Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

42.2.2. Pszichomotoros nyugtalanság (agitáció) és agresszivitás

Kiemelkedő jelentőségű tünetcsoport. Ha váratlan módon, akutan jelentkezik, a beteg – akár akarata ellenére történő – pszichiátriai kezelése szükségessége vetődhet fel. Demens betegeken 40% körüli mediánt szoktak megadni előfordulásként.

Az agitáció eredetileg a motoros mozgáskésztetés, többé-kevébé turbulens és dezorganizált formáját jelentette. A konkrét megnyilvánulási formák súlyossági sorba rendezhetők. Enyhe intenzitású tünetek esetén a beteg pl. lábával dobog, ruházatát igazgatja, nem tud nyugodtan ülni, izeg-mozog. Esetenként sokat beszél, fel-lejárkál, nem fejez be megkezdett cselekvését. Kifejezett – és ettől a fokozattól kezdve kóros mértékű – pszichomotoros nyugtalanság gyakori tünetei: mimika inadekvát, a beteg zaklatottan, beszűkülten járkál, kezét tördeli, kérdéseket monoton módon ismételgeti. Súlyos fokú agitáció esetén motoros inkoherencia képe észlelhető, jaktáció, céltalan, pszeudospontán mozgások uralkodnak. Cohen-Mansfield (1986) definíciója szerint az agitáció szociálisan inadekvát, repetitív verbális, vokális vagy motoros mgatartás, mely gyakran agresszivitással társul. A konkrét formákat a 42-3. táblázatban mutatjuk be.

42-3. táblázat. Az agitáció formái

Fő fajta	Példa	Alfaj
Nem agresszív	verbális	figyelemfelhívás céljából ugyanannak a dolognak ismételgetése, állandó újra megkérdezése
Nem agresszív	fizikai	kóborlás, céltalan gyűjtögetés, nyugtalanság, szociálisan inadekvát magatartás (pl. vizelés nyilvános helyen)
Agresszív	verbális	kiabálás, sikoltozás, drasztikus szidalmazás stb.
Agresszív	fizikai	köpködés, ütés, rúgás, karmolás, taszigálás, tárgyak hajigálása, harapás stb.

Nagyon fontos azonban itt is – mint az agresszív megnyilvánulások mindennapi és pszichiátriai előfordulásánál egyaránt –, hogy a nem megfelelő bánásmód, szó- vagy magatartásbeli megnyilvánulások generálják ezeket nemritkán, következésképp nagy többségükben elkerülhetők (lettek volta). A fizikai korlátozás vagy annak veszélye különösen gyakran vált ki ilyen védekezőnek induló, majd esetleg igen súlyossá váló agresszív megnyilvánulást. Az agitáció gyakori okait a 42-4. táblázatban tüntetjük fel.

A kezelés algoritmusát a kórtünet pontos genezise feltérképezése adja meg: ezt angolban ABC rövidítés (A – antecedent, előzmény; B – behavior, magatartás; C – consequence, következmény) foglalja össze. Elemezni kell mi az ok, ha testi betegség, a fájdalmat, problémát meg kell szüntetni, ha pszichoszociális, a környezeten és ne a betegen próbáljunk meg először változtatni. Gyógyszeres kezelésre csak a pszichoszociális repertoár kimerültével javasolt, hogy sor kerüljön. Szedatívumként benzodiazepinszármazék, ha antipszichotikumra van szükség, ún. atípusos szerek (tiaprid, risperidon, quetiapin – megjegyezzük, hogy jelenleg sajnos ennek a térítéstámogatása időskori pszichotikus állapotokra nem terjed ki, mint ahogy az olanzapinnek maga a javallata sem; így aztán a repertoár igencsak szűkös).

42-4. táblázat. Az agitáció gyakori okai

Általános orvosi okok

Gyógyszerekkel kapcsolatos iatrogen ok
1. diuretikumok nem megfelelő időbeli adagolása (pl. éjszakára)
2. altatók rebound effektusa
3. benzodiazepinek paradox reakciója
4. szimpatomimetikumok, teofillin adása
5. antidepresszívumok emócionális mellékhatása
Fájdalommal, vagy diszkomfort érzéssel járó – típusos tünetekben szegény – állapot
1. arthritis vagy egyéb ízületi betegségek
2. fejfájás
3. obstipatio, hasi görcsös fájdalom
4. izomfájdalmak
5. fog vagy ínyfájdalom, egyéb fogorvosi problémák
6. egyéb
Akut vagy krónikus hypoxia kezelése
1. respiratoros
2. cardiovascularis
3. vérösszetételi eredetű (anaemia)

Környezeti okok

Megfelelő, szükséglethez igazodó mozgástér (fizikai korlátozás mellőzése – még ágyban fekvő betegen is!)
Érzelmi szükségletek – megfelelő napi aktivitás

Pszichiátriai kórtünetek

felismerése és kezelése (paranoiditás, hallucináció, delírium, depresszió stb.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero