Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

33.3.1. Primer autonóm zavarok

Három típusát ismerjük: akut, szubakut és idült kórformák. Geriátriai jelentősége csak az idült autonóm idegrendszeri zavaroknak van. E zavarok további alcsoportokba oszthatók:

a kizárólagosan autonóm idegi zavar,
a multiplex szisztémás atrophia,
a Parkinson-kórhoz társuló autonóm zavarok.

Kizárólagosan autonóm idegi zavar

Főleg az orthostaticus hypotensio, de egyes gyomor-bélmotilitási és vizelési zavarok (különösen társult formáikban) is felvetik a kórkép gyanúját. Terápiájában legfontosabb az orthostaticus hypotensio kezelése a gyakori és traumás szövődményekkel is fenyegető elesések veszélye miatt.

Multiplex szisztémás atrophia (MSA)

Az egyik leggyakoribb neurodegeneratív állapot. Autonóm idegrendszeri regulációs deficit tünetei keverednek Parkinson-szindróma, kisagyi károsodás és pyramidalis tünetekkel, a legkülönbözőbb kombinációkban. Így megkülönböztetünk parkinsonos, kisagyi és kevert formát.A betegségben központi idegrendszeri struktúrák is érintettek, lezajlása progresszív, prognózisa rossz, várható átlagos élettartam 9 év. Diagnosztikai nehézséget okozhatnak a károsodott struktúrák változatos neurológiai tünetei, a gyanú az autonóm zavarok egyértelmű megjelenésekor merül fel. Parkinsonos formájánál nehéz elkülöníteni magától a Parkinson-kórtól, a tünetekben gondos vizsgálattal finom különbségek azonban felfedezhetők: a bradykinesia és a rigiditás inkább bilateralis, a tremor minimális vagy egyáltalán nincs. Az L-Dopa adására az MSA-ban szenvedő betegek kb. kétharmada kezdetben reagál, mely idővel csökken. Ha viszont L-Dopára nem reagál a betegség, akkor az MSA-ra utal. A cardiovascularis vizsgálat során észlelt autonóm zavarok, a húgyúti és analis záróizom-működési rendellenességek felvetik, ezek electromyographiás vizsgálat és a képalkotó eljárások (CT, MR, PET) eredményei egyértelműen alátámasztják a diagnózist. Specifikus és szenzitív a clonidinteszt, melynél a clonidin, mint centrális alfaadrenerg agonista az adott hypothalamusrégió stimulálásával megemeli a növekedési hormon szintjét a Parkinson-kórban és a tiszta autonóm zavarnál, viszont nem emelkedik a hormonszint a központi idegrendszeri zavaron alapuló MSA-ban. A kisagyi formánál jellemző az egyre romló törzsataxia, az állásképtelenség, az esésre való nagyobb hajlam az orthostaticus hypotensióval társulva a többi formánál még nagyobb.

Az MSA kevert (későbbi) szakaszában az autonóm idegrendszeri regulációs zavarok progressziója észlelhető a szív- és érrendszerben, az urogenitalis szisztémában, aspiratio veszélyét egyre jobban növelő nyelési zavarok alakulnak ki, a légcső idegeinek bénulása miatt obstructiv apnoe is egyre fenyegetőbb veszély lesz, de centrális eredetű apnoe is kialakulhat.

Az MSA korai időszakában az autonóm idegi károsodások progressziójának fékezése a cél, előrehaladottabb stádiumban a terápia már csak tüneti, a neurológiai károsodás, a regulációs zavar fokozódása irreverzíbilis.

Parkinson-kór autonóm zavarral

E csoport főleg idős betegeket foglal magába, akik idiopathiás Parkinson-betegségben szenvednek, melyet éveken keresztül sikeresen kezelnek L-Dopával.

Ezek a páciensek később autonóm idegrendszeri zavarok tüneteit mutatják, komoly orthostaticus hypotoniával. Az eredet nem tiszta, a két betegség vagy párhuzamosan zajlik, vagy a Parkinson-kór hajlamosít autonóm idegrendszeri zavarra, vagy az autonóm idegi regulációs zavarok a hosszú idejű és néha maximális dózisú anti-Parkinson-terápia következményei.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero