Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


39.1.5. Általános szempontok az időskori depressziók kezelésében

Az időskori depressziók kezelésében a depressziók terápiájának általános szempontjai maradéktalanul érvényesek, de emellett számos egyéb, az időskor bio-pszichoszocális jellegzetességeiből fakadó tényezőt is figyelembe kell venni.
A depresszió bármely formájának fennállta esetén antidepresszív farmakoterápia minden esetben indokolt. Preferáljuk a szelektív szerotoninreuptake-gátló (SSRI), a szelektív noradrenalin reuptake-gátló (SNRI), illetve a kettős hatású (szerotonerg, illetve noradrenerg, valamint noradrenerg és dopaminerg) szereket, és a RIMA készítményeket. A jól ismert cardiotoxicus és anticholinerg, illetve egyéb mellékhatások miatt triciklusos, illetve tetraciklusos antidepresszívumokat időskorban csak nagyon indokolt esetben alkalmazzunk.
Komorbid szorongás, szorongásos betegség, illetve alvászavar esetén az antidepreszszívumot (kezdetben) mindig egészítsük ki anxyolyticumokkal, illetve altatókkal. Lényeges alapelv, hogy a gyógyszereket megfelelő adagban, megfelelő ideig alkalmazzuk, kerüljük a szubterápiás dózisokat és a túl gyors gyógyszerváltást. Míg fiatalabb korban az antidepresszívumok hatásának kialakulása csak a második-negyedik héten észlelhető, időskorban sokszor 5-6 hétig is tanácsos várni, különösen akkor, ha a lassú ütemben bekövetkező javulás már a második-harmadik héten elkezdődik. Lehetőleg kerüljük a polipragmáziát, de ugyanakkor legyünk tekintettel az egyéb testi betegségre adott gyógyszerek és a pszichotrop készítmények esetleges interakcióira. A gyógyszeres kezelés megkezdése előtt mindig alkalmazzunk pszichoedukációt, vagyis a beteget és kooperáló hozzátartozóját világosítsuk fel a betegség természetéről, a terápia várható hatásáról, az esetlegesen jelentkező mellékhatásokról, és szükség esetén térjünk ki a fokozott szuicid rizikóra is. Bár közvetlen szuicid veszéllyel járó, illetve súlyos, pszichotikus tünetekkel kísért major depresszióban hospitalizáció szükséges, az időskorú depressziós betegek döntő többsége ambulánsan igen jó eredménnyel kezelhető, főleg akkor, ha a beteg és hozzátartozói jól kooperálnak. Mindezek maradéktalan betartása mellett azonban még a legszakszerűbben kivitelezett terápia is meghiúsulhat, ha nem alkalmazunk rendszeres szupportív pszichoterápiát, és ha nem fordítunk figyelmet a szenzoros depriváció lehetőség szerinti korrekciójára (szemüveg, hallókészülék stb.), a szociális a fizikai izoláció leküzdésére, illetve a gondoskodó, támogató szociális (családi) légkör megteremtésére.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave