Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

14.2. A szociális ellátás rendszeréről

A fejezet megírásának időpontjában Magyarországon a szociális szolgáltatásokat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló1993. évi III. törvény IV. fejezete sorolja fel. A szociális szolgáltatások alap- és szakosított ellátási szintre történő besorolását a törvény alapján a keretes szövegrészek tartalmazzák.
 
Szociális szolgáltatások
I. cím
Az ellátások formái
56. § (1) A szociálisan rászorultak részére szemé- lyes gondoskodást nyújtó ellátást (a továbbiakban: személyes gondoskodás) az állam, valamint az önkormányzatok biztosítják.
(2) A személyes gondoskodás magában foglalja a szociális alap- és szakosított ellátásokat.
 
§ (1) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális alapellátási formák a következõk:
  1. étkeztetés,
  2. házi segítségnyújtás,
  3. családsegítés,
  4. speciális alapellátási feladatok.
(2) A személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást
  1. az ápolást, gondozást nyújtó intézmény,
  2. a rehabilitációs intézmény,
  3. a lakóotthon (a továbbiakban a)-c) pont együtt: tartós bentlakásos intézmény),
  4. az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény (a továbbiakban a)-d) pont együtt: bentlakásos intézmény),
  5. a nappali ellátást nyújtó intézmény,
  6. az egyéb speciális szociális intézmény nyújtja.
(3) A (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban meghatározott intézmény legalább tíz fõ, legfeljebb azonban százötven fõ ellátását biztosítja.
 
A szociális szolgáltatások elsődleges területe tehát az alapellátások köre, amellyel a szociálisan rászorultak életén segítünk. A szakosított ellátásokról a törvény az alábbiak szerint rendelkezik.
 
66. § (1) Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekrõl az alapellátás keretében nem lehet gondos- kodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelõ szakosított ellátási formában kell gondozni.
 
E szerint külön nevesíti az életkort, mint a szakosított ellátáshoz való hozzájutás kritériumát. Érdemes részletesen idéznünk a törvény azon részét, ahol az idősek otthonáról van szó. Az idősek otthonát a törvény az ápolást, gondozást nyújtó intézmények közé sorolja, azzal a megkötéssel, hogy az ott gondozottak állapota „rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel”. Ennek megállapítása nem egyszerű. Sok esetben a polipatológiában szenvedő, csökkent önellátási képességű, sok gyógyszert szedő, elesési kockázattal bíró idős emberről nehéz megítélni laikus szemmel, mikortól igényel „gyógyintézeti ellátást”, különösen, ha a gyógyintézeti ellátás alatt értjük az egészségügyi ellátások krónikus formáit is. Ebből a helyzetből adódik, hogy néhány esetben a szakápolásra, rehabilitációra, táplálásra stb. szoruló idős betegek „pingponglabda szerűen” hányatott sorsot élnek meg a gerontológiai felkészültség nélküli idősek otthona és a geriátriai szakismeret nélküli „területi belgyógyászati osztály” között. A dependens idősek ellátásának problémája tehát egyszerre határterületi és kompetencia probléma, azonban mindkettő hátterében elsősorban a geriátriai-gerontológiai képzettség hiánya áll.
A szociális ellátásokról szóló törvény külön rendelkezik a demencia kórképben szenvedő idősekről, ami nagy előrelépés és ebben a tekintetben eleget is tesz az ajánlások idevonatkozó részének.
 
Ápolást, gondozást nyújtó intézmények
67. § (1) Az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi leg- alább háromszori étkeztetésérõl, szükség szerint ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, a külön jogszabályban megha- tározott egészségügyi ellátásáról, valamint lakhatásáról (a továbbiakban: teljes körű ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni, feltéve, hogy ellátásuk más módon nem oldható meg.
(2) Ápolást, gondozást nyújtó intézmény az idõsek otthona, a pszichiátriai betegek otthona, a szenvedélybetegek otthona, a fogyatékos személyek otthona, valamint a hajléktalanok otthona.
68. § (1) Az idõsek otthonában elsõsorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek (a továbbiakban: idõskorúak) ápolását, gondozását végzik, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel.
(2) Az idõsek otthonába az a 18. életévét betöltött személy is felvehetõ, aki betegsége miatt nem tud önmagáról gondoskodni.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben említett személy pszichiátriai vagy szenvedélybetegségben szenved, ellátásáról más intézmény keretében kell elkülönítetten gondoskodni.
Ha az idõsek otthona ellátását igénybe vevõ személy esetében demencia körébe tartozó kórkép került megállapításra, ellátásáról az intézményen belül intenzív gondozást biztosító részleg vagy gondozási csoport kialakításával, különállóan kell gondoskodni. Külön jogszabály határozza meg azon ellátottak körét, akik az egészségi állapot súlyosságából adódóan speciális ellátást igényelnek.
 
A törvény kritikájaként említhető, hogy az Európa Tanács által megfogalmazott alapelvekkel szemben az időskort, mint önálló rászorultsági tényezőt említi, tartalmilag összemosva ezzel az időskort a nyugdíjas (inaktív) állapottal és a szegénységgel. Ez a gondolkodásmód a monolitikus állami gondoskodás öröksége, ami a jelen pillanatban koncepció szinten kidolgozás alatt álló új szociális törvényből remélhetőleg eltűnik, helyet adva a szektorsemleges, differenciált finanszírozásnak, az öngondoskodás lehetőségének és a rászorultsági elv fokozott érvényesítésének.
Geriátria

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave