbb helyen Európában stagnáló bizonytalansággal újratermelődnek. A gondozást, ápolást, differenciált segítő szolgáltatásokat az EU-ban mindinkább befogadják a Biztosítási Rendszerek, differenciált rászorultsági kritériumok és protokollok segítségével, minőségbiztosítási ismérvekkel és módszerekkel. Ugyanakkor megállapítható, hogy Magyarországon az elmúlt évben mutatkoznak olyan jelek, melyek a nemzedéki együttműködést jelzik.

Az idősellátás megelőző, gyógyító, rehabilitáló és tartós gondozási rendszerében mindinkább előtérbe kerül az integráltabb egészségügyi és szociálpolitikai ellátás szükségessége az elsődleges gondozással, ezen belül a családi gondozás és segítségnyújtás, valamint az egészséggondozás és felvilágosítás képzettebb feltételeinek biztosítása. A családorvos képzésének lehetőségével a speciális gondozási formák bevezetése, szorosabb együttműködésben, önkéntességgel, közösségi támogatással, civilszerveződésekkel, és szolgáltatásokat biztosító intézmények segítségével. A tartós gondozást biztosító intézmények széles körű, differenciált fejlesztése az „otthonteremtő” feltételekkel jelenik meg és az ún. személyirányult minőségi ellátást kívánja megvalósítani. A családbarát szociálpolitikára támaszkodva a nemzedéki közelségre törekszik, olyan EU által finanszírozott kutatásokkal, felmérésekkel, módszerekkel, melyek révén a „koncepcionális fejlesztő programok” hatékonyabban valósulnak meg.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero