Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

2.9. Az immunrendszer és az öregedés

Az öregedés „immunelmélete” szerint az öregedéssel kapcsolatos változások nagy része az immunrendszer saját és idegen fehérjék közötti különbségtételének károsodása következtében jön létre. Azonban nem csak az immunrendszernek a fertőzések és a tumorok elleni védekezőképessége romlik, hanem a saját szövetek elleni „támadásai” is fokozódnak. Az arthritis, a psoriasis és más autoimmun betegségek megjelenése gyakoribbá válik az életkor előrehaladtával. A folyamat jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a hisztokompatibilitási gének, a DNSrepair mechanizmust befolyásoló gének és a SOD expresszióért felelős gének – amelyek közül mindegyik kihatással van az élethosszra – egymáshoz közel, a humán 6-os kromoszómán helyezkednek el. Az öregedésben szerepet játszó főbb molekuláris és sejtbiológiai mechanizmusok szoros összefüggésben állnak a cytokinrendszerrel és egységes rendszert képeznek, bármely összetevő befolyásolása hatással bír az öregedés folyamatának gyorsítására vagy lassítására. A cytokinek endogén mediátor fehérjék, polipeptidek vagy glükoproteinek, amelyeket a klasszikus hormon mediátoroktól eltérően – melyeket specializált szövetek termelnek és hatásukat túlnyomóan endokrin mechanizmusokon keresztül fejtik ki – egy adott hatás közvetlen közelében elhelyezkedő különböző típusú sejtek, illetve a szisztémás immunrendszer sejtjei termelnek. A cytokinek speciális sejtreceptorokhoz kötődnek, melyek intracelluláris jelátvivő rendszerek aktiválásán keresztül a géntranszkripciót regulálják. Ily módon a cytokinek hatást gyakorolnak az immunsejtek aktivitására, differenciálódására, proliferációjára és életidejére. A cytokinek más cytokinek képzését és aktivitását is szabályozzák. Azon képességük, hogy a legkülönbözőbb sejttípusokat tudják aktiválni és, hogy hasonlóan sokféle választ tudnak előidézni, aláhúzza ezeknek a mediátoroknak a pleiotropizmusát. A különböző cytokinek bioaktivitásában is igen jelentős átfedés van. A cytokinek összetett mechanizmusokon keresztül hatnak az időskori fogyás kialakulására. Habár a katabolizmus kialakulása időskorban kétségkívül multifaktoriális, számos tudományos megfigyelés támasztja alá a proinflammatorikus cytokineknek [tumornecrosis faktor α (TNF-α), interleukin (IL)-1, IL-6], mint mediátoroknak a szerepét, mely az időskorban igen gyakran előforduló krónikus gyulladásos (rheumatoid folyamatok), krónikus fertőző (bőr, húgy-ivarszervi), illetve rosszindulatú daganatos betegségek metabolikus manifesztációjáért is felelőssé tehetők. Szerepük van a táplálékfelvétel csökkenésére részben az étvágy, részben a gastrointestinalis traktus motilitásának szabályozásán keresztül. A proinflammatorikus cytokinek különböző endokrin mechanizmusok közvetítésével, katabolikus hormonrendszerek aktiválásával vagy anabolikus hormonrendszerek gátlásával [pl. növekedési hormon – inzulinszerű növekedési faktor I (GH-IGF-I) rendszer] szintén a fogyást segítik elő, és az apoptózis indukációját is előidézhetik. Az apoptózis, de a sejtnecrosis során elpusztult sejteket is macrophagok, szöveti phagocyták távolítják el, mely folyamat során jelentős mennyiségű cytokin termelődik. Az atherosclerosis endothel- és érfal-elváltozásainak kialakulásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyulladásos faktorok szerepe. A proinflammatorikus cytokinek és az atherosclerosis összefüggéseit sok in vitro és in vivo tanulmány és részlegesen klinikai vizsgálatok is egyértelműen alátámasztották.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero