Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


18. A terápiás compliance-t rontó tényezők

dr. Ferenczy Gábor
 
Összefoglalás
  • Időskorban jelentősen csökken a terápiás compliance, és ezáltal a kezelés hatékonysága is.
  • A compliance-t rontó tényezők felismerése, megelőzése, és negatív hatásaik módosítása a gyógyszeres kezelés fontos tényezői.
  • E problémák megelőzőséhez, illetve korrigálásához a gyakorlatban már bevált eszközök állnak rendelkezésre.
  • A compliance biztosításához gyakran szükség van külső segítség bevonására is.
 
A gyógyszeres terápiából származó kockázat az életkor előrehaladásával és a halmozódó krónikus betegségek megjelenésével az idős betegek gyógyszeres kezelése egyre nagyobb figyelmet kíván. Széleskörű hazai felmérések hiányában figyelemre méltóak azok az Egyesült Államokbeli statisztikák, melyek eredményei szerint a gyógyszerek több mint 25%-át a 65 éven felüli korosztály fogyasztja, és egy idős beteg átlagosan 4 különféle gyógyszert szed. Ezek után talán nem meglepő, hogy az akut kórházi felvételek 15–20%-áért gyógyszer-mellékhatások tehetők felelőssé.
E probléma hátterében nem csak a krónikus betegségek időskori halmozódása és az egyes gyógyszerek megváltozott farmakokinetikája és farmakodinamikája áll, hanem az is, hogy az idős betegek egy jelentős része nem az előírásoknak megfelelően szedi a felírt készítményeket. A terápiás compliance-t rontó tényezők közül az alábbiak a leggyakrabban előforduló problémák:
  • túl komplex gyógyszeradagolás,
  • valós és vélt gyógyszer-mellékhatások,
  • megromlott szociális és anyagi helyzet,
  • a beteg bizalmatlansága az orvossal szemben,
  • látás- és hallászavar,
  • koordinációs- és mozgászavarok,
  • demencia,
  • depresszió és magány,
  • alkoholizmus,
  • a család és ismerősök tanácsai,
  • a tömegkommunikációs eszközök által közölt információk félreértelmezése.
 
E rontó tényezők szem előtt tartása, és hatásuk lehetőség szerinti mérséklése jelentős mértékben hozzájárulhat az időskori compliance javításához. Ehhez az alábbi gyakorlati szempontok betartása adhat segítséget:
  • Próbáljuk a napi egyszeri vagy maximum kétszeri alkalmazású készítményeket előnyben részesíteni.
  • Írjuk elő, hogy a beteg minden vizitre hozza magával összes gyógyszerét, a recept nélkül vásárolt készítményekkel együtt.
  • Írjunk vagy készíttessünk a beteggel egy gyógyszer-adagolási listát, melyet minden alkalommal tekintsünk át, szükség szerint módosítsunk, és szóbeli tájékoztatással erősítsünk meg. Ezen a listán tüntessük fel azt is, hogy az egyes gyógyszerek milyen célt szolgálnak.
  • Fontos, hogy az utasítások megértéséről a beteg szóbeli visszajelzéseire figyelve, adott esetben az információt megismételtetve, meggyőződjünk.
  • Oszlassuk el a fokozatosan romló ítélőképességű idős beteg tévhitét vélt gyógyszer-mellékhatásokat illetően.
  • Kerüljük feleslegesen sok gyógyszer felírását; minden alkalommal gondoljuk át, hogy mely gyógyszert vagy gyógyszereket lehetne elhagyni.
  • Bizonyosodjunk meg arról, hogy a felírt gyógyszerek nem fejtenek ki nemkívánatos hatást a társbetegségekre, illetve a társbetegségek nem befolyásolják károsan az adott készítmény farmakodinamikáját.
  • Javasoljuk, hogy a beteg (hozzátartozója) az erre a célra rendszeresített – patikákban kapható – gyógyszeradagoló dobozban heti gyógyszereit előre összekészítse.
  • Győződjünk meg arról is, hogy a beteg látása és értelmi szintje megfelelő-e a gyógyszerek helyes bevételéhez; amennyiben nem, vegyük fel a kapcsolatot a beteg legközelebbi hozzátartozójával.
  • Ha a betegnek nyelési problémái vannak, részesítsük előnyben a folyékony halmazállapotú készítményeket.
  • A beteg anyagi és szociális állapotát figyelembe véve a lehető legolcsóbb készítményt válasszuk.
A terápiás compliance-t rontó tényezők még a legalaposabb diagnosztikus munka után elkezdett magas szintű gyógyszeres ellátás sikerét is kedvezőtlenül befolyásolhatják, így a farmakoterápia e vonatkozása rendkívül körültekintő figyelmet igényel, melyre a betegellátás során mindig elegendő időt kell szakítani.
A fentiek illusztrálására szolgáljanak az alábbi rövid esettanulmányok:
H.P. 78 éves, diabetesben, hyperlipidaemiában és koszorúér-szűkületben szenvedő férfi beteg, akinél számos gyógyszer-beállítási kísérlet ellenére sem sikerült vércukor- és vérnyomásértékeit az optimális közelébe hozni. Noha a beteg azt állította, hogy a felírt gyógyszereket az előírásnak megfelelően szedi, a rendelőbe behozott gyógyszerek mennyisége arra utalt, hogy ez nem történik így. Ismételt rákérdezésre a beteg végül is elismerte, hogy bőrviszketegsége miatt valamelyik tabletta allergizáló hatására gyanakodva alig vett be belőlük valamit. Pontosítva az utolsó hetekben a beteg életvitelében szóba jövő valamennyi tényezőt, a kezelőorvos gyanúja az volt, hogy nem annyira a gyógyszeres kezelés, mintsem egy új fürdőhab elég bőséges használata válthatta ki a valószínűleg allergiás jellegű viszketegséget. Ezt elhagyva és a gyógyszerelési javaslatokat betartva a beteg panaszai pár napon belül megszűntek, és a továbbiakban mind vérnyomása, mind pedig cukorbetegsége optimálisan kontrollálhatóvá vált. A terápia fontosságáról, betegségeinek lehetséges következményiről, és az esetleges mellékhatások időbeli helyes felismeréséről folytatott beszélgetés után sikerült a beteget meggyőzni arról, hogy az elkövetkezőkben gyógyszereit az előírásoknak megfelelően szedje, és bármilyen mellékhatásra utaló panasz vagy tünet esetén azonnal telefonáljon vagy jöjjön be a rendelőbe.
J.L. 85 éves hypertoniában, vascularis demenciában, székrekedésben és makuláris degenerációban szenvedő nőbeteg kontrollvizsgálatán kiderült, hogy a felírt gyógyszerek egy részét nem váltja ki, illetve a kiváltott gyógyszereket rendszertelenül szedi. Ennek okaként azt hozta fel, hogy gyakran elfelejti bevenni azokat, illetve az utóbbi időkben egyre inkább szorong a bevétellel kapcsolatosan. E szorongás okaként azt jelölte meg, hogy székszorulására felírt gyógyszerei helyett már több alkalommal is – színre és nagyságra hasonló – vizelethajtó vérnyomáscsökkentőjét vette be. A sikeres terápia biztosítása érdekében külső segítség bevonására volt szükség. A páciens egyik gyermekével folytatott telefonbeszélgetés eredményképpen a család az erre a célra rendszeresített gyógyszeradagolóba a páciens gyógyszereit egy hétre előre bekészíti, és azok bevételéről másnaponta valamelyik családtag meggyőződik. Abban is sikerült megállapodni, hogy a családtagok az egyes gyógyszerek kiváltását is figyelemmel kísérik. Egy hónap múlva a beteg visszatért a rendelőbe, hangulata és laborparaméterei jelentős javulást mutattak. További beavatkozásra nem volt szükség.
 

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave