Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

39.1.1. A depressziók előfordulása időskorban

Bár a depresszió kialakulásának esélye a 20. életév körül a leggyakoribb, a depressziók incidenciája a 65. életév felett ismét növekszik, és a fiatalabb korból „áthúzódó” depressziókat is figyelembe véve, az organikus kórképek után a depresszió a második leggyakoribb pszichiátriai betegség időskorban. Időskori depressziók esetén a genetikai tényezők prediszponáló szerepe kisebb, ugyanakkor az öregedéssel együtt járó biológiai, illetve a pszichoszociális és organikus faktorok jelentősége fokozódik.

A biológiai rizikófaktorokat a központi idegrendszer katecholamin- és indolaminanyagcseréjének, illetve a megfelelő receptorok számának/aktivitásának csökkenése, a gyakran fájdalommal és/vagy mozgáskorlátozottsággal járó betegségek fellépte, valamint az érzékszervi funkciók csökkenéséből következő szenzoros depriváció jelentik.
A pszichoszociális rizikótényezők a kialakult szerepek elvesztésében, a feleslegességérzésben, illetve a rokonok, barátok elvesztése következtében kialakuló szociális izolációban, valamint a gyakori anyagi-egzisztenciális nehézségekben nyilvánulnak meg.

Az időskorú lakósság körében történt felmérések szerint a major depresszió pontprevalenciája nem emelkedik időskorban, de a minor depresszió, a dysthymia, illetve a klinikailag jelentős depressziós tünetek gyakorisága már lényegesen nagyobb. Az alapellátásban, felvételes kórházi osztályokon, illetve idősek otthonában a major depresszió pontprevalenciája 10–16%, míg a minor depresszió/dysthymia előfordulási gyakorisága 18-53% (39-1. táblázat). Egy, Hollandiában végzett populációs felmérésben 4559, nem demens, 65 és 100 év közötti lakós vizsgálata alapján a DSM-IV major depresszió pontprevalenciája a nőknél 4,4%, férfiaknál 2,7% volt, és az élettartam-prevalencia nőknél 20,4%-nak, férfiaknál 9,6%-nak bizonyult. Az aktuálisan major depresszióban szenvedőknek csak 36%-a részesült antidepresszív farmakoterápiában (többnyire SSRI készítmények) és 27%-uk szedett rendszeresen nyugtatókat vagy altatókat.

Az időskori depresszió hazai prevalenciájáról a populációben még nem állnak rendelkezésre adatok, de két, speciális beteganyagon végzett vizsgálat a nemzetközi adatokkal megegyezően kimutatta, hogy az egészségügyi ellátást felkeresők 15%-a, illetve a szociális otthonok lakóinak 19%-a major vagy minor depresszióban (is) szenved.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero