Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

33.2. A gyógykezelés alapelvei

A kezelésnek figyelembe kell vennie a nem autonóm deficiteket is mind a primer, mind a szekunder kórformák esetében. Az utóbbiaknál az alapbetegség kezelése, kiiktatása érdekében, mindkettőre vonatkoztatva pedig azért, hogy az elindítandó kezelés nehogy rontó hatást gyakoroljon valamelyik oki vagy kísérő betegségre. Az is előfordulhat, hogy más központi idegrendszeri betegség kezelése tárja fel a kezelő orvos részére valamilyen larváltan fennálló enyhébb mérvű autonóm regulációs zavar tényét (pl. Parkinson-kór esetében L-Dopa használata ronthatja az orthostaticus hypotensiv regulációs zavart). Első lépésként idős betegek esetén az autonóm zavarok kiváltására alkalmas gyógyszerek elhagyása a feladat. Általánosan elesett állapotú, jelentős autonóm idegrendszeri zavarokban szenvedő öreg betegeknél a testhőmérséklet fenntartása és az orthostaticus hypotensio mérséklése (elesés, célszervek hipoperfóziója) alapvető terápiás feladat. A első lépés a beteg és szociális környezetének körültekintő tájékoztatása az orthostasist előidéző, így elkerülendő helyzetekről, megelőzésükről, illetve érvényesülésük esetén a teendőkről. Jó példa ilyen kihívásokra, amikor az idős beteg a szűk mellékhelyiségben megszédül, collabál, de nem tud a keringést automatikusan javító vízszintes helyzetbe kerülni, igy agyi ischaemia kialakulásának jelentős a kockázata. Gyakori provokáló tényező autonóm idegi szabályozási zavarban szenvedő idős betegeknél a hirtelen hőhatás vasodilatativ hatása is. A veszélyeztetett betegeket ki kell oktatni ilyen szituációk kerülésére, ha viszont mégis ilyen típusú rosszullét kezd kialakulni, akkor gyorsan az ülő, de még inkább a vízszintes helyzetbe kerülés fontosságára, illetve olyan megelőzési lehetőségekről, mint ülve a vénás visszafolyás javitása a láb keresztbetételével, vagy vádli-izompumpa fokozása, vagy éppenséggel egy gyors leguggolás és súlyos szédülés esetén vizszintes testhelyzetbe kerülés.

Preventív eszközöket jelent fekvésnél a fej optimális poziciója, az erőlködés kerülése, a fokozott sóbevitel, a rendszeres testedzés (mellékvese), előnyösebben vizszintes testhelyzetben. A postprandialis vérbőség miatti orthostasis megelőzése fontos védekezést jelent öreg betegek esetében: gyakori, kis adagú étkezés ajánlott, étkezés után kávé vagy középerős tea javasolható. Súlyosabb esetekben szomatosztatin-analógokat adhatunk kis dózisban naponta háromszor az étkezések előtt. E szerek akadályozzák a belekből a vasodilatator hatású peptidek felszívódását. Az orthostaticus vérnyomás esésben szenvedő idős személyeknél szóba jövő nem farmakológiai és farmakológiai kezeléseket a 33-4. táblázat foglalja össze.

Incontinentia, gastrointestinalis rendellenességek egy része ugyancsak alapulhat jórészt autonóm idegrendszeri károsodásokon, ezek különböző támadáspontú kezelése sokat javíthat az idős beteg életminőségén. Éjszakai vizeletürítés utáni elesések kockázatát a súlyosabb esetekben csökkentheti, ha a polyuriás betegnek este adott kis dózisú vazopresszinnel csökkentjük a

vizelettermelődés mértékét, mivel nap közben az éjjelinél jóval kisebb a kritikus mérvű orthostaticus vérnyomás süllyedés veszélye. A prostata-hypertrophia okozta pollakysuria csökkentése különböző beavatkozásokkal ugyancsak fontos prevenciós elemet jelent az éjjeli elesés veszélyének csökkentésében

33-4. táblázat. Az orthostaticus hypotensio megelőzése, kezelése

A megelőzés rendszabályai:
- fej felemelése fekvéskor; lassú, óvatos felállás
- vizeléskor és székeléskor az erőlködés kerülése, terápiás megelőzése
- nagyobb akut hőmérséklet-változások kerülése
- többszöri, kevés étkezés (a postprandialis vérnyomásesés megelőzésére)
- alkohol kerülése
- direkt értónuscsökkentő, illetve othostaticus vérnyomás csökkenést kiváltó gyógyszerek kerülése
- gyógyszerek kerülése fokozott sóbevitel
- vízszintes helyzetben fizikai tréning
- a vénás raktárak ürülésének elősegítése, az alsó végtagi visszeres áramlás javítása (haskötő, fűző, elasztikus harisnya használata)
Gyógyszeres terápia:
- plazma sóés volumennövelése (mineralocorticoidok kis dózisu adása éjszakára (fludrocortizon 100-200 g) értónusnövelő sympatomimeticumok (közvetlen hatásúak: phenylephrin, midodrin, dihydroergotamin, > közvetett hatásúak: ephedrin, yohimbin)
- nem sympatomimeticus értónusnövelő szerek: vazopresszinagonisták
- nagyobb mérvű értágulások megelőzése: prosztaglandinszintézis-gátlók (indomethacin hatású szerek), >> dopaminreceptorblokkolók: metoclopramide;
A postprandialis hasi értágulat és következményes vérnyomáscsökkenés megelőzése:
- adenosinreceptor-blokád (étkezés után kávé, tea),
- vazodilatációt okozó peptidek felszívódásának megakadályozása (szomatosztatinanalógok, octreotid 25–50 g subcutan étkezés előtt)
Éjszakai polyuria esetén:
- esti vazopresszin

A terápiás stratégiánknak minden esetben egyénre szabottnak kell lennie, és a kockázat-haszon elvének szem előtt tartásával a nemfarmakológiai gyógymódok után fokozatosan kell alkalmazni a gyógyszeres lehetőségeket. A gyógyszeres terápia javasolt sorrendje a 33-4. táblázatban látható. A kritikus orthostaticus vérnyomás csökkenés kiiktatására először többnyire mineralocorticoidokkal érdemes próbálkozni, ezeket kövessék azután a különböző hatásmechanizmusú vasoconstrictor hatású szerek (elnyújtott hatással).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero