Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

9. Egészségmegtartás, az öregedés fékezése

dr. Iván László
 
Összefoglalás
  • A harmadik évezred világát „3 Nagy Robbanás” jellemzi: a népesség-, a hosszabbéletűség- és az információrobbanás. Jelenleg a fejlett országok számára, de távlatilag globálisan, ezek a változások egyénileg és közösségileg, gazdaságilag és politikailag paradigmaváltást jelentenek. Felértékelődik a hosszabban fenntartható egészség és a kóros öregedés fékezésének jelentősége.
  • Az öregedést meghatározó „normál” és „kóros változások” esélykockázati jellemzőinek interdiszciplináris kutatása és az eredmények egyedi alkalmazása szükségessé teszi a „személyiség mint holisztikus marker” fogalmának bevezetését és strukturális vizsgálatait, a sikeres és boldog öregség elérhetősége érdekében.
 
A sikeres és boldog öregedés lényege, hogy a humán életkapacitáson belül, mely jelenleg 135–140 naptári év maximális életlehetőségét jelenti, az egyén minél hosszabban kielégítően, fenntartható egészségben és életminőségben éljen. A fenntartható kielégítő egészség fogalma többet jelent, mint a konvencionálisan használt egészség. Tartalmazza az öregedés tudományosan alapozott értelmezését, személyisége biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális jellemzőivel egységben. Érthető, hogy megismerése, megértése egyaránt rendszerszemléletet (holisztikus megközelítés) igényel, egyénre szabható gyakorlattal. Az eddigi kutatások eredményeként kimondható, hogy
  • az ember nem a naptári évek szerint öregszik,
  • nincs két egyforma öregedés,
  • minél inkább korosodik, annál inkább különbözik másoktól,
  • normális öregedés során korai személyiségjellemzők válnak mind markánsabbakká, a fiatalkori életstílus meghatározottságával.
 
Ilyen megközelítésben, az emberi öregedés nem krónikus betegségek összessége, hanem a rendszer időbeni változásainak folyamata, egyedi jellegzetességekkel, esélykockázati mintázataival. Ily módon az öregedés genetikailag programozott időbeni változások folyamata, fajspecifikus élettartam-kapacitással, genotipikus és fenotipikus megjelenéssel, az ember esetében, személyisége „énvezérelt tudatosságával”. A normális és kóros változások egyedi kombinációinak felismerése egyben elősegíti a fenntartható egészség minősítését, valamint a személyes és közismereti felvilágosítás egészségmegőrző tevékenységét, nem utolsó sorban a geriátriai szakorvoslást és gondozást. Az idősödés és időskor fenntartható egészsége, ebben a rendszerszemléletben soktényezős dinamikus időskép megértését teszi lehetővé, azzal a megállapítással, hogy az időskori egészségromlás nem önmagában az öregedés egyenes következménye (az öregedés nem egyenlő betegséggel!), hanem a normális öregedés változásaiból származó esékenységek, sérülékenységek okozzák az öregedéssel gyakoribbá váló kórosságokat, betegségeket. Ez egyben azt eredményezi, hogy korszerű megközelítésben mind kevésbé beszélünk ún. korfüggő betegségekről,
Sokkal célravezetőbb az életkorral gyakoribbá váló betegségeket meghatározni (egyszerű példa: azzal, hogy az Alzheimer-típusú demencia ifjúkorban is előfordul, ha ritkán is, nem jelentheti azt, hogy a fiatalok korfüggő betegsége).
Az időskorra gyakoribbá váló végzetes megbetegedések okait vizsgálva megállapíthatók voltak a következők: egészségügyi: 18%, környezeti: 22%, genetikai tényezők: 25% és az életmód: 40% (Somosi). Az utánvizsgálatok szerint a személyesen leginkább befolyásolható 40%-os életmód-kapacitásból mindössze 5–8%-ot használunk ki fenntartható egészségünk érdekében.
Az öregedés fenntartható egészségének károsodása, az egészség-betegség arány eltolódása többféle következménnyel jár. Az egyén élhető életét rontja a függőség, tehetetlenség és kiszolgáltatottság következtében. Személyes autonómiája, önellátása, öntevékenysége, önbizalma és önértékelése beszűkül, károsodik, személyisége depriválódik és izolálódik, majd magányosodik. Számos követéses vizsgálat igazolja, hogy a sikeres öregedés szorosan összefügg az egyén mentális, azaz lelki egészségével. Ugyanakkor hangsúlyozható, hogy miként a fizikális egészségben, úgy a mentális egészségben bekövetkező hanyatlás sem az előrehaladó korosodás egyenes következménye. A kutatók szerint sokkal inkább a korosodással gyakoribbá váló betegségek és nem megfelelő kezelésük által keletkező tünetek és panaszok okozzák. Egy rossz szemüveg, hallókészülék, nem megfelelő gyógyszerelés önmagában is pszichés zavarokat, zavartságokat, akár szellemi hanyatlást eredményezhet. Az érzelmi és spirituális jóllétiség, alapfeltétele az egészséges öregedésnek és az érzelmi egészség meghatározó összetevője a szociális interaktivitás. Egyszerűen kifejezve: a jó öregséghez, szükséges szeretetet adni és kapni. A Lawton-modell, valamint a sikeres idősödés ún. holisztikus modellje jól tükrözi az emberi öregedés minőségét meghatározó, személyiségközpontú összefüggéseket és tényezőket (9-1. ábra és 9-2. ábra).
Az öregedés fenntartható egészségének és életminőségének érdekében előtérbe kerültek és rohamosan fejlődnek az „öregedés fékezését” célzó kutatások, kialakítva civilizációnk „anti-aging” korszakát.
 
 
 
Az öregedés fékezésének biológiai, pszichológiai, szociológiai és spirituális módozatai valóságos anit-aging kultuszt alakítanak. Az ember egyszerre szeretne hosszabban, de testileg-lelkileg egészségben, önállóan, öntevékenyen és boldogan élni, mintegy kibővítve az egészség megőrzésének programját: hosszan, egészségben, ifjan élni, valamiféle életelixírrel! Ősi és mai vágyak egyaránt erre irányulnak. A scifi-illúziók mellett azonban, a világszerte kibontakozó gerontológiai alapkutatások és követéses humánvizsgálatok számos, használható eredménnyel szolgálnak. Az öregedés-teóriák mentén végzett kutatások és vizsgálatok mindinkább megerősítik, hogy az életmódnak meghatározó szerepe van az élettartamon belüli „esélyévek”, vagy másképpen, az egészségben eltöltött időtartam megnövelésében, a születéskor és a 30, valamint 60 éves korban várható, élhető életidő vonatkozásában. Ez lényegében a genetikailag kódolt emberi, maximális életkapacitáson belül ad hosszabbéletűséget, a fenntarthatóbb egészség és életminőség lehetőségével, az ábrákban bemutatott, „sikeres öregedés rendszerében”. Az életmódhoz tartozó tényezők: táplálkozás, fizikális és szellemi aktivitás, szerepválasztás, társas-társadalmi kapcsolódás és tevékenység, szabadidő és sporttevékenység, valakihez-valamihez-valahova tartozás (mint harmadik életszükséglet) megvalósítása, az élethosszig tanulás, a kreativitás, az életöröm, az életet vezérlő célok, stratégiák és adaptációs minták (kopingok) kialakítása, végül, de nem utolsó sorban az életet stabilizáló Én-fejlesztés, az érett személyiség érdekében. Az életmódhoz tartozik szorosan a frusztrációk elkerülése épp úgy, mint levezetésük, a konfliktusmegoldó képesség fejlesztése, és az áthajlás életszakaszának, nem utolsó sorban a nyugdíjazásnak személyes kezelése.
Geriátria

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave