Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


23.2.1. Az antihypertensiv kezelés hatékonysága időskorban

A hypertonia kezelése időskorban is jelentősen meghosszabbítja a betegek élettartamát és javítja életminőségüket. A nagyszámú beteg bevonásával végzett, placebo-kontrollált vizsgálatok közül kiemelkedő jelentőségű az amerikai Hypertension Detection and Follow-up Program (HDFP), melyben először igazolták a gyógyszeres terápia mortalitást csökkentő hatását időskorban is. Ebben a vizsgálatban a betegek diuretikumot (chlortalidon, triamteren, spironolacton) és centrális szereket (reserpin, methyldopa), szükség esetén vasodilatatorokat (hidralazin) vagy adrenerg neuron bénítókat (guanethidin) kaptak. A multinacionális európai vizsgálat – European Working Party on High Blood Pressure in the Elderly Trial (EWPHE), az angliai Medical Research Council vizsgálata (MRC-E), a skandináv STOP-Hypertension-1 tanulmány – szintén megerősítette e kedvező eredményeket. Az említett vizsgálatokban a kezelés alapja a thiazid diuretikum (chlortalidon, hydrochlorothiazid) volt, melyet szükség esetén kiegészítettek más hatásmódú szerekkel, pl. béta-blokkolóval (atenolol, metoprolol, pindolol). Az MRC-E vizsgálatban 4396 beteg közül az aktív szerrel kezeltekben a stroke-ok száma 25%-kal csökkent és a coronariaesemények száma is 19%-kal kisebb volt, mint a placebocsoportban. A STONE-vizsgálat bebizonyította a dihydropyridin típusú kalciumantagonista nitrendipin hatékonyságát és morbiditást-mortalitást csökkentő hatását időskorú betegekben.
A STOP Hypertension-2 tanulmányban nagyszámú (6614) beteg bevonásával a különböző típusú antihypertensiv terápiát hasonlították össze. Megállapították, hogy a hagyományos – béta-blokkoló (atenolol, metoprolol) és diuretikum (hydrochlorothiazid + amilorid) – kezeléssel elérhető mortalitáscsökkenés (stroke, myocardialis infarctus és egyéb cardiovascularis mortalitás) nem különbözik az újabb antihypertensiv szerekkel – ACE-gátlók (enalapril, lisinopril) vagy kalciumantagonisták (felodipin, amlodipin) – elérhető mortalitáscsökkenéstől. Az ACEgátlók előnye volt, hogy gátolták a szívelégtelenség kifejlődését. Igen fontos adata ennek a vizsgálatnak, hogy a gyógyszermellékhatások gyakoriságát is összehasonlították a különbözőképpen kezelt csoportokban. Mint várható volt, a bokaoedema a kalciumantagonistákkal kezeltekben volt a leggyakoribb (25,5%), a száraz köhögés pedig az ACE-gátló terápiában részesültek között (30%). Minden kezelési csoportban a szédülés igen gyakori volt (25–28%), ami még az idős betegek esetén is a vártnál gyakoribb mellékhatás. A vizsgálat kezdetekor diabetes mellitusban is szenvedő betegekben a gyógyszerek mortalitást csökkentő hatása nem különbözött a nem diabetesesekben tapasztaltaktól. Ez volt tehát az első olyan, „kemény végpontokat” vizsgáló tanulmány, melyben a konvencionális (béta-blokkoló és/vagy diuretikum) kezelést a modern antihypertensivumokkal (ACE-gátlók, kalciumantagonisták) hasonlították öszsze, idős betegek bevonásával.
Az egyéb vizsgálatokból rendelkezésünkre álló adatok szerint valószínűsíthető, hogy a diuretikumok kedvezőbbek, mint a bétablokkolók. Korábban több tanulmány bizonyította be és a nemzetközi állásfoglalás is azt hangsúlyozza, hogy a célszervkárosodások redukciója az alkalmazott kezelés milyenségétől függetlenül a vérnyomás csökkentésének mértékével arányos. Ez a megállapítás időskorban is érvényes. A Hypertension Optimal Treatment (HOT) vizsgálatban a vérnyomást több időskorú (>65 év) betegben lehetett normalizálni, mint fiatalabbakban, s ez veszélytelen volt.
Az ismertetett vizsgálatok egyöntetűen mutatják azt is, hogy az antihypertensiv terápia az idősebb betegekben nagyobb mértékben képes kivédeni a hypertoniás célszervkárosodásokat és csökkenteni a mortalitást, mint a fiatalabb betegcsoportban.
Az INSIGHT tanulmányban a vérnyomást a tartós hatású dihydropyridin kalciumantagonista nifedipin-GITS-szel vagy a kombinált diuretikummal (HCTZ + amilorid) azonos mértékben csökkentették, s az összmortalitás a két csoportban nem különbözött, de számos előny mutatkozott a nifedipin-GITS-szel kezeltekben: kisebb volt az új diabetes mellitus, a perifériás érbetegség, a köszvény és a vesefunkció romlásának üteme. Mindezeken az előnyökön túl a nifedipin-GITS a perifériás erekben és a coronariákban egyaránt hatékonyabban gátolta az atherosclerosis (intimamedia falvastagság, coronariakalcifikáció) progresszióját, mint a diuretikus kombináció. A LIFE tanulmány egyértelműen bebizonyította, hogy az azonos vérnyomáscsökkentő hatás esetén az angiotenzinreceptorblokkoló (ARB) losartan hatékonyabban előzte meg a halálos és nemhalálos stroke (-26%) és az új diabetes (-25%) kifejlődését, mint a béta-blokkoló atenolol. A SCOPE vizsgálatban a candesartanra alapuló terápiás kombináció mortalitásra és cardiovascularis morbiditásra gyakorolt hatása nem tért el az összehasonlításra alkalmazott egyéb kombináció (béta-blokkoló, diuretikum, kalciumantagonista, ACE-gátló) hatásától, de az összes (-24%) és a nem halálos stroke (-28%) megelőzésében szignifikánsan hatékonyabb volt, s kedvező tendencia (-20%) mutatkozott az új diabetes mellitus gyakoriságának csökkentésében is. E vizsgálat izolált systolés hypertoniás alcsoportjában a stroke prevenciója candesartannal még hatékonyabbnak (-42%) bizonyult.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave