Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

41.1. Időskori alkoholizmus

Epidemiológia. Nemzetközi adatok szerint az alkoholabúzus és -dependencia prevalenciája a közösségben élő időseknél 2–4% közötti, hospitalizált vagy ápolási otthonban kezelteknél viszont jóval magasabb (8–50% közötti). Férfiaknál gyakoribb és bár az abúzus kezdete korábbi, többségünknél ez problémává csak időskorban lesz. Az időskori alkoholabúzus és -dependencia prognózisa mégis jobb, mint a fiatalkorié.

Kockázati tényezők. Az élet során elszenvedett különböző stresszek hatása jelentősebb, mint a családi anamnézisben előforduló nagyivásé, vagy alkoholizmusé a fiatalkori alkoholizmushoz képest, bár ezt módszeres tanulmányok egyelőre még nem támasztották alá. Krónikus fájdalommal, vegy egyéb jelentős szenvedéssel járó testi betegségeknek, illetve látens pszichiátriai kórképnek a lehetőségét is mindig mérlegelni kell.

Diagnózis. A felismerés sokszor azért sem könnyű, mert az idős alkoholfüggők külső megjelenése nem követi a fiatal alkoholbetegeknél megszokott sztereotípiákat, és maguk a páciensek is sokszor elrejtik ezt a problémájukat. Figyelemfelhívó jelek lehetnek: gyakori elesések, kisebb-nagyobb külsérelmi, égési nyomok, melyeket egyéb betegség okozta átmeneti vagy tartós mozgászavar nem magyaráz; orvosilag nehezen magyarázható jelentős állapothullámzás, legyengült, megfáradt állapot rövid időszakai, konfabulatoros színezetű történetek előadása stb. A bizalomteljes légkörben lefolytatott interjúnak, esetleg szisztematikus, célzott tesztvizsgálatoknak, jellegzetes laboratóriumi eltéréseknek lehet szerepe abban, hogy az orvos figyelme ebbe az irányba forduljon.

A BNO-10, illetve a DSM-IV részletezi az abúzusra, illetve függőségre vonatkozó ismérveket. Ezek részben közismertek, részben nem speciálisan időskorra kimunkáltak. A testi és szociális zavar, illetve károsodás kialakulása fontos kritériumuk. Dependenciáról tolerancia kialakulásakor, illetve megvonási szimptómák jelentkezése esetén szólunk.

Szövődmények, differenciáldiagnózis. A legfontosabb pszichiátriai szövődmények a kognitív hanyatlás különböző tünetcsoportjai az enyhe kognitív zavartól demenciáig; illetve amnesztikus szindróma; a delírium és az affektív zavar, főleg depresszió. Az egyes részletek a megfelelő fejezetben szerepelnek. A demencia kialakulása multifaktoriális: vascularis tényezők, trauma stb. szerepe is fontos; eddig tisztán alkoholhatásra visszavezethető demencia tényét nem igazolták. A depressziós tünetek és szindrómák és az alkoholabúzus közötti kapcsolat hasonlóan komplex. A depressziós tünetek maguktól enyhülnek, és akár spontán módon oldódnak is, ha az idős egyén képes 3–4 hetes absztinenciára. Az alkoholmegvonási szakban – Környey (1996) áttekintése szerint – 50–98%ban fordulnak elő depresszív tünetek! Egyéb részleteket illetően az affektív zavarok fejezetében írottakra utalunk.

A terápia három fontos célja:

az alkoholfogyasztás csökkentése;
fennálló belszervi és/vagy pszichiátriai betegség kezelése;
pszichoszociális változások elérése a relapszus veszélye csökkentésére.

Sokszor a családorvos vagy geriáter által nyújtott egyszerű tanácsok, vagy konzultáció egyedül is hatásos lehet az ivás csökkentésében; általában azon kezelési irányelvek követését javasolja az időkori alkoholabúzusra és dependenciára, melyek megfelelőek a fiatal és a középkorú felnőttek vonatkozásában, függően a probléma súlyosságától, a beteg anyagi és szociális hátterétől és motivációjától. Az egyéni és csoportos konzultációk ötvözése, a társult testi és mentális betegségek kezelése, a járóbeteg-ellátási, részleges kórházi vizsgálatra való beutalás, és a kórházi fekvőbeteg-programok várhatóan ugyanolyan jó vagy jobb eredményhez vezetnek, mint a fiatalabb egyéneknél. Gyógyszerek, például a disulfiram alkalmazhatók, de kockázatukra is mindig gondolni kell.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero