Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

30. Perifériás keringési zavarok

dr. Székács Béla – dr. Mátrai Máté

Összefoglalás

A krónikus perifériás keringési zavarok leggyakoribb oka időskorban a nagy és közepes artériák atherosclerosisa és a kis artériák arteriosclerosisa. Keringési zavarok társultanak hematológiai és szívbetegségekhez is.
A perifériás érbetegségek diagnosztikájában a color Duplex UH és az angiographia pontos állapotfelmérésre képes.
Athero- és atreriosclerosisos betegnél elengedhetetlen a thrombocytaaggregáció-gátlás, illetve embolia- és thrombusképződés esetén a tartós antikoagulálás, valamint az „érelmeszesedés” rizikófaktorainak minél teljesebb kezelése.
Akut verőérelzáródás a hirtelen kialakult tünetekből diagnosztizálható: erős végtagfájdalom, hidegség, sápadtság, paraesthesia, paralysis. Perifériás pulzus nem tapintható, a vérnyomás csökkent a végtagon. A mélyvénás thrombosis ettől eltér: duzzadt, meleg, inkább kivörösödött végtagot találunk.

A végtagokat érintő időskori perifériás verőeres keringési zavarok akutan is kialakulhatnak (például embolia, helyi trauma), de az esetek túlnyomó többségében az idülten kialakuló áramlási zavarok a jellemzők, amelynek alapja a középerek súlyos progresszív endothelialis károsodása.

A időskori progresszív nagyvérköri atherosclerosis gyakori klinikai manifesztációja a végtagok, gyakrabban az alsó végtag elégtelen artériás vérállátása következtében kialakult panasz és tünetegyüttes. A beteget ellátó orvosnak mindig szem előtt kell tartania, hogy az esetek nagyobb részében ilyenkor nagy valószínűséggel az agyat ellátó erekben és a koszorúerekben is jelentős érfali károsodások alakultak már ki. A keringési zavar nem mindig tisztán vaszkuláris patológiás strukturális változásokra vezethető vissza, gyakran additív kóroki tényezők is – mint például hematológiai kórfolyamatok, vagy éppen a bal kamra pumpafunkciójának romlása – igen nagy vagy esetleg meghatározó szerepet játszhatnak. A végtagban vagy annak distalis részében kialakult enyhe, vagy súlyos ischaemia okozta panaszegyüttes, majd a lokális betegség igazolása az orvost a beteg verőeres státusának kiterjesztett feltérképezésére kell, hogy serkentse, majd ennek birtokában a kockázati tényezők kiiktatása-fékezése mellett agresszív antiatheroscleroticus-antithromboticus áramlásjavító kezelés mielőbbi megkezdése szükséges.

A perifériás artériás megbetegedés (PAD) nem számít ritka kórképnek, hiszen életkorra korrigált prevalenciája 12% körül van a felnőttek körében, ugyanakkor 75 év felett a gyakoriság már 20–30%, ami 85 év felett már 50–60%-ra növekszik. Nemcsak a már tünetekkel járó, hanem az aszimptomatikus perifériás verőérbetegség is a szív- és érrendszeri eredetű mortalitást jelentősen fokozza, 10 éves időtartam alatt 3–6-szorosára is megnöveli.

PAD esetén a szív- és érrendszeri mortalitás kockázata eléri az ismert koszorúér-, vagy agyérbetegség elhalálozási valószínűségét. A szív- és érrendszeri történések kiugró értékeket mutatnak a rossz Doppler bokabrachialis indexszel rendelkezők között, és ha már alsó végtagi ischaemiás panaszok és jelek lépnek fel, akkor a 70–80 évesek között az elhalálozás évi 25%-os gyakoriságú!

Igen fontos tény, hogy az időskori szűrővizsgálatok során a PAD-esetek 75%-ában még nem jelentek meg egyértelmű panaszok és markáns tünetek a betegeknél. Ezért igen fontos, hogy az időskorú betegek vizsgálatakor a keringésre vonatkozó anamnézis kellően részletes feltárása mellett mindig ugyanolyan gondos és teljesértékű legyen az idős személy perifériás verőeres állapotának az ellenőrzése. Súlyos hiba, ha nem ellenőrizzük mindig a lábfej verőereit és csökkent pulzálás esetén az alsó végtag proximalisabb érterületein is meg kell tapintanunk a verőért, és ezt követően a hallgatózás sem maradhat el esetleges érzörej detektálására. A nagymértékben megvastagodott merev érfal nemcsak tapintáskor, hanem műszeres nyomáshullám-ellenőrzéskor is valamelyest megtévesztheti a vizsgálót, de a további klinikai jelek, a végtag hőmérséklete, a bőr színe a gyakorlott orvos részére igen gyorsan biztosítja a már panaszokkal járó vagy még panaszmentes kórkép diagnózisát. A műszeres vizsgálatok lehetővé teszik kórkép súlyosságának kvantitatív dokumentálását, ami a későbbi terápiás hatékonyság értékeléséhez is szükséges, illetve tisztázzák azt, hogy az áramlási zavart kiváltó morfológiai eltérések a végtagot ellátó középér teljes lefutásában diffúzan érvényesülnek, vagy adott érszakaszon meghatározó jelleggel súlyosabbak, ahol azután lokális beavatkozás válhat szükségessé.

A végtagok keringésének zavarát okozhatják (önmagukban vagy egymással kombinálódva):

a végtagerek elváltozásai, diffúz és lokális lumenszűkülésük;
hematológiai betegségek: hematokritérték eltérései (polyctaemia, súlyos anaemia), plazma fehérjetartalmának változása (polyglobulia), thrombocytaemiák (TTP, HUS), trombocytosis, DIC stb.;
bal kamrai pumpafunkció zavara.

Az occlusiv perifériás érbetegségek egy részében csak az érintett végtagon találunk elváltozásokat, de az esetek nagyobb részében máshol is, például az agyi vérellátást biztosító nyaki verőerekben is detektálhatók ilyenkor korszerű eszközökkel atheroscleroticus elváltozások. Ugyanakkor, ha például a klinikai képet a viszkozitás zavara határozza meg, akkor a teljes nagyvérkörben szinte mindenütt a szöveti nutritív áramlás elégtelenségére utaló jelekkel és panaszokkal szembesülünk. Ha az áramlás romlását a végtagban egy-egy adott érszakasz súlyos szűkülete váltja ki, akkor egy ideig még a collateralis keringés vért juttathat a szűkülettől distalisan lévő érszakaszhoz. A collateralis keringés kialakulásának fő ingere a stenosis utáni nyomáscsökkenés, a tartós hypoxia és a mozgás. Míg krónikus stenosis esetén igen jelentős lehet a collateraliskeringés kompenzáló kapacitása, akut elzáródás esetén többnyire elégtelen.

Perifériás verőérbetegségek csoportosítása:

Akut:
- embolia, thrombosis, Raynaud-fenomén, trauma.
Krónikus:
- athero- és arteriosclerosis,
- diabeteses micro- és macroangiopathia,
- thrombangiitis obliterans (Buerger– Winiwarter-kór),
- vasculitisek, aneurysma, fistula, kompresszió.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero