Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

43.2. Időskori vesebetegségek

Közel 1500 idős vesebeteg biopsiás adatának feldolgozásából 28%-ra becsülhetjük a membranosus glomerulo/nephropathia, 24%ra a mesangialis/focalis diffúz glomerulonephritis előfordulását. Az extrakapilláris glomerulonephritis 13%-os, a minimal change betegség 10%-os gyakoriságot mutatott. Szisztémás betegségekben időskorban a vese 59%-ban érintett dysproteinaemia, paraproteinaemia esetén, 24%-ban vasculitis esetén. A nephrosis-szindróma hátterében időskorban 75%-ban membranosus glomerulonephritis, minimal change betegség és amyloidosis áll, gyakori azonban a benignus vagy malignus daganatos betegség is.

A vesekő első jelentkezése közel 20%-ban 60 éves kor felett történik. Igen gyakori az obstructiv uropathia (prostatabetegség, neurogen hólyag, kő, kismedencei tumor következtében). Ugyancsak gyakori a húgyúti fertőzés és a szignifikáns bacteriuria időskorban (férfiaknál 13–37%; nőknél 17–55%).

A renalis strukturális és funkcionális változások szorosan összefüggenek, ezért a tubulointerstitalis károsodások kifejezett korrelációt mutatnak a GFRés RBF-csökkenéssel, valamint a veseelégtelenség progressziójával. Akut tubulointerstitialis nephritist okozhatnak a különböző gyógyszerek (antibiotikumok, nemszteroid gyulladáscsökkentők stb.), lokális és szisztémás fertőzések, szisztémás betegségek (hyperurikaemia, hypercalcaemia, lymphoproliferativ betegségek, kollagén és vascularis betegségek). Alapvetően a renalis interstitium gyulladásos infiltrációval, oedemaképződéssel járó betegsége, glomerularis elváltozás nélkül. Egyes esetekben azonban mesangialis hyperplasia és glomerularis sclerosis is megfigyelhető. A kiváltó ok elhagyása vagy megszüntetése, a metabolikus likus zavar korrigálása lehet az alapvető terápia. Specifikus beavatkozás jelenleg nem ismert. Nem specifikus kezelésként a szteroid próbálható meg.

A krónikus tubulointerstitialis nephropathia okozója leggyakrabban a gyógyszer, obstructio és a nephrosclerosis. A tubulointerstitialis nephropathia a tubulusok kitágulását, atrophiáját kisérő interstitialis fibrosis és mononuclearis sejtinfiltráció okozta interstitialis volumennövekedést jelenti, elsősorban a corticalis veserész interstitiumában. A kiváltó betegségek kezelésével érhetünk el mérsékelt javulást.

A bacteriuria gyakorisága időskorban megnő. A hematogén úton kialakuló fertőzések leggyakoribb oka a Staphylococcus aureus és a Pseudomonas aeruginosa, a Candida család mellett. Az aszcendáló urethrafertőzést okozó leggyakoribb baktérium, az Escherichia coli.

Minden életkorban a bacteriuria jelző tünete lehet a megváltozott vesefunkcióknak és ennek a jelentősége – bár a közvetlen kapcsolat nem teljesen tisztázott, illetve vitatott – időskorban nagyobb, mert csökkenti az élettartamot, elsősorban a septikaemia kialakulásának veszélye miatt. Az idős korosztály egyébként is veszélyeztetettebb a bakteriális fertőzés szempontjából, mivel gyakrabban kerül kórházba. A leggyakoribb nosocomialis ok az egyszeri vagy tartós katéterezés.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero