Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

37.2.1. Degeneratív demenciák

Az Alzheimer-kór

Leírása Alois Alzheimer, német pszichiátertől ered 1907-ből. Progresszív mentális hanyatlással és szinte mindig BPSD tüneteivel is járó betegség, mely azonban sokszor nem lineáris deteriorizációt mutat; lefolyása általában 7–10 év. Kezelés nélkül évente kb. 2-3 pont veszteség várható a Mini-Mental Tesztben. A leggyakoribb demencia ok, az összes mentális hanyatlás 50–70%-ának hátterében ez az alapbetegség áll.

Kórszövettani lényegét kétfajta kóros fehérje okozta elváltozások képezik. Az egyik a béta-amiloid, mely az amiloid-prekurzor fehérjéből kóros hasadás lévén létrejött, 40–42 aminosavat tartalmazó protein, az idegszövetben interstitialisan nagy számban elhelyezkedő, ún. szenilis plaque-ok fő alkotó eleme. A másik az idegsejtek tubulusaiban összecsapzódó, hiperfoszforilált tau-fehérje, ez neurofibrillaris degenerációt eredményez.

Nincs jelenleg egyetértés abban, hogy melyik eltérés áll közelebb a betegség kialakulása patogeneziséhez: az idegrendszerben speciális lokalizációs túlsúlyt kezdetben mutatva nagy számban helyezkednek el és a neuronműködést alapvetően alterálják. Az idegrendszeri folyamat évtizedekkel korábban kezdődik, mint az első klinikai tünet jelentkezne. Újabb vizsgálatok szerint a kezdeti tünet sokszor messzemenően aspecifikus (szociális visszahúzódás, apathia, depresszív tünetek stb. jelentkezése mielőtt a markáns memóriazavar megjelenne).

Bár a biztos diagnózis csak kórszövettani vizsgálattal lehetséges, hangsúlyozni kell, hogy kellő körültekintéssel kb. 80–90%-os biztonság elérhető (valószínű Alzheimerkór), viszont ha egyéb lehetséges demencia ok is van, ez már csak 70% körüli (lehetséges Alzheimer-kór). A klinikai diagnózist a progresszív, demencia (Mini-Mental Teszt értéke 24 pont) szindróma, egyéb okok kizárása, illetve a hippocampalis-mediotemporalis kezdetű atrophia MRI-vel történő alátámasztása biztosítja.

A betegség patogenezisében nem világos, hogy a kulcsmozzanatot, a kóros fehérjék képződését mi indítja meg és mi vezet végül is necrosis vagy apoptosis révén a sejtek pusztulásához. Mielőtt ez bekövetkezne, különböző neurotranszmitterekben (acetilkolin, glutamát, szerotonin stb.) hiány vagy működészavar lép fel; a mai gyógyszeres kezelések ezek korrekcióját helyezik a középpontba. Multifaktoriális genezis valószínű, melyben genetikai tényezőknek és az élet során elszenvedett ártalmaknak – például oxidatív stressz, excitotoxikus hatások stb. – is nagy szerepe van. Az elmúlt bő 10 évben nagyon sokat megtudtunk a genetikai háttérről. Ki kell azonban emelni azt, hogy markáns családi halmozódás <5%-ban fordul elő, az Alzheimer-kór tehát többségében sporadikus. Kiemelt jelentőségű kockázati tényező a 19-es kromoszómára lokalizálható apolipoprotein-E 4 allél jelenléte.

A demenciák gyógykezelés farmakoterápiás lehetőségeit a 37-7. táblázatban foglaljuk össze. Nemzetközi és hazai útmutató szerint is az Alzheimer-kór enyhe és közepesen súlyos szakában (Mini-Mental Teszt 10-26) a donepezil (28 napig este 5, majd este 10 mg), vagy rivastigmin (2-szer 1,5 mg-ról kéthetenkénti dózisemeléssel lehetőleg 2-szer 6 mg-ig kell eljutni) adása ajánlott elsőként. Gastrointestinalis tünetek jelentkezése korlátot szabhat alkalmazásuknak; a gyógyszerbeállítás előtt EKG-vizsgálatot szükséges végezni (ingervezetés lassítása lehetséges). A súlyos dementiaszakra jelenleg egyetlen szer, a memantin (2-szer 10 mg), amely javallattal rendelkezik, melynek már a közepesen súlyos szakban is célszerű megfontolni. Kombináció a két típusú szer között sokszor jó eredményű. A nem kognitív pszichofarmakonok spektrumát, alkalmazásmódjukat illetően a könyv egyéb fejezeteire utalunk. A pszichoszociális kezelés legfontosabb alapelve, hogy az optimális mentális aktivációt kell biztosítani, jól megszokott és a pácienst érzelmileg is elfogadó saját környezetében; segíteni kell, nem helyette megcsinálni különböző dolgokat; emberi méltóságára mindvégig messzemenő tekintettel kell vele bánni.

37-7. táblázat. Farmakoterápia dementiák esetén

Terápia típusa	Jellege	Eszközei
kognitív	tünetjavítás	kolinészterázgátlók nootrop szerek memantin
kognitív	progressziólassítás	antioxidansok, pl. E-vitamin MAO-B inhibitor (selegilin)
nem kognitív	depresszió	SSRI: citalopram, sertralin, fluoxetin stb. RIMA (pl. moclobemid), tianeptin stb.
	agitáció, paranoid szindróma	(atípusos) antipszichotikumok, pl. tiaprid, risperidon, quetiapin antiepileptikumok, pl. carbamazepin
	anxietas	buspiron benzodiazepinek, pl. alprazolam, clonazepam
	alvászavar	zolpidem, zopiclon

Egyéb degeneratív demenciák

Kiemelkedő jelentősége van a frontális (vagy frontotemporalis) demenciáknak. Nemzetközi adatok szerint az összes demencia kb. 5%-a tartozik ebbe a csoportba. A betegségkezdet nemritkán 50 éves kor körüli. A kezdeti szakban személyiségés magatartásváltozás tünetei észlelhetők, például gátlástalanság, kritikai készség csökkenése, emocionális kórtünetek, vagy ellenkezőleg, apathia, indítékszegénység. Van, hogy beszédzavar az első jel, máskor ez csak később jelentkezik. A kivitelező (egzekutív) működések zavara sokszor szembetűnő. Esetenként nem könnyű a differenciálás az Alzheimer-kórtól – ezt korábban említettük. Az első ebbe a kategóriába sorolt betegséget Arnold Pick (1851–1924) cseh pszichiáter írta le 1892-ben; ezt néhány év múlva Pick-betegségnek nevezték el. Ma ezt a formát, melyre sajátos festődésű, golyószerű idegsejten belüli zárványok jellegzetesek, csak egy lehetséges formaként tartjuk számon a csoporton belül. A neuroradiológiai képalkotó eljárásokkal a homlokés/vagy halántéklebeny kezdetben izolált térfogat-, illetve működéscsökkenését lehet kimutatni. Mint hazai szerzők is már erre korán felhívták a figyelmet, jellegzetes különbség, hogy míg Alzheimer-kórban az encephalogram (EEG) hamar kórossá válik, Pick-betegségben akár a végstádiumban is ép maradhat. A családi halmozódás gyakoribb, mint Alzheimerbetegségben, 30–40% közötti. A terápia lehetőségei egyelőre igen szegényesek, a kimutatott szerotoninhiányt pótló terápiákról vannak valamelyest kedvező tapasztalatok.

Speciális csoport, ahol a demencia mozgászavarral járó neurodegeneratív kórkép ke retében jelenik meg. Ezek részleteit illetően a megfelelő fejezetben írottakra utalunk.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero