Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

57.3. Kezelés

Időskorban a pajzsmirigyműködés-zavar kezelése elővigyázatot és gyakori ellenőrzést tesz indokolttá. Idős egyénekben a klinikai hyperthyreosis gyakori kezelési módja a radiojódkezelés. A kezelést követően nem azonnal, hanem 1-2 hónap múlva várható klinikai javulás, sőt a kezelést követően a tünetek átmenetileg súlyosbodhatnak. A radiojódkezelés hatásának kialakulásáig béta-adrenerg blokkolók alkalmazhatók. Súlyos tünetek esetén, illetve szívkoszorúér-betegségben szenvedő idős egyénekben a radiojód-kezelés előtt thyreostaticum (methimazol vagy propylthiouracyl) adásával euthyreoticus állapotot kell elérni, majd a thyreostaticum megfelelő idejű felfüggesztése után kell a radiojódkezelést elvégezni. A methimazol kezdeti adagja a hyperthyreosis súlyosságától függően napi 15–60 mg a propylthiouracil kezdeti adagja 150–300 mg (három adagra elosztva). Klinikai javulás a kezelés megkezdése után 1-2 héttel várható és euthyreoticus állapot általában néhány hónapon belül érhető el. A kezelés megkezdését követően 4-6 hetente ellenőrzés szükséges és a thyreostaticum adagját a plazma fT4- és fT3-szintektől függően kell csökkenteni. Mindkét thyreostaticum ritkán súlyos mellékhatásokat okozhat (bőrkiütés, agranulocytosis, thrombocytopenia, anaemia, hepatitis, arthralgia, myalgia, oedema, vasculitis). Toxikus göbös struma esetén – ami az időskori hyperthyreosis leggyakoribb oka – a gyógyszeres kezelés ritkán jelent definitív megoldást, és a hyperthyreosis végleges megszűntetése radiojódkezelést, illetve néha műtétet tesz szükségessé. Időskorban a nagyobb kockázat miatt pajzsmirigyműtét nagyméretű struma, kompreszsziós tünetek vagy malignitás gyanú esetén jön szóba. Pajzsmirigyműtétet vagy radiojódkezelést követően hypothyreosis alakulhat ki, ami pajzsmirigyhormon-pótló kezelést tesz szükségessé.

A szubklinikai hyperthyreosis fokozott morbiditással társul (postmenopausás nőkben fokozott csontvesztés, pitvarfibrillatio, szívritmuszavar, balkamratömeg-index növekedése, csökkent balkamra-telődés), ami a klinikai hyperthyreosishoz hasonlóan szubklinikai hyperthyreosisban is kezelést tehet indokolttá. Ugyanakkor egyes felmérések kimutatták, hogy a szubklinikai hyperthyreosis esetek mintegy 50%-ában az alacsony TSHérték kezelés nélkül normálissá válik, másrészt arra sincs egyelőre elegendő bizonyíték, hogy a kezelés javítja a szubklinikai hyperthyreosissal együttjáró fokozott morbiditást. Ezért szubklinikai hyperthyreoticus egyénekben az újabb ajánlások csak kifejezetten alacsony plazma-TSH-szint (<0,1 mIU/l), vagy spontán regresszióra valószínűtlen pajzsmirigy betegség (pl. toxikus pajzsmirigygöbök) esetén javasolnak kezelést.

Időskorban a klinikai hypothyreosis kezelését kis gyógyszeradagokkal (rendszerint 12,5 vagy 25 g levothyroxin készítmény reggel éhgyomorra) kell megkezdeni és a napi adagot lassan kell növelni. Időskorban a T4 plazmafelezési ideje megnyúlik, ezért hosszabb idő szükséges az egyensúlyi állapot eléréséhez.

Primer hypothyreosisban a gyógyszeradagot a plazma-TSH-szinttől függően kell módosítani a TSH-szint normalizálódását követően 3-6 havonta plazma-TSH-vizsgálat javasolt. Szekunder hypothyreosisban a kezelés a plazma fT4-vizsgálattal ellenőrizhető. A pajzsmirigyhormon-pótló kezelés hatására egyes társuló betegségek, mint pl. ischaemiás szívbetegség vagy kezeletlen hypadrenia tünetei súlyosbodhatnak.

A szubklinikai hypothyreosis kezelése napjainkban is ellentmondásos. Megfigyelések szerint a klinikai hypothyreosissá történő progresszió ritka (TPO-negatív esetekben évente 2,6%, TPO-pozitív esetekben évente 4,3%). Szubklinikai hypothyreosisban több vizsgálat az arteriosclerosis, szívkoszorúérbetegség, depresszió, bipoláris és kognitív zavarok, neuromuscularis diszfunkció és lipideltérések nagyobb kockázatát mutatta ki.

A terápiás ajánlások azonban enyhe TSH-szint-emelkedéssel járó esetekben (plazma TSH 5–10 mIU/l) nem egységesek. Ezért célszerűnek tűnik, ha a társuló betegségek, kockázatok, várható előnyök és mellékhatások gondos mérlegelése után döntünk arról, hogy enyhe plazma-TSH-szint-emelkedéssel járó esetekben javaslunk-e pajzsmirigyhormonpótló kezelést.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero