Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

23.2.4. Az izolált systolés hypertonia kezelésének jelentősége

Az időskorúakban igen gyakran csak a vérnyomás systolés értéke emelkedik, míg a diastolés érték vagy nem változik, vagy csökken. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy a diastolés vérnyomás emelkedésének nagyobb a jelentősége, mint a systolés vérnyomásénak, s emiatt az izolált systolés hypertoniát nem kezelték. Az utóbbi évtizedben kiderült e nézet tarthatatlansága, hiszen bebizonyosodott, hogy az összefüggés a systolés vérnyomás emelkedése és a szervi szövődmények között szorosabb, mint a diastolés vérnyomás emelkedése esetén. Az ISH kezelésének fontosságát az e tekintetben mérföldkőnek tekinthető Systolic Hypertension in the Elderly Program (SHEP) bizonyította be. A vizsgálatban a diuretikummal (chlortalidon) kezeltekben szignifikánsan (36%-os relatív rizikócsökkenés) csökkent a stroke incidenciája és mortalitása, valamint tendenciaszerűen a szív- és érrendszeri morbiditás. Már ekkor felfigyeltek arra, hogy a diabetes időskorban is jelentősen fokozza a cardiovascularis események rizikóját, s hogy az antihypertensiv kezelés ezt a fokozott rizikót szignifikánsan képes csökkenteni.

A kalciumantagonisták alkalmazásának jelentőségére időskorban ISH esetén a SystEur vizsgálat – és részben a STONE vizsgálat – mutatott rá, majd a kedvező eredményeket megerősítette a Syst-China vizsgálat is. Ezekben a tanulmányokban a hosszú hatású, dihydropyridin típusú kalciumantagonista nitrendipint, illetve retard nifedipint alkalmazták első szerként, s a terápiát szükség esetén kiegészítették egyéb antihypertensiv szerekkel (enalapril, captopril, hydrochlorothiazid). A stroke mortalitása a kezelés hatására e vizsgálatok szerint 38–58%-kal (p<0,05) csökkent, s kisebb lett a cardiovascularis mortalitás 27–39% is. Az INSIGHT vizsgálatból kiderült, hogy az ISH betegekben a nifedipin-GITS vagy a HCTZ + amilorid kezelés hatására bekövetkező systolés és diastolés vérnyomásváltozás kisebb mértékű volt, mint a systolodiastolés hypertoniás betegekben. Igen érdekes volt a diastolés vérnyomás változása: ha az ISH betegek dohányoztak és kimutatható arteriosclerosisuk is volt, akkor a diastolés vérnyomás az alkalmazott kezelés hatására szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent, mint a nemdohányzó és atherosclerosisban nem szenvedő betegekben. A STOP-2 tanulmány adatai mutatják, hogy a kalciumantagonisták mellett az ACE-gátlók is előnyösek az ISH-betegek terápiájában. Az angiotenzinreceptor-antagonistákra nézve kevés, de egyértelműen kedvező adat áll rendelkezésünkre. Az első publikált vizsgálatban a losartannak azonos vérnyomáscsökkentés esetén lényegesen kevesebb volt a mellékhatása, mint az atenololnak. A „kemény végpontokat” is értékelő LIFE vizsgálat balkamra-hypertrophiájú ISH-betegeiben a losartan hatására azonos vérnyomáscsökkentő és pulzusnyomást csökkentő hatás mellett szignifikánsan, 28%-kal kisebb volt az összmortalitás, 46%-kal a cardiovascularis mortalitás, 40%-kal a stroke gyakorisága, s az EKG-val értékelt balkamra-hypertrophia redukciója is jelentősebb volt, mint az atenolollal kezeltekben. Jelentős továbbá az is, hogy a losartannal kezeltekben szignifikánsan, 38%kal kevesebb új diabetes keletkezett. Ezeket az eredményeket megerősítették a SCOPE vizsgálat ISH-alcsoportjában tapasztalt eredményei is.

Az ISH terápiájával szerzett korábbi tapasztalatokat Staessen kitűnő metaanalízisei foglalják össze. A 8 különböző, összesen 15 693 beteg bevonásával végzett vizsgálat (SHEP, Syst-Eur, Syst-China, EWPHE, HEP, STOP-1, MRC, MRC-E) aktívan kezelt csoportjában az összhalálozás 13%-kal (p< 0,02), a cardiovascularis mortalitás 18%-kal (p<0,01), az összes cardiovascularis események száma 26%-kal (p<0,0001), a strokeok száma 30%-kal (p<0,0001), a coronariaesemények száma pedig 23%-kal (p<0,001) csökkent.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero