Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

66.1.1. Előfordulás

A tüdő primer rosszindulatú daganatai a leggyakrabban előforduló – és a daganatos halálozási statisztikákat a világ szinte valamennyi országában vezető – malignus tumorok. Az általánosan elterjedt és általunk is használt tüdőrák megnevezés helyett helyesebb hörgőrákról (bronchuscarcinoma) beszélni, mert a tüdő rosszindulatú daganatainak több mint 90%-a a hörgőnyálkahártya vagy a hörgőkbe nyíló mucinosus mirigyek hámsejtjeiből (respiratoricus epithelium) indul ki.

A leggyakoribb nem hám eredetű tüdőtumorok a tüdő primer lymphomái, az egyéb malignus tüdődaganatok (pl. sarcoma) rendkívül ritkák. A tüdőrák elnevezés számos specifikus daganat összefoglaló neve. A klinikai gyakorlatban két alcsoportba osztjuk, melyek magukba foglalják a legtöbb klasszifikáció, így a World Health Organization (WHO) által is megkülönböztetett négy fő daganattípust, melyek összességükben a primer tüdőrákok közel 90%-át adják:

kissejtes tüdőrák (18%) és
nem kissejtes tüdőrák – ez utóbbi gyűjtőnév a laphámrák (29%), az adenocarcinoma (32%) és a nagysejtes rák (9%) közös neve.

A bronchuscarcinoma fenti két csoportba sorolását a daganattípusok eltérő biológiai tulajdonságai és a betegség klinikai lefolyásában észlelt különbségek mellett elsősorban a terápiás megfontolások indokolják. Míg a kissejtes tüdőrák a diagnózis idején többnyire már generalizált (egyes vélemények szerint egyenesen „rendszerbetegség”), kemoés radioterápiára rendkívül jól reagál, a sebészi megoldás azonban csak ritkán jelenti a betegség megoldását, a nem kissejtes tüdőrákok elsősorban sebészi úton oldhatók meg és általában nem gyógyíthatók kemo- vagy sugárterápiával (66-1. táblázat).

66-1. táblázat. A tüdődaganatok szövettani klasszifikációja (WHO/IASLC 1999. után, egyszerűsítve)

1. Epithelialis tumorok

1.1. Benignus tumorok (papillomák és adenomák)

1.2. Preinvazív laesiók

1.2.1. Laphámdysplasia és carcinoma in situ

1.2.2. Atípusos adenomatosus hyperplasia

1.2.3. Diffúz idiopathiás pulmonalis neuroendocrin sejthyperplasia

1.3. Invazív malignus tumorok

1.3.1. Laphámsejtes carcinoma (és variánsai)

1.3.2. Kissejtes carcinoma (és variánsai)

1.3.3. Adenocarcinoma (és variánsai)

1.3.4. Nagysejtes carcinoma (és variánsai)

1.3.5. Adenosquamosus carcinoma

1.3.6. Carcinomák pleomorf, sarcomatoid vagy sarcomatosus elemekkel

1.3.7. Típusos és atípusos carcinoid tumor

1.3.8. Nyálmirigy típusú carcinomák

1.3.9. Nem klasszifikált carcinoma

2. Lágyrészdagantok (kötőszöveti tumorok)

3. Benignus és malignus mesothelialis dagantok

4. Egyéb daganatok

5. A tüdő lymphoproliferativ betegségei

6. Másodlagos daganatok

7. Nem klasszifikált dagantok

8. Tumorszerű laesiók

A tüdőrákos betegek túlélési aránya elszomorítóan rossz, alig 15%-uk éli meg a diagnózistól számított öt évet.

A XX. század első évtizedéig a tüdőrák világszerte ritka betegségnek számított, mára azonban a helyzet megváltozott s a leggyakoribb rosszindúlatú daganatok közé tartozik. Az esetek számának robbanásszerű növekedését mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy míg 1970-ben hazánkban 2530 (14,5%ooo) új megbetegedést regisztráltak, addig az új megbetegedések száma 1980-ban 3960 (37,0 %ooo), 1990-ben 5269 (49,8 %ooo), 2002-ben pedig már 6361 (62,4 %ooo) volt. A 2000. és 2001. évi stagnálás után – ha mérsékelten is – ismét növekedett az új betegek száma. Korábban a tüdőrák elsősorban a férfiak betegsége volt, mostanra azonban megfigyelhető a nemek arányának fokozatos eltolódása a nők irányába, 1990 óta ez a változás 10%. Hazánkban az összes daganatos halálozáson belül a hörgőrák esetek 23,4%-kal részesednek (33 757 daganatos halálesetből), a férfiak esetében ez az arány (19 013 halálesetből) 30,2%, a nőkben pedig (14 744 halálesetből) 14,7%. Világszerte, így hazánkban is megfigyelhető az adenocarcinoma gyakoriságának növekedése. A tüdőgondozói hálózat szerepére és hatékonyságára utal az a tény, hogy ernyőfénykép (EF) szűréssel emelték ki a betegek 33,1%-át, ez megfelel az elmúlt öt évben tapasztaltaknak. Az összes korcsoportot tekintve a tüdőrák a 65 év fölötti férfiak körében a leggyakoribb, tüdőrákos halálozási arányuk az utóbbi 20 év során 431%ooo-ről 517%ooo-re emelkedett, ami 19,9% növekedést jelent. Az idős nők körében a növekedés 69,7% (72%ooo-ről 122,2%ooo-re). Megjegyzendő, hogy a 65 év alatti korcsoport esetében a növekedés üteme markánsabb: az utóbbi 20 év során a férfiak tüdőrák-mortalitása 84%-os, nőkben 100%-os növekedést mutat, azaz ma kétszer annyi nő hal meg tüdőrákban, mint 20 évvel ezelőtt. Az időskorúak tüdőrák okozta halálozásának nemzetközi összehasonlításából kitűnik, hogy 1980 óta mind a férfiak, mind a nők esetében elmaradásunk az Európai Uniós átlagtól fokozatosan növekedett: a hazai 65–74 éves korcsoportban férfiakban vs. nőkben a tüdőrákmortalitás az európai átlag 1,45 vs 1,57-szerese, a 75–84 éves korcsoportban 1,22 vs 1,26-szorosa, a 85 évesnél idősebbek között pedig 1,01 vs 1,84-szerese. A 65 év fölöttiek összmortalitása 1,33 vs 1,48-szorosa az uniós átlagnak. Kedvezőtlen helyzetünket nem enyhíti az a tény, hogy férfiak esetében Hollandia, illetve nők esetében Dánia megelőz minket a tüdőrák okozta halálozás terén.

Ha a prevalenciát a különböző terápiás csoportok szerint osztályozzuk, döntő az operáltak csoportja, ez 53,5%. A betegek 15,1%-a csak citosztatikumot kapott, 5,5% irradiációval kombinált kemoterápiában részesült. Palliatív sugárkezelést 5,4%-ban alkalmaztak, és csak tüneti kezelést kaphatott a betegek 20,6%-a. Az operáltak arányát tekintve Győr, Veszprém és Zala megyék 60% feletti értéket jeleznek, míg Békés és Komárom megyék csak 45–46%-ot. Minden ötödik beteg csak tüneti kezelésben részesült. Ez talán nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a betegség felfedezéskor több mint kétezer beteg már a IV. stádiumban volt.

Az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi években kb. 170 000 új tüdőrákos beteget észlelnek évente és közel 160 000 beteg hal meg a betegség következtében. A daganatos halálozást 28%-os részesedéssel az USAban is a tüdőrák vezeti és a nők esetében ott is megelőzi az emlőrák okozta halálozást. Úgy tűnik, a tüdőrák a XXI. században is meghatározó problémája marad az egészségügynek, sőt, ha a tendencia nem változik, egyre nagyobb problémát jelent majd nem csak a fejlett, hanem egyre inkább a fejlődő országokban is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero