Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

4. A szív és érrendszer fiziológiás öregedése

dr. Monos Emil – dr. Raffay Gábor – dr. Székács Béla

Összefoglalás

A korosodással megjelenő egyik legjellemzőbb cardiovascularis változás az aorta és a nagy artériák fala elaszticitásának a csökkenése, aminek egyenes következménye a compliance, illetve a disztenzibilitás csökkenése.
A nagyerek rugalmasságának csökkenése miatt az ejectiós volument nagyobb systolés nyomás kíséri, a nyomáshullám sokkal gyosabban szalad ki a perifériára és a visszaverődött nyomáshullámok is hamarabb, még a systoléban érkeznek vissza, tovább növelve a nagyerekben a systolés nyomást és a bal kamra munkáját az ejectio során.
Mindezek klinikai következményei: izolált systolés hypertonia, balkamra-terhelés, patológiás faktorhatások esetén nagyobb a kockázat bal kamra systolés elégtelenség kialakulására.
A kisér-remodelling eredménye: kevesebb nyitott kapilláris, romló szöveti nutritív áramlás.

Alapos epidemiológiai felmérések (pl. BLSA) bizonyítják, hogy a növekvő életkor a legfőbb kockázati tényezője a vezető cardiovascularis (CV) megbetegedéseknek (hypertonia, koszorúér-betegség, szívelégtelenég, stroke), megelőzve a cukorbetegséget, a hyperlipidaemiát, a mozgásszegény életmódot és a genetikai tényezőket is. Az emberi élet lehetséges felső korhatárát általában 110–120 évre becsülik, de van, aki ezt 150–160-ra teszi. Úgy tűnik azonban, hogy a felső korhatárt döntően a szív és érrendszer genetikailag programozott s az életmód által alapvetően meghatározott állapota határozza meg. A korosodással párhuzamosan nem csupán a klinikai tünetekkel manifesztált CV betegségek száma növekszik drámai módon, hanem a rejtett betegségeké is, mint amilyen pl. a tünetmentes „néma” koszorúér-atherosclerosis. A változások jelentős része kisebb-nagyobb mértékben középkorú (45–64 év) egyénekben már megjelenik s változó sebességgel halad előre. Egyértelmű ma már, hogy jelentősen eltérhet a kronológiai és a fiziológiai életkor. Mindezek miatt rendkívül indokolt és ugyanekkor igen problematikus meghatározni az egészséges öregedéssel együtt járó „fiziológiás” CV-elváltozásokat.

A CV-rendszerben a szabályozási mechanizmusok célszervei az alapvető élettani funkciókat teljesítő effektorok, azaz a szív és az erek. Mind a szív, mind a vascularis rendszer igen komplex strukturális és funkcionális tulajdonságokkal rendelkezik, amely tulajdonságok egészséges viszonyok mellett rövid és hosszabb távon egyaránt szabályozottan, adaptív módon változnak. Rendkívül nagy teljesítményigény hárul e szervrendszerre, érthető, hogy sérüléseinek, „elhasználódásának” kockázata rendkívül nagy. Eléggé meggyőző arra gondolnunk csupán, hogy emberben egy 60 év tartamú felnőtt életkor során mindegyik szívkamra átlagosan mintegy 200 ezer m3 vért pumpál a nagy-, illetve kisvérkörbe, s a vér összesen kb. 40 000 km hosszú és 1000 m2 falfelületű kapillárishálózatban oszlik el.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero