Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

41.2. Egyéb pszichoaktív szer abúzus

Az alkoholon kívüli anyagokkal történő abúzus és a dependencia körében főleg a szedatohipnotikumok (elsősorban benzodiazepinek) jelentősége kiemelkedő. Érdemes emellett szólni arról, amit talán „téves gyógyszerhasználat”-nak lehet nevezni, mely a pszichoaktív és nem pszichoaktív vényköteles, valamint a recept nélkül szabadon hozzáférhető gyógyszerek túlzott használatát és/ vagy nem megfelelő kombinációját foglalja magába. E probléma nagysága nem ismeretes, noha néhány vizsgálat szerint, az ambuláns pszichiátriai ellátóhelyeken megjelenő haladottabb korúak nagyjából 14–25%-át is érintheti. Kiemelkedő jelentősége a benzodiazepin anxyolyticumoknak és altatóknak van. Külön probléma és éles vita tárgya a vény nélkül kapható szerek – főleg fájdalomcsillapítók, antacidok, hashajtók – túlzott szedése kérdése, nemcsak idegrendszeri, de egyéb szervtoxicitásuk lappangó módon kifejlődő lehetősége miatt is. Tekintetbe kell venni azt a lehetőséget is, hogy nem abúzusról, hanem másról, például gyógyszerinterakcióról vagy a kezelési utasítás félreértéséről, esetleg nem szándékolt többszöri gyógyszerbevételről, netán a jelentősen megnyúlt elimináció miatti felhalmozódásról is szó lehet!

A diagnózis felállítását segítheti, ha a koncentrációzavar, depresszív tünetek, asthenia jelenlétekor dysarthria, nystagmus, pupilladifferencia, járási bizonytalanság észlelhető. Ne feledkezzünk meg a ma – sok tekintetben méltatlanul – háttérbe szorult EEG-vizsgálatról, mely hosszú időn keresztül tudja detektálni a gyógyszerhatás jeleit, s így sokat segíthet a diagnózis megállapításában.

Szövődmények. Több adat van arra vonatkozóan, hogy a tartósan benzodiazepint szedő idősek között a (hirtelen) abbahagyás után enyhébb-súlyosabb megvonási tünetre szinte mindig számítani kell! Igazi testi függőség és megvonási tünetcsoport általában 3–4 hónapos rendszeres gyógyszerszedést követően kialakul sokszor. A megvonási tünetcsoport súlyosabb azoknál a pácienseknél, akik rövid felezési idejű szert szedtek, vagy relatíve magasabb volt a beállított napi dózis. Szorongás, álmatlanság, fáradékonyság, koncentrációzavar, izomfeszülés, tremor, nyugtalanság nem ritka, de akár súlyos szindróma is kibontakozhat: ataxia, hányinger, percepciós zavarok, depersonalisatiós-derealisatiós tünetek vagy súlyos esetben delírium, convulsiók is. Kezelés. A haladottabb korú pszichoaktív szerrel visszaélők kezelésének kulcsa elsősorban a probléma megelőzése; a pszichiáternek az alábbiakat kell figyelembe venni, ha idős betegnek olyan szert készül rendelni, mely potenciálisan addiktív:

Hajlamosít-e betegsége, bármely okú szenvedése vagy mozgáskorlátozottság szerhasználatra?
Alkalmaztak e megfelelő nem gyógyszeres terápiát korábban?
Alkalmaztak-e hosszú távú használat szempontjából potenciálisan kevesebb problémát és dependenciát okozó szereket, és ha igen, megfelelően történt-e mindez (például buspiront szorongásra vagy nem opiát analgetikumokat fájdalomcsillapításra)?
Eredményez-e a gyógyszer elfogadható terápiás választ a megfelelő dózisok használatával (időseknél gyakran alacsonyabbal, mint a fiatalabb betegeknél, és ha nem, átgondolták-e ismét a diagnózist és a kezelést?)
Volt-e a betegnek régebben más gyógyszer- vagy alkoholdependenciája vagy abúzusproblémája (az addiktív gyógyszerek legfontosabb kontraindikációja)?
Utal-e bármilyen jel vagy tünet a felírt gyógyszer addikciójára (például gyógyszerek gyűjtögetése, kontroll nélküli dózisnövelés, vagy több orvossal való gyógyszerfelíratás)?
Nyilvánvaló-e egyéb, gyógyszerrel kapcsolatos hanyatlás (például a memória vagy a pzichomotórium zavarai)?
Meg tudja-e erősíteni családtag vagy más hiteles személy a gyógyszer hatásosságát, és ugyanígy azt is, hogy nincs hanyatlás és nem áll fenn addikció?
A gyógyszer adagjának fokozatos csökkentése (megfelelő próba után) segít-e meghatározni, hogy vajon a probléma a gyógyszerhez kapcsolódik-e, és szükséges-e további kezelés?

Jelentősebb mértékű abúzus esetén kórházi detoxikáció ajánlható első lépésként, ezt mindig fontolóra kell venni, akkor is, ha nyilvánvaló a vizsgálat idején a páciensnél a gyógyszerhatás, és akkor is, ha nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen szerekről van szó és mekkora dózisban. Erre természetesen csak a pácienssel közös megegyezés alapján kerülhet sor. A detoxikáció után a közösségi alapú programok, időnkénti hazalátogatásokkal, az egyéni és családi tanácsadás, a gyógyszerek lecserélésére tett javaslatok hatékonyak. A klinikusnak meg kell kísérelni a házastársak, más családtagok, a beteg egyéb orvosai, és amikor csak lehetséges, a helyi gyógyszerészt bevonni, hogy segítsenek a páciens felügyeletében és a szerek hozzáférhetőségének kontrolljában.

Benzodiazepin-függgőség esetén a lassú, akár több hét alatt történő fokozatos dóziscsökkentést szokták ajánlani; adjuváns terápia carbamazepinnel lehetséges; ha szükséges antidepresszívum adjuválása természetesen alapvető. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy major depresszió esetén alkalmazott benzodiazepin-terápia az enyhe és/vagy szubklinikus mentális hanyatlás tüneteit ronthajta és akár delírium kialakulása is bekövetkezhet. Azoknál a pácienseknél, akik kórelőzményében alkohol- vagy gyógyszerabúzus, vagy -dependencia, vagy súlyos személyiségzavar szerepel, a benzodiazepinek adása lehetőség szerint kerülendő.

Altatószerabúzus esetén dóziscsökkentés, átállítás, alváshigéné javítása, napközbeni ágyban fekvéssel töltött idő csökkentése stb. segíthet.

A fájdalomcsillapító-abúzus csökkentése, főleg ha fel nem ismert pszichiátriai betegség áll a háttérben, lehet reményteljes; kellő motiváció esetén magatartás és pszichoterápia javasolt.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero