Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


21.2. Geriátriai sajátosságok a háziorvosi munkában

Sok országban a biztosítók előírják az idősek rendszeres (1-2 évenkénti) háziorvosi vizsgálatát. Nálunk a hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy a lakosság éljen az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokra, a háziorvos által biztosítandó lehetőséggel. A háziorvosok számára, pedig a finanszírozási jogszabály ír elő kétéves intervallumot. De mi történik azokkal, akik korábban sem jártak orvoshoz? A háziorvos körzetében mozogván, hall ilyen emberekről, és ha nem keresik őt, neki kellene becsöngetnie ezekhez a kivizsgálatlan idősekhez. Sajnos, Magyarországon megfelelő szabályozás hiányában gyakran előfordul, hogy a háziorvosnak nincs tudomása a körzetében élő betegeinek kórházi vagy más orvosi általi ellátásáról vagy rendszeres kezeléséről.
A háziorvosi betegvizsgálat során mindazon információkat meg kell szerezni a betegről, amiket az orvosi vizsgálat során szoktunk (fizikális és funkcionális státus, pszichés és hangulati állapot, kórelőzmény, laboratóriumi értékek, aktuális vagy korábbi kezelések). Ezeket az információkat kell kiegészítenünk az otthonában megszerezhetőkkel (életmód és életviteli szokások, szenvedélyek, szociális és familiáris jellemzők).
A protokollok még nem eléggé elterjedtek a hazai alkalmazott medicinában és a családorvosok mindennapi munkájában sem. Pedig a miénknél fejlettebb és szabályozottabb alapellátási rendszert működtető országokban gyakran tesznek fel strukturált kérdéseket, használnak teszteket az idősek bizonyos funkcióinak megítélésére. Így a „Mini Mental State” (Folstein- vagy Hodkinson-féle változata), az „Activity of daily living (Barthel Index)” és ennek módosítása az eszközhasználatok felmérésére, a rágóképesség megítélésére a „DENTAL”, az alkoholfogyasztás és abúzusok vizsgálatára a „CAGE”, míg mások az alvási és táplálkozási szokások vizsgálatára alkalmasak. Hazánkban ezek inkább a klinikai geriátriai gyakorlatban terjedtek csak el, a terápiás konzekvenciákat azonban nem feltétlenül a pontszámok alapján veszik figyelembe, és gyakorlati hasznuk is néha csekély. A szervezet homeostasisának időskori változásaiban inkább a szervek és a szervezet funkcionális rezerv kapacitása csökken, míg a bazális aktivitás sokáig alig változik. A látszólagos egyensúly felborulását szinte mindig stresszhelyzetek (betegség, családi problémák), szokatlan terhelések váltják ki.
A szegényes tünetek általában jellemzőek az időskorra, elfedhetik például hyperthyreosis kialakulását, a sokszor természetesnek vett időskori gyengeség hátterében anaemiát találhatunk a laboratóriumi leletek értékelése során. A klasszikus „5 I” tüneteit (intellektuális hanyatlás, immobilitás, instabilitás, incontinentia, iatrogen hatású gyógyszerelés) gyakran látjuk, ha nem is mindet egyszerre. Az interkurrens fertőzések is kevésbé látványos tüneteket váltanak ki az öregebb szervezetben, fontos tehát a megelőzés. Nemcsak gyerekeknél, de a más szempontból fokozottabban veszélyeztetett időseknél is szükség van vakcinálásra. Az influenza ellen évente, szezonálisan és kampányszerűen, a Pneumococcus-fertőzéssel fokozottabban veszélyeztetettek (főleg a zárt közösségben élők), esetében egyénileg és 5 évente ajánlott.
Ebben a korban nem ritka a fizikális vizsgálattól való idegenkedés, különösen az intim testrészek, genitaliák vizsgálata járhat szégyenérzéssel. A legtöbb idős asszonyt évtizedek óta nem vizsgálta nőgyógyász, sokakat a szülésnél utoljára. A rákszűrésekre küldés, rendszeres emlő (ön)vizsgálat kérése gyakran ellenállásba ütközik, akárcsak a férfiak vizelési panaszai miatt szükségessé váló rectalis vizsgálat. Ezek Magyarországon szakorvosi (urológus, nőgyógyász) feladatnak számítanak, háziorvos nagyon ritkán végzi.
Az idős betegeknél, különösen férfiaknál igen rossz a gyógyszer-terápiás compliance. Hajlamosak önkényes terápiaváltásra arra hivatkozva, hogy a régebbi gyógyszerelés jobb volt. Az újonnan bevezetett gyógyszerelés fokozott titrálást, szoros monitorozás, feedbacket igényel a családtagok részéről is. Igen fontos a gyógyszeradagolás kontrollja, régi gyógyszereknek a beteg környezetéből való eltávolítása. Előnyös, ha az orvos is ismeri a tabletták színét, küllemét. Forgalomban vannak olyan gyógyszerelési útmutatók, amelyek azt fényképes formában is tartalmazzák.
A háziorvosi praxis geriátriai betegeinél is jellemző a multiorganikus morbiditás, amit a családorvosi munkára jellemző holisztikus szemlélettel könnyebb követni és kezelni.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave