Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

42.1. Az időskori delírium

Epidemiológia. Az organikus agyi és/vagy általános testi betegségek talaján kialakuló delírium előfordulási gyakorisága 65 éves, vagy idősebb korban belgyógyászati és sebészeti osztályokon 10–17%, geriátriai részlegeken akár 80% is lehet. Fő kockázati tényezők: az életkor, agyi károsodás és/vagy jelentős belszervi betegség, érzékszervi működéscsökkenés.

42-1. táblázat. A delírium ismérvei (BNO-10)

Tudat- és figyelemzavar
A kognitív folyamatok globális zavara
- észrevevészavar: illúziók, hallucinációk – főként vizuális – formájában
- gondolkodás összefüggéstelensége, esetleg téveszmék jelenléte
- emlékezés valamennyi szakasza, de főleg a megjegyző emlékezés prominens zavara stb.
Pszichomotoros zavar
Alvás-ébrenlét ciklus zavara
Emocionális zavarok (szorongás, depresszió, irritabilitás, apathia stb.)

42-2. táblázat. Az időskori delíriumfajtái

Tünet	Klasszikus	Iteratív
Pszichomotoros nyugtalanság	tömeges, nagy mozgásokkal	könnyen felismerhető, hogy tevékenység jellegű
Szorongás tünetei	többnyire észlelhetők	általában nincsenek jelen
Tömeges hallucinációk	vannak	nincsenek
Agresszivitás	sokszor van, általában védekező jelleggel	nincs
Irányíthatóság	hiányzik	részleges
Heveny belgyógyászati ok	többnyire kimutatható	általában nincs
Kialakulás módja	heveny-félheveny	sokszor idült

A klinikai tüneteket és BNO-10 fő diagnosztikai kritériumait a 42-1. táblázatban foglaljuk össze. A hullámzás jellegzetes, elég gyakori a koraesti órákban rosszabbodás („naplemente-tünet”). Solti (1998) nagy gerontopszichiátriai beteganyagon szerzett tapasztalata alapján két fő formát, a klasszikus és a foglalkozási jellegzetességeket utánzó (iteratív) delíriumot különítette el; ennek részleteit a 42-2. táblázatban mutatjuk be.

Diagnózis, kórokok. Szindromatológiai szinten a pszichés tünetcsoport felismerése és súlyossága megállapítása a klinikai betegvizsgálaton és megfigyelésen alapul. Mivel a kóroki spektrum igen szerteágazó, általánosan érvényes vizsgálati protokoll nincs. A legfontosabb:

alkohol-, gyógyszerintoxikáció vagy -megvonás;
anyagcserezavarok: hypoxia, hypo-, hyperglykaemia, elektrolitzavar, vese-, májműködés zavara, anaemia, vitaminhiány, endocrinopathia stb.;
cardiovascularis betegségek: pangásos szívelégtelenség, szívinfarctus, arrhythmia, shock stb.;
központi idegrendszeri kórok: trauma, epilepsiás roham, infectio, térfoglaló folyamat, cerebrovascularis betegség stb.;
alvásmegvonás.

Kórlefolyás és prognózis az alapbetegség függvényei. A kezelés mihamarabbi megkezdésének nagy jelentősége van: a diffúz cerebralis működészavar hamar irreverzibilis károsodásokat eredményezhet. Tisztázatlan ok, illetve csak kórházi körülmények között kezelhető delírium esetén a minél korábbi kórházba utalás nagyon fontos. A kezelés célszerű helyei a (szub)intenzív osztályok, nem a „területi” pszichiátriai osztály! Mind a delírium, mind a szimptómás psychosis keretében jelentkező zavartság jellegzetes „testileg megalapozott psychosis” (Schneider): a kiváltó okkal parallel a pszichopatológiai tünetcsoport kórlefolyása, elvben teljes reverzibilitás lehetséges, bár ha demenciára rakódik a delírium, ennek lezajlása után a kognitív teljesítmény sokszor rosszabb, mint korábban volt.

A kezelés általános (szupportív, tüneti) és oki kezelésből áll. Az oki kezeléshez a kiváltó ok gyors és pontos tisztázása szükséges. Bizonyos bázisjellegű paraméterek (ionállapot, veseműködés, szívműködés) mielőbb megállapítandók és a kezelés függvényében ezeket nyomon kell követni. Az általános kezelést azonnal meg kell kezdeni, mivel a pontos ok sokszor csak bizonyos idő elteltével állapítható meg. A gondos, körültekintő ápolás a delírium minden formájában és stádiumában kulcsfontosságú. A kórtermi miliő (például éjszakai világítás, megfelelő mértékben ingergazdag környezet, odaforduló személyzet) önmagában is jelentősen hozzájárul a tudat feltisztulásához. A vegetatív működések gondos figyelése, ha hosszabb ideig ágyhoz kötött a beteg, a gyógytorna mielőbbi elkezdése a szövődmények elkerülése és a rehabilitáció szempontjából is igen jelentős. Alkohol-, illetve benzodiazepin-megvonás keretében kialakult tünetcsoport esetén benzodiazepinek, esetleg clomethiazol, egyéb okú delíriumokban jelentős nyugtalanság esetén tiaprid, vagy a butirofenon-csoport (például haloperidol) választandó.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero