Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

75.2. Krónikus fájdalom

Klinikai kép

Meghatározását tekintve a fájdalom egy komplex neurológiai folyamatok révén létrejövő kellemetlen érzés, melynek megélésében fontos szerep jut az emlékeknek és érzelmeknek. Mivel a fájdalom objektíven és eszközökkel nem mérhető, megítélésében és kezelésében egyedül a betegtől származó szubjektív információkra támaszkodhatunk.

A krónikus fájdalom az egyik leggyakrabban említett panasz a járóbeteg-rendeléseken, annak ellenére, hogy – mint a legtöbb geriátriai kórkép esetében – a betegek gyakran az életkor „természetes” velejárójának tekintik azt, és maguktól csak ritkán hozzák szóba. Sok esetben csak a beteg funkcionális állapotának romlása, gyors kognitív hanyatlása, vagy újonnan kialakuló depressziója irányítja a klinikus figyelmét a háttérben meghúzódó fájdalomra. Ugyan pontos számadatok nem állnak rendelkezésre, az otthonában élő 60 év feletti lakosság körében a krónikus fájdalom prevalenciája 25–50% között mozog, míg a szociális intézményekben élőknél ez az adat 49–83% között mozog. E magas értékek arra utalnak, hogy a fájdalom kezelése terén komoly hiányosságok vannak.

A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok és differenciáldiagnosztika

A kóroki tényezők tekintetében a mozgásszerveket érintő problémák a leggyakoribbak, ezen belül is az otthonukban élő betegek az ízületi fájdalmakat, éjszakai lábfájdalmat, gerincfájdalmat, valamint a járás okozta lábfájdalmat említik legnagyobb arányban. A szociális otthonokban élők körében szintén az arthritis okozta mozgásszervi fájdalmak a leggyakoribbak, de számottevőek még a régi csonttörések, neuropathia, illetve malignus folyamatok által előidézett panaszok is. Az időskorban leggyakrabban előforduló fájdalmas kórképek közül az alábbiak emelendők ki elsősorban:

degeneratív arthritis,
tumor okozta fájdalom,
herpes zoster okozta neuralgia,
perifériás neuropathia (leginkább diabetes következményeként),
perifériás érszűkület kiváltotta ischaemiás lábfájdalom.

Szövődmények

A krónikus fájdalomnak komoly következményei lehetnek időskorban, melyek közül az alábbiak érdemelnek említést és nem utolsó sorban aktív odafigyelést:

depresszió,
szociális izoláció,
alvászavar,
mozgászavar,
mozgáskorlátozottság,
dekondícionáltság,
az életminőség nagymértékű romlása.

A fenti szövődmények számos további nemkívánatos patológiás folyamat láncreakcióját indítják be, melyek azután további állapotromláshoz vezetnek. Ezeken kívül nem elhanyagolható a krónikus fájdalommal küszködő betegek körében tapasztalható gyakoribb intézményi elhelyezés, lassú rehabilitáció és polipragmázia. Mindezen tényezők természetesen az egészségügyi kiadások jelentős növekedésével is járnak.

Terápia

A terápia tekintetében a gyógyszeres és eszközös beavatkozások mellett számos kiegészítő gyógymódra is lehetőség van, melyekre az alábbiakban térünk ki. A kezelés megkezdése előtt fontos tájékoztatni a beteget arról, hogy fájdalmai ugyan enyhíthetők, de azok teljes megszüntetése valószínűleg nem lehetséges.

A kezelés lehetséges mellékhatásairól is minden esetben szót kell ejteni.

A különböző típusú fájdalmak kezelésében legeredményesebben alkalmazható gyógyszerkészítmények és manuális beavatkozások részletes tárgyalása e fejezet kereteit meghaladja, így az alábbiakban ezek csak utalásszerűen kerülnek említésre.

Fontos szempont, hogy a terápia hatástalansága esetén a kezelőorvos nyitott maradjon alternatív kezelési módok kipróbálására, ne hagyja magára a krónikus fájdalommal küszködő beteget, és amennyiben minden terápiás lehetőséget kimerített, küldje szakorvoshoz betegét.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás.
- Noraminophenazon vagy acetaminophen – a legkevesebb mellékhatással bíró és leggyakrabban alkalmazott analgetikumok.
- Nemszteroid gyulladásgátlók (acetilszalicilsav, ibuprofen, naproxen, indometacin) – ulcerogén, veseperfúziót csökkentő, illetve oedemát okozó mellékhatása mindig szem előtt tartandó.
- Izomrelaxánsok.
- Narkotikumok – amennyiben a fenti készítmények nem hatásosak, használatuktól nem szabad elzárkózni.
- Tramadol – újszerű, a központi idegrendszerre ható, nem ópiát analgetikum, mely narkotikum alternatívaként vagy kiegészítőként egyre inkább hasznosnak bizonyul (SSRI-vel nem adható együtt!).
- Egyes antidepresszánsok és antikonvulzív készítmények (főleg neuropathiás fájdalmakra).
Eszközös beavatkozások.
- Epiduralis/ intrathecalis analgesia.
- Idegés ganglionblokád.
- Neuroablatio.
- Neurostimuláció.
Egyéb terápiás lehetőségek.
- Fizikoterápia.
- Mozgásgyakorlatok (amennyire tolerálható).
- Lokális meleg vagy hideg alkalmazása.
- Masszázsterápia.
- Transcutan elektromos idegstimuláció (TENS).
- Kognitív magatartásterápia.
- Relaxációs és disztrakciós módszerek.

A fenti terápiás eszközök természetesen kombinálhatók, és súlyosabb esetekben kombinálandók is. A krónikus fájdalmak korszerű kezelésének elsődleges és legfontosabb irányelve a fájdalom megelőzése. Ez a gyakorlatban az elnyújtott hatású fájdalomcsillapító készítmények profilaktikus használatát jelenti, addig módosítva azok időbeli elosztását és dózisát, míg a gyors hatású formulákat csak alkalmanként használja a beteg.

Szédülés, elesés

Krónikus fájdalom

Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

Légszomj, fulladás

Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség

Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Alvási zavar, insomnia

Depresszió

Szellemi leépülés, elbutulás

Hallásromlás, fülzúgás

Nagyfokú látásromlás

Jelentősebb testsúlycsökkenés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero