Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

44.2.2. A diagnosztika elemei

Első vizsgálat a rectalis digitalis vizsgálat (RDV). Típusos tapintási lelet lehet normál nagyságú, megnagyobbodott, porckemény, göbös vagy környezetével összekapaszkodott prostata. Az izolált, porckemény göbök 50%-a rák szövettanilag.

A diagnózist csak a szövettan bizonyíthatja, nélküle semmiféle kezelés nem indikálható. Történhet tűbiopsia segítségével, ultrahangvezérléssel, térképbiopsia jelleggel (sextáns biopsia). Az aspiratiós biopsiát egyedül nem tartják elfogadhatónak. Bizonyos esetekben TUR segítségével is nyerhető szövettanra anyag.

Ma a prostatarák diagnózisának másik alapvizsgálata, egy tumormarker, a szérum prostataspecifikus antigén (PSA) meghatározása. A prostata epithelsejtjei termelik, így a prostatára és nem pedig a prostatarákra specifikus! Normálértéke: 0–4 ng/ml. 4–10 ng/ml között lehet tumor, 10 felett prostatarák valószínűsége nagy. 20 ng/ml feletti értékek extracapsularis daganatra vagy nyirokcsomóáttétre utalnak. Tudni kell, prostatarák ritkán előfordulhat normális PSA-szint mellett is, és 10 ng/ml feletti PSA-koncentrációt okozhat BPH vagy prostatitis is. Rectalis vizsgálat, endoscopia, prostatitis és főleg TURP a PSA koncentrációt emeli. Szerepe van a korai diagnózisban és a kuratív kezelésre alkalmas betegek kiválogatásában, jelentősége a terápia hatékonyságának követésében is fontos.

A savi foszfatáz jelentősége csökkent, de a preoperatíve emelkedett PAP, normál PSA mellet extracapsularis folyamatra utal. Az alkalikus foszfatáz meghatározás a csontáttétek kimutatásában elengedhetetlen. A plazmatesztoszteron meghatározása is fontos: kezelés előtti alacsony szint hormonrefrakter daganatra utal, hatékony hormonkezelést jelez a plazmaszint női tartományba történő süllyedése 2–4 hét alatt.

A képalkotó diagnosztika legfontosabb vizsgálata a transrectalis ultrahang (TRUS), mely leggyakrabban hipodenz területként ábrázolja a carcinomás gócot, bár hiperdenz és izodens gócként is jelentkezhet. A tokáttörés kimutatásában a CT nem jobb. A CT elsősorban a kismedencei nyirokcsomóhelyzet durva megítélésére (1 cm feletti) ajánlott. Az MRI a legmegbízhatóbb (különösen a rectalcoil mód) mind a prostata struktúra, mind a tokáttörés, a vesicula seminális invázió kimutatásában. A natív röntgenvizsgálat az osteoplasticus csontáttétek (70%) kimutatására szolgál. A csontizotóp-vizsgálat jelentősége is csökkent, csak a kezelés kezdetekor és PSA emelkedés esetén az új csontdúsulási gócok kimutatásában alkalmazzák. Nem specifikus prostatarákra, minden csontátépülési folyamatot jelez. Alkalmazását a követésben kiváltotta a PSA-szint-vizsgálat.

A kismedencei nyirokcsomóáttétek bizonyításának legbiztosabb módja a korlátozott terjedelmű kismedencei lymphadenectomia, mely a n. obturatorius és a v. iliaca közötti nyirokcsomók eltávolítását jelenti. Intraoperatív fagyasztott szövettani vizsgálat tévedési aránya elérheti a 9–20%-ot. Végezhető feltárással és laparoscoposan. Utóbbit radikális perinealis prostatectomia vagy sugárkezelés előtt, valamint fokozott nyirokcsomóáttét veszélye esetén (Gleason-score 7 vagy több, PSA 20 ng/ml felett) tartják indokoltnak, vagyis csak válogatott esetekben!

A modern vizsgálómódszerek ellenére a klinikai és patológiai stádium között jelentős eltérések vannak, az understaging arány 30– 60% az overstaging pedig 20–30% lehet. A PSA a Gleason-score-ral kombinálva csak finomította, de nem javította lényegesen a staginget.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero