Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


20.2. Pszichoterápia

Pszichoterápia alatt valamely konkrét cél érdekében (pl. depressziós hangulat, elkeseredettség csökkentése, gyászfeldolgozás, memóriajavítás), konkrét módszerrel (analitikus vagy dinamikusan orientált, vagy személyközpontú, vagy kognitív viselkedésterápiás stb.), megszabott keretek között ( meghatározott időközönként, alkalmanként meszabott ideig,stb), speciálisan képzett szakember (pszichoterapeuta) irányításával zajló, strukturált gyógyító beszélgetéseket értjük. Számon tartunk azonban ún. nonverbális terápiákat is.
A pszichoterápia időskorban is hatékony kezelési forma. Annak ellenére, hogy 1924ben Freud a következő mondattal intézte el ezt a kérdést: „A pszichoterápia az idős emberek lelki problémáinak megoldására nem alkalmas módszer.” Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy PET-tel követve a pszichoterápiás kezelés hatására az agy adott területein azonos metabolizmusváltozás detektálható, mint pl. antidepresszív farmakoterápia hatására. Fiatal pácienseinknél már megszokott, hogy jelentős hányaduk gyógyszer helyett kifejezetten pszichoterápiától reméli tünetei enyhülését, és ezért jelentős energiák (idő, pénz, munka) befektetésére is hajlandó. Nem árt tudnunk azonban, hogy pl. az idős depressziós betegek, több, mint 25%-a igényli ezt a kezelési formát, szemben a gyógyszeres kezeléssel, és további 5–10%-uk kívánná ezt a gyógyszeres kezelés mellett.
De természetesen Freud állításának is megvan a maga igazsága: az organikus eredetű időskori pszichopatológiai tünetek a hagyományos értelemben vett pszichoterápiára kevéssé reagálnak, illetve előrehaladottabb szellemi hanyatlás esetén a szokásos verbális terápiák valóban csekély eredménnyel kecsegtetnek.
Tehát jól megválasztott indikációban, erre a korosztályra adaptált módszerekkel végzett pszichoterápiáról mondhatjuk el, hogy van annyira hatékony eljárás, mint a gyógyszeres kezelés, sőt bizonyos esetekben csak ettől várható definitív javulás.
A biológiai krízisek mellett ez az életkor bővelkedik pszichoszociális krízishelyzetekben is. Ezen válságos helyzetekből való kilábalást, illetve az idősödés elfogadását, a vele való elégedett együttélés képességét hiába reméljük pusztán valamely kémiai szer rendszeres bevételétől.
Típusos pszichoszociális krízishelyzetek idős korban:
  • nyugdíjba vonulás,
  • nőiesség, férfiasság, megjelenés, szexuális igények teljesítőképesség problematikája, társadalmi konvenciók: van-e jogom még? illik-e ebben a korban?
  • gyász,
  • önellátó képesség romlása, otthonba költözés, beilleszkedés,
  • a fizikai és szellemi teljesítőképesség romlásának megélése,
  • szociális izoláció,
  • elmúlás közeledtének, súlyos testi, illetve rosszindulatú daganatos betegség elfogadása.
 
A pszichoterápia módszereinek megválasztásának szempontjai időskorban:
  • Olyan módszert helyezzünk előtérbe, mely tekintettel tud lenni a gyors változás igényére.
  • Induló kognitív deficit esetén a terapeuta aktívabb részvételével zajló, edukatív jellegű terápiát, kifejezett kognitív deficit esetén inkább non-verbális és csoportos terápiát alkalmazzunk.
  • Depresszióban és szorongásos kórképekben pl. kognitív viselkedésterápiát választhatunk a tipikus depressziós kognitív disztorziók korrigálására: a pácienst ért életesemények súlyosabb megítélésének, irreális elvárásainak, a kellemetlen események indokolatlan általánosítáának, ezen események túlreagálásának, semleges események önmagára vonatkoztatásának megváltoztatására.
  • Depresszióban időskorban számottevő javulást remélhetünk az ún. problémamegoldó tréningtől is, mely a következő lépések elsajátítását tartalmazza:
    • a probléma megkeresése és felismerése,
    • pontos meghatározása,
    • a lehetséges alternatív megoldások kidolgozása,
    • ezen megoldások közül a legmegfelelőbb kiválasztása, döntés, megvalósítás.
  • Időskori depresszióban kezdhetünk dinamikus pszichoterápiát is, melynek fókuszában a személyközi kapcsolatok állnak (interperszonális pszichoterápia): például konfliktus a felnőtt gyermekkel, szerepváltozás a családon belül és a nyugdíjba vonulás következtében, gyenge önérvényesítés stb.
  • A kognitív hanyatlás előrehaladtával pedig leghatékonyabbak a család és a gondozók bevonásával zajló terápiák.
 
Mely esetekben várható időskorban a pszichoterápia hatékonysága?
  • ha a kialakult pszichés állapot hátterében kimutatható valamely aktuális pszichoszociális stresszhatás (negatív életesemény),
  • ha nem elsősorban organikus elváltozás (koponyatrauma, stroke, agyi tumor stb.) áll a háttérben,
  • ha képzett, geriátriai tapasztalattal is bíró terapeuta végzi,
  • ha nincs pszichiátriai komorbiditás (pl. depresszió mellett személyiségzavar, illetve gyógyszer, vagy alkoholfüggőség),
  • ha a páciens bízik önmagában és a változás lehetőségében (vagyis megfelelően motivált és elég erős a szenvedésnyomás),
  • ha nincs másodlagos betegségelőny (csupán a tünetek jelenlététől remélheti pl. a család fokozott odafordulását, gondoskodását).
 
Az egészségen a bio-pszicho-szociális jólétet értjük. A pszichológus szerepe az idős betegek ellátásban diagnosztikus munkájával a neurológussal és a pszichiáterrel együttműködve a kezelés hatékonyságának megalapozása. Terápiás munkájával pedig a beteg lehető legjobb lelki és szellemi állapotának minél további fenntartásához önállóan is hozzájárul.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave