Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

29.3.4. Tüdőscintigraphia (ventilatiós-perfúziós scan)

A tüdőscintigraphia a tüdőembolia diagnózisának hagyományos, legelterjettebben végzett és – ma még – elsőként választandó módszere annak ellenére, hogy a spirál-CT újabban kezdi háttérbe szorítani. A scintigraphiás kép alapján valószínűségi diagnózis adható. A normális perfúzió gyakorlatilag kizárja az embolia lehetőségét és a további vizsgálatok ritka kivételektől eltekintve fölöslegesek. Még nagy, rendszerint centrális elhelyezkedésű embolusok esetében is előfordul, hogy az érelzáródás nem teljes, így az artériás keringés viszonylag megtartott lehet, s bár ezek az esetek meglehetősen ritkák, ha a klinikai gyanú alapos, a további vizsgálatok indokoltak.
Tüdőemboliában az embolus által elzárt ér vérellátási területén a perfúziós scintigraphia perfúziókiesést, az inhalatiós scintigraphia – friss embolia esetén – normális ventilatiót mutat.
A perfúziós és az inhalatiós vizsgálatot célszerű egy napon végezni. Ha a két vizsgálat egy ülésben nem végezhető, célszerű a perfúziós vizsgálatot végezni, mert ha a perfúzió normális, az inhalatiós vizsgálat elvégzése már fölösleges.
Hazánkban technikai és pénzügyi okok miatt számos izotóplaborban csak a Tc-99m makroaggregált albuminnal (MAA) végzett perfúziós vizsgálatot végzik. A perfúziós tüdőscintigraphia önmagában a következők megállapítására alkalmas:
  1. Normális perfúzióeloszlás esetén a tüdőembolia valószínűsége minimális.
  2. A tüdőperfúzió regionális csökkenése kimutatható, de ennek számos oka lehet: primer vascularis ok, pl. embolia, thrombosis, érkompresszió, szekunder, reflectoricus ok, pl. regionális hypoxia (atelectasia, infiltrátum, emphysema, bronchitis, pleuracallus, daganat stb.).
  3. A tüdőperfúzió változásai követhetők.
  4. Arteria pulmonalis agenesia vagy más tüdőfejlődési rendellenesség áll fenn, esetleg nagy intrapulmonalis shunt van jelen.
  5. Szemikvantitatív módon megbecsülhető a jobb-bal shunt mértéke.
  6. Vizsgálható a szeparált tüdőműködés pl. műtét előtt, a posztoperatív légzési kapacitás becslésére.
 
A perfúziós és ventilatiós tüdőscintigraphia értékeléséhez friss mellkasröntgenkép szükséges. Mivel a perfúziós tüdőscintigram önmagában nem fajlagos (tudnillik az embolián kívül számos betegség okozhat perfúziós defektust), a tüdőscintigraphia eredménye alapján alapvetően három nagy diagnosztikus csoport különíthető el.
  1. Több tüdősegmentre kiterjedő perfúziódefektus, a defektus helyén normális ventilatióval és normális röntgenképpel nagy valószínűséggel emboliára utal.
  2. A perfúziókiesés hiánya vagy az inhalatiós és a perfúziós defektus ugyanazon a területen az emboliának csak kis valószínűségét jelzi.
  3. A többi esetben a vizsgálat eredménye bizonytalan.
 
A nagy, közepes és kis valószínűség terápiás következményekkel jár, ezért a scintigraphiás eredmény értékelésében leghelyesebb a következő utat követni:
  1. Nagy valószínűség esetén, ha a klinikai kép és a kiegészítő vizsgálatok is emboliára utalnak, a diagnózist szinte bizonyosnak (96%) tekinthetjük.
  2. Közepes valószínűség (66%) esetén további vizsgálatok szükségesek (angiographia, CT).
  3. A kis valószínűségi csoportba sorolható betegek (40%) további vizsgálata egyéni megítélést követel, de a pulmonalis embolia lehetősége általában kizárható.
 
Amennyiben a klinikai gyanú alapos, a további vizsgálatok és az adekvát kezelés egy esetben sem mellőzhetők. Egyéni döntés alapján elfogadható az a gyakorlat, hogy a nem meggyőző scintigraphiás eredményt – alapos gyanú esetén az antikoaguláns kezelés megkezdése, illetve folytatása mellett – a scintigraphiát 2-3 hét múlva megismételjük.
Kérdéses esetekben a mélyvénás thrombosis is kontrollálható neminvazív vizsgálatokkal (ultrahang-, impedancia-plethysmographia, MR-vizsgálat stb.).
Geriátria

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

OrvostudománySemmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave