Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

75.4. Légszomj, fulladás

Klinikai kép

Időskorban a légszomj tudatosulása általában csökken, mivel az emberek ezt részben koruknak, részben pedig fizikai kondíciójuk csökkenésének tudják be. Ennek következtében fizikai aktivitásuk szintjét a tolerálható légszomj határáig csökkentik, és általában csak akkor jelentkeznek kezelőorvosuknál e panasszal, mikor e légzésük relatíve gyorsan romlik, vagy már rutin napi tevékenységüket sem tudják ellátni. A kóroki tényezők időbeni diagnózisa és kezelése az esetek többségében csak késve történik, hacsak megfelelően irányzott kérdésekkel a klinikus ezt időben felszínre nem hozza. Mivel e problémát nemcsak a háttérben álló nem ritkán súlyos elváltozások, de a nehézlégzés közvetlenül az életminőségre kifejtett negatív hatása is jellemzi, tárgyalása kiemelt jelentőségű a geriátriai kórképek között.

A kezelést megszabó kóroki mechanizmusok

A nehézlégzés mechanizmusa számos komplex biológiai kör működése révén jön létre, melynek kialakulásában kémiai és mechanikai receptorok játsszák a fő szerepet. E folyamatok az agyban a fulladás szubjektív érzetét keltve magatartásbeli és érzelmi változásokat hoznak létre, illetve a légzés sebességének felgyorsulását eredményezik. Lényegében három fő mechanizmust különíthetünk el e tekintetben, úgy mint:

hypoxia vagy hypercapnia által kiváltott megnövekedett légzési szükséglet,
a légzés mechanikai akadályozottsága,
nem megfelelő légzési izomfunkció.

Időskorban a légzőizmok gyengülnek, és a tüdő funkcionális kapacitása beszűkül. Ezzel párhuzamosan a kor előrehaladtával a fent említett fulladást kiváltó mechanizmusokra való érzékenység ugyan csökken, viszont paradox módon a fokozott fizikai igénybevétel hamarabb vált ki dyspnoét. Ez utóbbi jelenség következtében a fizikai aktivitás csökken, majd a légzési és egyéb vázizmok dekondicionálódnak, és a légzési funkciók komoly beszűkülését eredményező circulus vitioust indítva el.

Differenciáldiagnosztika

A nehézlégzés differenciáldiagnosztikája tekintetében az anamnézisnek itt is fontos szerep jut. Különösen az alábbi tényezők tisztázása segíthet a helyes diagnózis mielőbbi felállításában:

kialakulásának ideje, módja és körülményei,
kiváltó, súlyosbító és enyhítő tényezők,
társuló panaszok és betegségek,
a funkcionális korlátozottság mértéke.

A differenciáldiagnosztika szempontjából fontos tisztázni, hogy akut vagy krónikus problémával állunk-e szemben. E két csoporton belül leggyakrabban előforduló kórokok:

Akut:
- asthma vagy krónikus obstructiv légúti megbetegedés (COPD) kiújulása,
- tüdőembolia,
- légmell,
- pneumonia,
- bronchitis,
- pleuritis,
- a felső légúti elzáródás (tumor, idegentest, fertőzés),
- szívelégtelenség/tüdőoedema,
- akut szívritmuszavar.
Krónikus:
- kónikus obstructiv légúti megbetegedés (COPD),
- tüdőfibrosis, interstitialis tüdőbetegség,
- pulmonalis hypertonia,
- pleuralis folyadékgyülem,
- krónikus szívelégtelenség,
- szívritmuszavar,
- szívbillentyű-betegség,
- pericardialis folyadékgyülem,
- neuromuscularis megbetegedések,
- kyphoscoliosis,
- anaemia,
- dekondicionáltság.

A diagnosztikus munka tekintetében az alapos anamnézisen és fizikális vizsgálaton túl az alábbi további eszközös vizsgálatok segíthetnek a legtöbbet:

rutin laboratóriumi vizsgálatok,
mellkas-röntgenvizsgálat,
bronchodilatátorral és DLCO (szén-monoxid diffúziós kapacitás) méréssel kombinált spirometriás vizsgálat,
a vér oxigénszaturációjának mérése (nyugalmi állapotban és 6 perces séta után),
nyugalmi és terheléses EKG.

Az adott klinikai képtől függően a következő vizsgálatok jöhetnek még szóba:

vérgáz-analízis,
tüdőscintigraphia,
echocardiographia
thoracentesis, illetve pericardiocentesis,
mellkas-CT,
szívkatéteres vizsgálat.

Gyakran mindezen vizsgálatok normális, illetve az életkornak megfelelő eredményt adnak, így gyakran – kizárásos alapon – a dekondicionáltság diagnózisához jutunk.

Terápia

A terápia vonatkozásában mind a tüneti, mind az oki terápiára egyforma hangsúlyt kell fektetni. A tüneti kezelés jelentőségét a nehézlégzés életminőségre gyakorolt negatív hatása emeli ki, míg az oki terápiát a háttérben álló, jelentős morbiditással és mortalitással járó fent említett patológiás folyamatok hangsúlyozzák. A kóroki és tüneti terápia vonatkozásában rendelkezésre álló eszközök:

Gyógyszeres terápia.
- Obstructiv légúti betegségek:
  - hosszú és rövid hatású béta-agonisták,
  - ipratropium (Atrovent),
  - inhalációs szteroidok,
  - cromolyn.
- Szívelégtelenség:
  - diuretikumok,
  - ACE-gátlók.
- Szívritmuszavar:
  - arrhythmia elleni szerek.
- Terminális állapot:
  - opiátok.
Oxigénterápia (feltétlenül indokolt 89%-os szaturáció alatt, társuló polycytaemia esetén már 91% alatt is).
Fizikoterápia és pulmonalis rehabilitációs programok.
Rekondicionáló terápia (miután minden szervi ok kizárásra került).
Folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP) alkalmazása.

Szédülés, elesés

Krónikus fájdalom

Mozgászavar, mozgáskorlátozottság

Légszomj, fulladás

Székszorulás és széklet-visszatartási elégtelenség

Vizelet-visszatartási elégtelenség, vizelési nehézség

Alvási zavar, insomnia

Depresszió

Szellemi leépülés, elbutulás

Hallásromlás, fülzúgás

Nagyfokú látásromlás

Jelentősebb testsúlycsökkenés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero