Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

39.1.4. Az időskori depressziók lefolyása és komplikációi

Az időskori depressziók lefolyását és prognózisát jelentősen befolyásolják a komorbid testi betegségek (illetve az ezekre alkalmazott terápiák) és az időskor már tárgyalt speciális pszichoszociális vonatkozásai. Időskori depresszió különösen gyakran jelentkezik cerebovascularis kórképekben (stoke), cardiovascularis betegségekben (coronariabetegség, hypertonia stb.), Parkinsonbetegségben, endokrin kórképekben (hypothyreosis, II. típusú diabetes mellitus) és mozgásszervi rendellenességekben. Gondos vizsgálatokkal igazolható, hogy ilyenkor az esetek többségében a depresszió nem a szomatikus betegségre adott pszichológiai reakció következménye, hanem valódi, centrális biokémiai eltérésekkel is járó, és farmakoterápiára többé-kevésbé jól reagáló, önálló betegség.

Ismétlődés, kronicizálódás

Követéses vizsgálatok szerint időskori depresszióban gyakoribb a krónicizálódás, illetve a gyógyult esetekben gyakoribb a rekurrens lefolyás. Ez a relatíve roszabb prognózis részben a fennálló szomatikus betegségekkel, illetve sokszor az arra alkalmazott gyógyszerek mellékhatásaival függ össze. A leggyakrabban depressziót provokáló gyógyszerek a 39-3. táblázatban láthatók. Az időskorban gyakori szubklinikus (vagy manifeszt) hypothyreosis az ún. terápiarezisztens depressziók egyik leggyakoribb oka, és ilyen esetekben a pajzsmirigy-szupplementáció (pl. L-thyroxin) néha önmagában is hatékony, gyakrabban azonban az alkalmazott antidepreszszívumok hatását lényegesen fokozza.

Az időskori depresszió szuicid kockázata tehát rendkívül nagy, amit az is magyaráz, hogy ebben az életkorban a biológiai, pszichoszociális és demográfiai szuicid rizikófaktorok halmozottan jelentkeznek. Az életkor előrehaladtával a populációban a szuicid ráta fokozatosan növekszik, és a 65 év feletti, de különösen a 75 évnél idősebb lakósság öngyilkossági rátája a világ szinte minden országában két-háromszorosa az országos átlagnak. Mint az öngyilkosok között általában, az időskori szuicidiumokban is jelentős férfidominancia észlelhető, és rendkívül gyakori a drasztikus (vioelns) módszer alkalmazása. Részben ezzel is függ össze, hogy szemben a fiatalabb kori öngyilkosságokkal, ahol egy befejezett szuicidiumra kb. 10–15 kísérlet esik, időskorban a befejezett szuicidium–szuicid kísérlet arány 1:4. Sajnos az időskori depresszió – mindenütt a világon – alulreferált, aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség, pedig az is bizonyított, hogy a felismert és megfelelően kezelt idős depressziós betegek szuicid mortalitása lényegesen csökkenthető, főleg akkor, ha az antidepresszív gyógyszeres terápiát pszichoterápiával, illetve kellő szociális támogatással egészítjük ki.

39-3. táblázat. Gyógyszerek, amelyek depressziót (f)okozhatnak

digoxin
l-DOPA
szteroidok
antiepileptikumok
alfa-interferon
béta-blokkolók (propranolol, acebutolol)
kalciumcsatorna-gátlók (verapamil, diltiazem)
krónikus benzodiazepin-kezelés
neuroleptikumok, antipszichotikumok

Szuicidium

Bár az öngyilkosság rendkívül komplex, multikauzális jelenség számos biológiai és pszichoszocális komponenssel, kétségtelen, hogy a legfontosabb rizikófaktort a fel nem ismert és nem kezelt depresszió jelenti. Az öngyilkosságban meghaltak több mint 90%-a definitív (többnyire nem kezelt) pszichiátriai betegségben szenved halála idején, és a major depresszió aránya időskorban elkövetett öngyilkosoknál 80% felett van. Komorbid szorongásos betegség, illetve súlyos szomatikus betegségek a szuicid rizikót tovább fokozzák.

Szomatikus morbiditás és mortalitás

A fel nem ismert és nem kezelt időskori depresszió jelentősen fokozza a szomatikus (elsősorban cardiovascularis, cerebrovascularis és infectiosus) morbiditást és mortalitást, megnyújtja a testi betegségek gyógyulási idejét és csökkenti a beteg együttműködését a kezeléssel. A depresszió oki szerepét igazolják azon vizsgálatok, amelyekben (a szomatikus állapot, illetve egyéb rizikófaktorok korrigálása után is) azt találták, hogy a major depresszió lényegesen nagyobb mértékben növelte a halálozást, mint a minor depresszió. Myocardialis infarctuson átesett vagy instabil anginában szenvedő betegek rövid távú halálozása szignifikánsan nagyobb, ha egyúttal (nem kezelt) major depresszió is fennáll. Ugyanakkor az ilyen betegek major depreszsziójának eredményes kezelése szignifikánsan csökkenti mind a rövid, mind a hosszú távú halálozási rizikót.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero