Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


32.2. Az időskorban jelentkező cerebrovascularis megbetegedések

Az időskor önmagában rizikófaktor a cerebrovascularis megbetegedések kialakulására. Az öregedés során 10 évenként duplázódik az agyi vascularis megbetegedés valószínűsége. Érdekes megemlíteni, hogy idős vagy nagyon idős korban sem a magasabb szérumkoleszterin-szint, sem a dohányzás nem jelent kockázati tényezőt szemben a fiatalés középkorúak csoportjával.
A keringés eredetű agykárosodás megjelenése a „globális hipoperfúzió”, az agy folyamatos glükózés oxigénellátási zavara a perfúziós nyomás kritikus csökkenése miatt alakul ki. A kritikusan alacsony vérnyomás esetén, a nem teljes értékű agyi autoreguláció miatt – amely időskorban gyakori jelenség – nem biztosított az agy folyamatos vérellátása. Ez kialakulhat szívritmuszavaroknál, súlyos bradycardiánál, alvási apnoe szindróma esetén. Az időskorban, nem kellő körültekintéssel beállított antihypertensiv kezelés is veszélyt jelenthet.
A globális agyi keringészavar mellett a focalis keringészavar kialakulása a gyakoribb. A focalis keringészavar kialakulásában három fontos mechanizmus ismeretes. A „supraaorticus" artériák arterioscleroticus elváltozásaiból eredő thrombosis (thromboembolia), a szív eredetű cardioembolia, végezetül a lacunaris elváltozásokat okozó végágelzáródások.
Az időskorban kialakuló szignifikáns áramláscsökkenést okozó carotisszűkület megítélése nem különbözik a fiatalabb korban kialakuló hasonló elváltozástól. Figyelembe kell azonban venni, hogy a carotisszűkület és a TIA-k jelentkezése nemcsak a fenyegető agyi katasztrófa hírnökei, hanem gyakran coronariabetegség egyidejű fennállására is felhívhatják a figyelmet.
Stroke előfordulásának gyakorisága az életkorral nő, 55 év felett minden 10 év életkor-emelkedés több, mint duplájára emeli a stroke előfordulásának gyakoriságát.
Az életkor növekedésével a kockázati tényezők súlyosbodnak, illetve halmozódnak. Emelekedik a vérnyomás, emelkedik a szérumkoleszterin-szint, az éhgyomri vércukorérték.
Olindo és mtsai (2003) összehasonlították a 85 év feletti és alatti stroke-betegek kockázati profilját. Azt találták, hogy 85 év felett a diabetes mellitus előfordulása kisebb volt, ugyanakkor a perifériás érbetegség gyakorisága a nagyon idős csoportban jelentősen magasabb volt. Más kockázatok között nem volt különbség. A stroke alcsoportok megoszlása hasonló volt a két csoportban.
80 év feletti korcsoportban a carotis-atherosclerosis gyakorisága szignifikánsan magasabb, mint a fiatalabb korcsoportban. Ez az összefüggés még kifejezettebb férfiak esetében és azoknál, akiknél stroke is előfordult. (Garcia-Escriva A, et al. 2004).
Az öregedéssel a kiserek basalis membránjának kollagéntartalma nő (IV. típusú kollagén), ami felelőssé tehető az érlumen beszűküléséért. A fenti elváltozás a putamenben magyarázhatja az életkorral járó szellemi hanyatlást bizonyos esetekben.
A cardioembolisatio az időskori „stroke” 20–40%-ában lehet kórok. A pitvarfibrillatio, a ritmus-avarok, az ischaemiás szívelváltozásokhoz csatlakozó fali thrombusok, szájadékbetegségek, szívbelhártya-gyulladások egyaránt lehetnek az ischaemiás agyi folyamatok okai.
Pitvarfibrillatióhoz társuló kórállapotok megemelik a „stroke” kockázatát.
  • Magas rizikó (5% feletti előfordulási gyakoriság évente):
    • szívbillentyű-betegség (mitralis stenosis, műbillentyű), congestiv szívelégtelenség kialakulása (az elmúlt 3 hónapban), előzetes thromboembolia; thyreotoxicosis;
    • systolés hypertonia; ventricularis diszfunkció;
    • intracardialis thrombus eseteiben.
  • Közepes fokú rizikó (3–5% előfordulás évente):
    • 60 év feletti életkor,
    • mitralis annulus kalcifikáció, diuretikus terápia,
    • a koponya-CT-képeken néma infarctus eseteiben.
  • Alacsony „stroke” rizikó (3% alati előfordulás évente):
    • krónikus és paroxysmalis pitvarfibrillatio fennállásánál,
    • valamint a 60 év alatti életkor.
A lacunaris encephalopathia kialakulásának gyakori oka a kisartériák, penetráló végágak elzáródása. Az így kialakuló lágyulások maximális átmérője nem nagyobb, mint 15–20 mm. Az agyi keringészavar mind hemodinamikai tényezők miatt, mind thromboemboliás mechanizmus alapján kialakulhat.
A mikrokeringés zavarát további hemoreológiai faktorok idézhetik elő. A vér vagy plazma viszkozitásának fokozódása a mikroerekben a vérkeringés csökkenését okozzák. Időskorban mindegyik, a fentiekben felsorolt mechanizmus előfordulhat, és gyakran ezek kombinációját látjuk. A nagyon idős korban gyakori a folyadékháztartás zavara. A súlyos exsiccosis a mikrokeringés előbbiekben jelzett romlását okozza, ami focalis neurológiai tünetek kialakulását és zavartsági állapotot idézhet e1ő.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave