Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


32.3.1. Vascularis demencia

A jellegzetes időskori kognitív stratégiák, recens memóriafunkciókban jelentkező teljesítményzavar, ugyanakkor a szélesebbkörű tapasztalat és ismeretanyag, a rigidebb sztereotipizált gondolkodás mellett gyakori állapot az enyhe kognitív hanyatlással (mild cognitive impairment) jellemezhető tünetegyüttes, amely lehet a későbbiekben kialakuló demencia előfutára, de lehet stacioner, sőt reverzíbilis tünetegyüttes is. A vascularis kockázati állapotok ebben szerepet játszhatnak. Megfelelően kezelt hypertonia, ritmuszavarok mgszüntetése, a vérkoleszterinszint csökkentése feltételezhetően az állapot romlását mérsékelni, sőt megállítani képesek.
A vascularis eredetű szellemi hanyatlás problémája, annak klinikai sajátosságai, kockázata, kapcsolata a más kóreredetű szellemi hanyatlással ma sem tisztázott kérdések.
Fisher (1968) vetette fel, hogy a vascularis eredetű agyszövet-károsodások, a kis és nagy ischaemiás laesiók végül demenciához vezetnek. Hachinski (1974, 1975) vezette be a multiinfarctus demencia fogalmát és pontozóskálát, ami széles körben elfogadott lett. A vascularis eredetű demencia gyakoiságát 10–15%-ra becsülték egyes vizsgálók, míg más felmérésk szerint ez elérheti, sőt meghaladhatja az összes demenciaesetek felét. Kétségtelen tény, hogy ezek a vizsgálatok nem vették figyelembe a különböző országokban a stroke-prevalencia jelentős különbségeit.
Tény, hogy a bizonyíthatóan multiplex agyi vascularis károsodás mellett a jellegzetes Alzheimer-neuropatológia, a senilis plaque, a fibrillaris idegsejt-károsodás vagy a Lewy-testes elváltozás csak a neuropatológiai feldolgozást követően bizonyítható. A különböző kórformák keveredése azonban az esetek jelentős részében feltételezhető.
Az időskorban elszenvedett agyi vascularis inzultusok következményével találkozunk leggyakrabban a kórházi osztályokon. Az ateroscleroticus demencia, ahogy arra már 1913-ban Mingazzini rámutatott, olyan mentális hanyatlás, amit agyi infarctusok okoznak. Ennek a koncepciónak újrafogalmazását látjuk a „multiinfarctus demencia” (MID) leírásával. Az Alzheimer-típusú demenciától a jellegzetes kórelőzmény (hirtelen kialakulás, az anamnézisben „stroke”, focalis neurológiai góctünetek), valamint a képalkotókon a jellegzetes elváltozások teszik megbízhatóvá az elkülönítést. A demencia mértéke és a CT(MR-) elváltozások kiterjedése közötti összefüggést sok vizsgálat igyekezett bizonyítani.
A féloldali agyi infarctus gyakran olyan neuropszichológiai tünetegyüttest okoz, ami az idős betegeknél könnyen a demencia diagnózis felállítását eredményezi. Elsősorban a kommunikációs zavart jelentő aphasia és a következményes magatartászavar utánozhatja a demenciát. Továbbá az agy ún. stratégiai területeinek károsodása okozhat globális mentális teljesítményzavarra emlékeztető tüneteket.
Tágabb és a kóreredetet jobban jellemzi a vascularis demencia fogalom, amely minden, a károsodott agyi vérkeringés következtében kialakuló szellemi hanyatlást igyekszik megragadni. Különböző kritériumrendszer került a napi klinikai gyakorlatba (DSM IV, ICD 10 NA (1992), NINDS-AIREN (1993) és California kritériumok (1992). A vascularis demencia diagnózisának felállításához a CT/MRI vizsgálatok szükségesek, de nincs olyan radiológiai jel, amely akár a corticalis, akár a subcorticalis demencia diagnózísát kizárólagosan igazolni tudná.
A vascularis demencia helyett gyakran „demencia szindróma” a diagnózis, mivel sokszor nem tisztázható a vascularis eredetű agykárosodás és a mentális hanyatlás összefüggése. A szindróma incidenciája, a prevenció és a terápia lehetőségei ugyancsak tisztázatlanok.
Melyek azok a tényezők, melyek a vascularis demencia kialakulásában szerepet játszanak?
  1. Focalis ischaemiás károsodások (meghatározó a károsodás lokalizációja, oldalisága, száma és térfogata).
  2. Fehérállomány elérése (lokalizáció, kiterjedés, típusa).
  3. Az ischaemiához csatlakozó egyéb faktorok (focalis glyosis, infarctus körüli agyszövet mikrokeringése, az idegsejtek szelektív vulnerabilitása).
  4. Funkcionális tényezók (focalis és távolhatási effektusok, p1. diaskysis).
 
Sok tanulmány felhívta a figyelmet a kétoldali laesíók szerepére a „demencia szindróma” kialakulásában. A mély infarctusok, a limbicus rendszer, illetve frontális kapcsolatainak károsodása a „demencia szindróma” kialakulását okozhatja. A parietalis, temporalis lebeny infarctusai a demencia kialakulásában ugyancsak fontos tényezők lehetnek.
Kétoldali „hippocampalis" károsodás, kétoldali „thalamuslaesio”, bal oldali „thalamuslaesio”, bifrontális infarctus, illetve „fornix” vagy „gyrus cinguli” károsodás ugyancsak a globális teljesítményzavar tüneteit okozzák.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave