Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

65.6.2. Gyógyszeres terápia

Hörgtágító terápia
Az inhalációs hörgtágító szerek COPD-ban a panaszokat enyhítik, ezért alkalmazásuk minden olyan betegben javasolt, akik érzik hatásukat. Számos kevés mellékhatással rendelkező hatékony szert alkalmazhatunk. A rövid hatású béta-2-agonisták hatása gyorsan jelentkezik és leginkább a rohamszerű nehézlégzéses epizódok kezelésben hasznosak, mint a bázisterápiát kiegészítő „mentő” gyógyszerek. Prototípusuk a salbutamol (Salbutamol, Ventolin) és a terbutalin (Bricanyl), melyek szokványos adagja 2 puff, mely 4–6 óránként ismételhető. Hazánkban a fenoterol (Berotec) is elterjedt. Az ipratropium bromid (Atrovent) inhalációs antikolinerg szer, mely COPD-ban csaknem olyan hatékony, mint a béta-mimetikumok. Mivel hatása viszonylag lassan jelentkezik, folyamatos alkalmazása javasolt (naponta 4-szer 2-3 puff). Egyes adatok szerint az ipratropium a tüdőfunkciók hosszú távú megtartásában is hatékony, ezért COPD-ban rutinszerű alkalmazása célszerűnek tűnik. A béta-mimetikumok és az ipratropium nagyobb dózisai egyes betegekben hatékonyabbak, mint a szokványos adagolás, és kombinációjuk is sokakban előnyös. Kedvelt kombinációs készítmény a fenoterol + ipratropium (Berodual).
A per os készítmények (Spiropent, Bricanyl, Reproterol) hörgtágító hatása gyenge, mellékhatásaik kifejezettek lehetnek, alkalmazásukat egyes speciális esetektől eltekintve kerüljük.
A hosszú hatású béta-mimetikumok a salmeterol (Serevent) és a formoterol (Oxis) 12 órán át biztosítanak kielégítő hörgtágító hatást, ez kifejezett előny a krónikus kezelésben.
A leghosszabb hatástartamú, naponta egyszer alkalmazandó antikolinerg szer a tiotropium bromid (Spiriva), melyet a legújabb kezelési irányelvek a COPD elsővonalbeli kezelésére ajánlanak. Bár a hosszú hatástartamú szerek alapvetően nem hatékonyabbak, mint a gyakrabban adagolt rövid hatásúak, az éjszakai nehézlégzés kivédésében hasznosabbak és kényelmi szempontból is inkább ajánlhatók. Az adagoló pumpás és a turbuhaleres vagy egyéb por formátumú szerek viszonylag olcsók. Léteznek súlyos nehézlégzés esetén, illetve intézeti körülmények között könnyebben alkalmazható nebulizer típusú – folyadékban oldható és légzőkészülék adapteréhez applikálható – készítmények, ezek azonban drágábbak, mint a spray-k vagy turbuhalerek. Hatékonyságukban értékelhető különbség nincs.
Az intravénás béta-mimetikus hörgtágító szereknek COPD-ben nincs létjogosultságuk. Életmentő céllal adásuk kivételesen szóba jöhet [terbutalin (Bricanyl), adrenalin (Tonogén)], de még intenzív osztályi körülémények között is előnyben részesítendők az inhalációs szerek.
Az inhalációs hörgtágító szerekkel kapcsolatban meg kell említenünk azt az utóbbi években állandósulni látszó problémát, hogy míg az asthma bronchiale indikációjával rendelt készítmények 90%-os társadalombiztosítási támogatást élveznek, addig a COPD indikációjával rendelt készítmények TB támogatása csak 50%!
 
Metilxantinok
A teofillin parenteralis vagy per os formában adható hörgtágító, mely kevésbé hatékony, mint az inhalációs hörgtágítók, ezen kívül toxicitása is gátolja alkalmazását. A COPD terápiájában rutinszerűen nem ajánljuk. A xantinszármazékok (teofillin, koffein, teobromin) nemszelektív foszfodiészteráz gátlók, melyek számos extrabronchialis hatással is rendelkeznek.
Ha az inhalációs hörgtágító terápiát teofillinnel egészítjük ki, a betegek egy részében a panaszok és a tünetek enyhülnek. Súlyos nehézlégzés esetén terápiás próba javasolható a hatékonyság megítélésére. A teofillin hatékony és toxikus szérumkoncentrációja viszonylag szűk értékek között mozog, és leginkább akkor hatékony, ha szérumkoncentrációja közel toxikus, ráadásul számos gyógyszer és egyéb körülmény befolyásolja metabolizmusát. A toxicitás dózisfüggő. A toxicitás kivédésére ajánlatos a teofillin szérumkoncentrációjának mérése. A cél a 10 μg/ml koncentráció, melyet napi 2x300 mg retard teofillin adása biztosít.
A teofillin hatástartamát számos tényezõ befolyásolja, ezeket a 65-3. táblázatban foglaltuk össze.
 
65-3. táblázat. A teofillin szérumkoncentrációját csökkentő és növelő tényezők
Az elminációt csökkenti
  • Időskor
  • Artériás hypoxaemia (ha a pO2 <45 Hgmm)
  • Respiratoricus acidosis
  • Pangásos szívelégtelenség
  • Krónikus májbetegség, májcirrhosis
  • Erythromycin
  • Kinolonok
  • Cimetidin (de az egyéb H2-blokkolók nem)
  • Vírusinfectiók
  • Egyes gyógynövények (pl. orbáncfű)
 
Az eliminációt növeli
  • Dohányzás
  • Antikonvulzív szerek
  • Rifampicin
  • Alkohol
 
A teofillin nemkívánatos mellékhatásai – melyek a szérumkoncentráció toxikus szintje alatt is felléphetnek – a koffein-intoxikációra hasonlítanak: tachycardia, esetenként halálos pitvari és kamrai arrhythmiák (supraventricularis és kamrai extrasystolék, pitvari tachycardia stb.). Heveny myocardialis infarctusban a szívizom-necrosis kiterjedését segítik elő. Megelőző epilepsiás anamnézis nélkül is előidézhet grand mal típusú convulsiót. Enyhébb mellékhatásai: szapora légzés (tachypnoe), idegesség, irritabilitás, fejfájás, alvászavar, álmatlanság, hányinger, gyomorégés (gastrooesophagealis reflux), epigastrialis diszkomfort, a vércukor-koncentráció csökkenése. A párhuzamos kávéfogyasztás mérséklésével vagy mellőzésével csökkenthetjük vagy akár ki is védhetjük a mellékhatásokat.
Tudnunk kell, hogy hazánkban olykor kritikátlanul, az indokoltnál jóval kiterjed tebben alkalmazzák a teofillint, a sürgősségi ellátásban és a krónikus betegellátásban egyaránt. A bizonyítékokon alapuló orvoslás terápiás adatai COPD-ban szinte kizárólag a lassan felszívódó orális teofillin-készítményekre vonatkoznak.
A teofillin hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott. Gyenge hörgtágító hatása mellett tonizálja a fáradó rekeszizmot, a szívizomzatra enyhe pozitív inotrop hatást fejt ki, enyhe diuretikus hatása is van és a légzőközpontra is stimulálólag hat. Valamelyest a köpetürítést is segíti.
A teofillin eliminációja – mely a citokróm p450 rendszerhez kötött – időskorban jelentősen csökken, emiatt szérumkoncentrációját célszerű monitorozni.
 
Glükokortikoidok
Az inhalációs szteroidok nem előzik meg COPD-ben a tüdőfunkciók hosszú távú romlását, de az inhalációs szteroidterápia a FEV1 kismérvű (kb. 200 ml) növekedését okozhatja. Tartós terápia indikációjához célszerű terápiás próbát végezni. Nagyobb a jelentősége annak a ténynek, hogy az inhalációs szteroidok használatával csökkenthető a heveny exacerbatiók gyakorisága és súlyossága. E célból relatív nagy adagok alkalmazandók, pl. 600–1200 μg fluticasone naponta.
A hosszú hatástartamú inhalációs bétamimetikumok hatását az inhalációs szteroidok potencírozzák, ezért célszerű kombinált alkalmazásuk. Az utóbbi években a szteroidot és hosszú hatástartamú béta-mimetikumot kombináltan tartalmazó inhalerek alkalmazása is terjedőben van.
A per os glukokortikoidok alkalmazását stabil COPD-ban számos irányelv ajánlja, elsősorban idős, nehezen kezelhető betegekben. A szteroidok ismert mellékhatásai miatt ezek a terápiás elvek csak szigorúan ellenőrzött terápiás (farmakodinámiás) próba után ajánlhatók és inkább kúraszerűen, semmint élethossziglan.
 
Antibiotikus terápia
A korábbi évtizedekben sokat vitatott profilaktikus antibiotikus terápia stabil COPD-ban semmilyen haszonnal nem jár, alkalmazása felesleges, sőt, az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása okán kifejezetten káros.
 
Köptetők
A köptetők és a mukolitikus vagy mukokinetikus szerek (pl. ambroxol, erdostein, karbocisztein, jódozott glicerol) hatékonysága COPD-ban kérdéses, ezért alkalmazásuk általában nem ajánlott. Emlékezzünk arra, hogy korábban is elhangzottak kinyilatkozások, miszerint „a legjobb köptető a tiszta víz” és valóban fontosabb a betegek megfelelő hidrálása, mint a kétséges hasznú köptetők gyakran inkább csak placebószerepe a gyógyításban.
 
Köhögéscsillapítók
A köhögéscsillapítók COPD-ban veszélyesek lehetnek, használatuk általánosságban ellenjavallt. A perifériás hatású köhögéscsillapítók a felköhögés és köpetürítés lehetőségének csökkentésével a bronchialis váladék felszaporodását okozzák, emiatt a bronchialis légáramlást s így a légzésfunkciót kifejezetten rontják. A narkotikumtartalmú köhögéscsillapítók (kodein, dihidrokodein, morfium stb.) a köhögési reflex gátlása mellett a légzőközpont is deprimálják, alkalmazásuk fatális következményekkel járhat, ennek ellenére előrehaladott betegségben, válogatott esetekben szóbajöhetnek. Az inhalációs készítmények hatékonysága kérdéses.
 
Egyéb gyógyszerek
A légzésstimulánsok (amilnitrit és doxapram) a COPD kezelésére bármely indikációban alkalmatlannak bizonyultak. A metilxantinok, elsősorban a teofillin meglehetősen gyenge légzésstimuláló hatásának a gyakorlatban nincs jelentősége.
A vazodilatátorok, köztük az inhalációban alkalmazott nitrogén-oxid szerepét a COPD-ot jellemző pulmonalis hypertensio kezelésében számosan vizsgálták. A nitrogén-oxid alkalmazása stabil COPD-ban ellenjavallt! Az egyéb vazodilatátorok alkalmazását mindig az adott klinikai szituáció (szívbetegség, ritmuszavar, szisztémás hypertensio stb.) szabja meg.
A hagyományos antihisztaminok (H1-receptor-blokkolók) COPD-ban indifferens hatású szerek, bizonyítható hatásuk nincs. Korábban inkább enyhe szedatív mellékhatásuk miatt alkalmazták őket az éjszakai alvás megkönnyítésére. A H2-blokkolók (pl. famotidin, nizatidin, ranitidin stb.) szuperaciditás és enyhe gastrooesophagealis reflux esetén jó hatásúak, egyes betegekben az elsőszámú provokáló tényezőt szüntethetik meg. Kifejezett refluxbetegség okozta panaszok esetén a protonpumpa-inhibitorok (omeprazol, ezomeprazol, lanzoprazol, pantoprazol, rabeprazol stb.) választandók. Helicobacter pylori asszociált krónikus aktív gastritisben a Helicobacter eradikációja javasolható. A nedokromil és a leukotrién modifikátorok szerepét a COPD kezelésében még nem tisztázták.
Geriátria

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave