Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

39.1.3. Az időskori depresszió differenciáldiagnózisa

Fiatalabb korban induló és az időskorra „áthúzódó” major vagy minor depressziók esetén differenciáldiagnosztikai probléma kevésbé szokott felmerülni, különösen akkor, ha szem előtt tarjuk, hogy megöregedő depressziós betegnél az esetlegesen fellépő szomatikus betegségek nem zárják ki a depresszió perzisztálásának lehetőségét. Differenciáldiagnosztikai probléma többnyire az időskorban először jelentkező depressziók esetén szokott felmerülni, elsősorban azért, mert az időskorban gyakran észlelhető demencia és a depresszió tüneteinek értelmezése gyakran hibás.

Időskori depresszióhoz társuló pszeudodemencia

A kognitív funkciók kisebb-nagyobb mérvű (akárcsak pszichológiai tesztekkel feltárható) reverzíbilis romlása gyakorlatilag minden depressziós beteg esetén kimutatható. Ez a kognitív zavar idős depressziós betegeknél olyan mértékben a klinikai kép előterében állhat, hogy a beteg a valódi (irreverzíbilis) demencia diagnózisát kaphatja, jóllehet a két állapot etiológiája, prognózisa és terápiája alapvetően különböző. A depressziós pszeudodemencia a reverzíblis demenciák közé tartozik, mivel az alapbetegség gyógyulása után nyomtalanul megszűnik. A depressziós pszeudodemencia és a valódi demencia elkülönítését segítő klinikai jellemzők a 39-2. táblázatban láthatók, de a pontos elkülönítő diagnózis nélkülözhetetlen eszközei a különböző agyi képalkotó eljárások (CT, MRI stb.)

Valódi demenciához társuló pszeudodepresszió

A valódi (irreverzíbillis) demenciával járó betegségek bevezető szakában az érzelmi élet elsivárosodása, a külvilág iránti érzéketlenség, az inaktivitás, illetve az emberi kapcsolatok beszűkülése a valódi depresszióhoz hasonló tünetcsoporthoz vezethet, amely állapotot a demencia korai szakában gyakran észelhető pszeudodepressziónak neveznek. Az elkülönítésben a 39-2. táblázatban felsorolt klinikai jellemzők, valamint az ilyenkor feltétlenül indokolt neurológiai kivizsgálás lehetnek segítségünkre.

39-2. táblázat. A depressziós pseudodementia és a valódi dementia elkülönítése

	Pseudodementia	Valódi dementia
Családi anamnézisben	Affektív betegség, esetleg szuicidium	Dementia
Egyéni előzményben	Depresszió, esetleg (hipo)mánia, szuicid kísérlet	Személyiségváltozás
Vizsgálatnál a beteg	Elutasító	Együttműködő
Mimika	„Melankolikus omega”	Kifejezéstelen
Választípusok	„Nem tudom”	„Majdnem jó”
Teljesítmény	Hullámzó (estére jobb)	Konzisztens (de fokozatosan romlik)
Tájékozódás	Lassú, de megtartott	Időbeli dezorientáció
Affektivitás	Csak negatív irányú	Labilis
Téveszmék	Lehetségesek	Nincsenek
Szuicid gondolatok	Gyakoriak	Nincsenek

Depresszió és valódi demencia együttes előfordulása

Kétségtelen, hogy az esetek jelentős hányadában a depresszió és valódi demencia együttes előfordulásáról van szó: valódi demenciában a depresszió gyakorisága 15–25%, míg követéses vizsgálatok szerint a depresszióhoz társuló pseudodemens betegek 50%-ában 3 éven belül irreverzíbilis (valódi) demencia alakul ki.

Újabb vizsgálatok szerint a depresszió nem egyforma gyakorisággal alakul ki a demenciák különböző formáiban. A major depresszió gyakoriságát Alzheimer-betegségben 3–8%-nak, míg vascularis demenciában 19–21%-nak találták, ugyanakkor minor depresszió esetén ilyen különbség nem észlelhető.

Mivel demenciával nem járó időskori major depressziók esetén is gyakran észlelhetők MRI-vel kimutatható finom, diffúz, subcorticalis vascularis laesiók, újabban többen felvetik az ún. vascularis depresszió önálló nozológiai entitásának létjogosultságát. Ezen teória szerint az időskori depressziókon belül elkülöníthető a vascularis depresszió, amelynek jellemző neuropszichológiai és elektrofiziológiai korrelátumai vannak, és a betegség antidepresszívumokra kevésbé reagál. A vascularis depresszió problematikája még nem tekinthető teljesen kidolgozottnak, és további vizsgálatokat igényel

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero