Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

16.1. Anamnézis

A geriátriai anamnézisfelvételnek több olyan tényezője is van, mely külön figyelmet érdemel. Az első találkozásnak kiemelten fontos szerepe van a megfelelő orvos-beteg kapcsolat kialakulásában, és ezért az első interjú kezdetén célratörő kérdések sora helyett hasznosabb teret adni a betegnek, hogy gondjairól, problémáiról szabadon beszéljen. Sokat segíthet a betegről alkotott kép megalkotásában az is, ha első alkalommal egy átlagos napját meséltetjük el vele. A hozzátartozó csakis a beteg engedélyével lehet jelen a vizsgálat során, és kerüljük, hogy a beteg hozzátartozójával való beszélgetést, mialatt a beteg a kint várakozik.

A kórtörténet feltárása során számos akadályba ütközhetünk, melyek mindegyike nagy türelmet és odafigyelést igényel. Ezek közül is leginkább a hallás- és látáscsökkenésből és a lelassult pszichomotóriumból adódó kommunikációs problémák a legnyilvánvalóbbak, melyek a vizsgálóhelység jó megvilágításával, lassú és szemtől-szembe történő beszéddel, és a válaszadásra hagyott elegendő idővel valamelyest kiküszöbölhetőek. További limitáló tényezők a depresszió, az esetleges kórházi beutalástól és eszközös vizsgálatoktól való félelem, a kognitív funkciók hanyatlása, a kórképek atípusos manifesztációja, és gyakran az a tény, hogy az idős beteg egyes panaszait (mint pl. hallás- és látásromlás, egyensúly- és memóriazavar, esés, székrekedés, incontinentia, nehézlégzés) az öregség normális velejárójának vagy időleges, jelentéktelen problémának tekinti, és ezért nem említi. Ez az interjú során lényegre törő, a legfontosabb panaszokra, korábbi betegségekre, és a használt gyógyszerekre irányított kérdésekkel bizonyos mértékig kompenzálható. Néha azonban szükség lehet a hozzátartozók bevonására is, bár ilyenkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a beteg panaszai különbözhetnek a hozzátartozóktól kapott információtól, mely esetben mindkét forrás hasonló figyelmet érdemel.

A betegek egy másik részénél viszont éppen ellenkezőleg, a végelláthatatlan panaszáradat frusztrálhatja az időkorlátok közé szorított klinikust. E panaszok hátterében krónikus és akut kórképek manifesztációi állhatnak, de ugyanakkor megtévesztők is lehetnek, mert emocionális problémák szomatizációjával, illetve az enyhe panaszok emocionális stressz által hangsúlyozottabbá válásával állunk szemben. Ez esetben az új vagy változó panaszokra való koncentrálás, illetve a beteg egy közeli időpontra való visszarendelése és egy újabb interjú nyújthat segítséget.

A geriátriai anamnézis az alábbi négy nagy egységre osztható:

Orvosi kórtörténet

Komolyabb megbetegedések és kórházi kezelések
Sebészeti beavatkozások
Transzfúziók
Gyógyszerek és gyógyszerallergiák
Immunizáció (influenza, tetanus, pneumococcus)
Preventív szűrővizsgálatok
- Weber-teszt
- sigmoidoscopia
- mammogram
- Papanicolaou-kenet
Családi kórtörténet (Alzheimer-kór, diabetes, daganatos betegségek)

Szociális háttér és szokások

Családi- és lakáskörülmények
Anyagi helyzet
Önellátó képesség
A családtagok beteghez való viszonya
Táplálkozási szokások
Dohányzás
Alkoholfogyasztás
Elfoglaltságok, hobbik

Funkcionális státus

(A nyomonkövetés során kialakuló változások szemikvantitatív értékelése sztandardizált formában)

A beteg szokásos napi tevékenységeinek rögzítése az angolszász gyakorlatban eredménnyel alkalmazott „Activities of Daily Living”, illetve „Instrumental Activities of Daily Living” skálák segítségével (lásd Függelék)

Szervrendszerek áttekintése

Légzés (nehézlégzés, köhögés)
Cardiovascularis (mellkasi fájdalom, palpitatio, szédülés, eszméletvesztés, orthopnoe, oedema, claudicatio)
Gastrointestinalis (rágási és nyelési problémák, hasi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, melaena, véres széklet)
Húgyúti (gyakori vizelési inger, nehezített, illetve fájdalmas vizelés, vérvizelés, incontinentia)
Genitalis (vaginalis vérzés)
Neurológiai (fejfájás, látási és hallászavar, egyensúlyzavar, esés, átmeneti végtaggyengeség és zsibbadás)
Mozgásszervi (ízületi-, izom- és csontfájdalmak, ízületi mozgáskorlátozottság)
Pszichológiai (depresszió, feszültség, feledékenység, zavarodottság)
Bőr (viszketés, nem gyógyuló sebek)
Általános” panaszok és tünetek (fáradékonyság, gyengeség, étvágytalanság, súlyvesztés, alvászavar)

A szervrendszerek áttekintése során különösen nehéz lehet az „általános” panaszok és tünetek kiértékelése, mely számos, nem összefüggő problémára is utalhat. A fáradékonyság például lehet depresszió, szívelégtelenség, vérszegénység, fertőző betegség vagy akár pajzsmirigyműködés-elégtelenség jele is. Étvágytalanság és súlyvesztés kísérheti a depressziót, de amellett rosszindulatú daganat, légzési problémák, a fogazat hiánya vagy csökkent ízérzés is okozhatja. Az alvászavar hátterében gyakran idegesség, depresszió, orthopnoe, éjszakai vizelési inger vagy refluxbetegség áll. Mivel az idő emberek többsége csak keveset mozog, az anginára és a nehézlégzésre vonatkozó kérdéseknél fontos megtudni fizikai aktivitásuk mértékét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero