Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

33.1. Klinikai megjelenés tünetei

Az autonóm idegrendszeri betegségek megjelenésének (33-2. táblázat) igen széles a spektruma. Kialakulhat elégtelen autonóm (sympathicus, parasympathicus, cholinerg) aktivitás is (pl. orthostaticus vérnyomásesés, húgyhólyag-renyheség, anhydrosis stb.), de ismert ennek az ellentéte is (pl. autonóm reflexzavar magas gerincvelői laesiónál).

Vagus és sympathicus idegrendszeri zavar együtt is előfordulhat. Ilyen zavar például az időskorban gyakori carotissinus-túlérzékenység kiváltotta vagustúlműködés miatti bradycardia és a sympathicus idegi befolyás csökkenésével kialakuló vasodilatatio együttes fellépése, ami végül collaptiform rosszulléthez vezethet. Az időskori autonóm idegrendszeri zavarok esetében a megjelenő tünetek attól függenek, hogy melyik szerv működése érintett először és dominánsan, valamint attól is, hogy milyen működés károsodik. A másodlagos károsodásként kialakuló autonóm idegrendszeri zavarok felismerése nehezített akkor, amikor az elsődleges betegség, a célszervkárosodás és a neurológiai szövődmények tünetei átfedik egymást (pl. diabetes mellitus).

33-2. táblázat. Az autonóm idegrendszeri betegségek klinikai tünetei

Szívés érrendszeri tünetek: álló helyzetben vérnyomás-esés, vérnyomás-labilitás, igen alacsony vagy igen szapora szívfrekvencia, magas vérnyomás
Verejtékelválasztási zavarok: hypo-anhydrosis, hyperpyrexia, hyperhydrosis, hőintolerantia, ízlelés közbeni izzadás
Gyomor-béltraktus működészavara: gyomorrenyheség, székrekedés, nyelészavar, dumpingszindróma;
Húgyúti rendszeri tünetek: vizeletretenció, gyakori vizelés, incontinentia
Nemi működés zavarai: erekcós és ejakulációs zavarok
Szemtünetek: pupilla-rendellenességek, könnyezési elégtelenség, palpebra ptosis, étkezésnél jelenkező rendellenes bő könnyezés (krokodilkönny-szindróma)

Összefonódó kórképek kóroki hátterének tisztázásához igen fontos az anamnézis részletes, pontos felvétele és a gondos fizikális vizsgálat. Helyes irányba terelik a diagnózist az anamnézisben szereplő izzadási rendellenességek, vizelési zavarok, székrekedés, hőintolerantia, különösen fontosak az orthostaticus vérnyomásesésre utaló panaszok.

A fizikális vizsgálat kapcsán (főképpen nagyon idős korú páciensek esetében) találkozhatunk olyan nem specifikus tünetekkel is, melyek félrevezethetnek: ilyen a nagyon idős vagy idős és más betegségekben is szenvedő betegek általános gyengesége, letargiája, fáradtsága, fluktuáló tudatzavara vagy gyakori elesések, illetve tranzitorikus neurológiai góctünetek (pl. átmeneti beszédzavar) észlelése. Az autonóm regulációs zavarok diagnózisát elősegítheti a bőr alapos megfigyelése (színe, igen alacsony vagy magas hőmérséklete, nedvességtartalma stb.) és az orthostaticus vérnyomáscsökkenés felismerése.

A neurológiai vizsgálat kapcsán több tünet közös megjelenése, de néha akár egyetlen lokális tünet is jelezhet autonóm idegrendszeri megbetegedést.

33-3. táblázat. Autonóm zavarok tesztvizsgálatai

Szívés érrendszeri (vérnyomás, szívfrekvencia) válasz fiziológiás provokációkra:
- fej felemelése, felállás, hyperventilatio, mély belégzés, illetve Valsalva-manőver, izometriás erőkifejtés, bőr hűtése, folyékony étel fogyasztása, számolás
- carotissinus-masszázs
Biokémiai vizsgálatok:
- plazma-noradrenalin, -dopamin, -adrenalin mérés nyugalomban, majd állásra, fejfelemelésre (kiegészítés: vizelet-katecholaminok, PRA és aldoszteronmeghatározások)
Farmakologiai provokációkra adott válaszok: szívfrekvencia válasz: noradrenalin
- (alfa-adrenerg receptor), izoprenalin (béta-receptor), atropin (vagusgátlás) clonidin-teszt (növekedési hormon válasz),
- edrophonium (noradrenalin válasz), tyramin (noradrenalin válasz)
Verejtékezés vizsgálata:
- acethylcolin-teszt, sympathicus bőrteszt, termoregulációs teszt
Gastrointestinalis rendszer:
- bárium-teszt, endoscopia, gyomorürülés vizsgálata, sphincter-electromyographia
Vese, vizelet:
- nappali és éjszakai vizeletmennyiség mérése, utrahangvizsgálat
- kreatininclearance-vizsgálat, urethrasphincter-electromyographia
Légzőrendszer:
- laringoscopia (hangszalagbénulás bronchus abductor izom bénulására utal)
Alvásvizsgálat apnoe irányában: oxigén-deszaturáció
Szem:
- Schirmer-teszt (könnyezés vizsgálata), pupillavizsgálat

Autonóm idegrendszeri megbetegedés gyanúja esetén első lépés autonóm idegrendszeri működészavar igazolása autonóm idegrendszeri szűrővizsgálatokkal (33-3. táblázat).

Ezek az szív- és érrendszeri vonatkozású autonóm idegrendszeri próbák a vérnyomás és a szívritmus válaszadását vizsgálják olyan ingerekre, melyek a baroreflex különböző komponenseinek normális működését ellenőrzik (felemelt fej, hirtelen felállás, Valsalvamanőver). Számos stimulust használnak az efferens sympathicus reakciók vizsgálatára (izometriás testmozgás, jégkásába merített kéz hirtelen lehűlése). Jól értékelhető reflexvizsgálat a kellő gondossággal és egyszerre csak egy oldalon végrehajtott sinus carotis masszázs kiváltotta bradycardia.

Ha a tesztek kóros autonóm idegrendszeri funkcióra utalnak, meg kell határozni a sérülés helyét, kiterjedését, a működési zavar mértékét, és meg kell állapítani, van-e másodlagos idegi laesio kiváltására képes valamilyen betegség.

A funkcionális deficit mérése fontos a későbbi terápiás hatások ellenőrizhetősége szempontjából is, a jellemzésre a mindennapi élet ingerei is jól alkalmazhatók (testhelyzetváltozás, ételfogyasztás, testmozgás hatásának ellenőrzése a vérnyomásra, szívritmusra beat-to beat analízissel vagy jóval pontatlanabbul egész napos ABPM segítségével stb.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero