Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


43.5. Akut és krónikus veseelégtelenség, dialíziskezelés

Az akut veseelégtelenség 45–55%-ban praerenalis ok miatt alakul ki (volumenvesztés, pangásos szívelégtelenség okozta hipoperfúzió, valamint NSAID, ACE-gátló, diuretikum és antibiotikum hatására).
A krónikus veseelégtelenség 40–50%-ban nephrosclerosis/hypertensiv nephropathia és 20–30%-ban diabetes mellitus következménye lehet. Az életkor előrehaladtával, az évtizedeken keresztül fennálló betegségek egyik leggyakoribb következménye/szövődménye a veseelégtelenség lett, elsősorban az idős betegek körében. Ehhez az életkor előrehaladtával bekövetkező „fiziológiai” változások (öregedés), működéscsökkenések ugyanolyan mértékben hozzájárulnak, mint maga az alapbetegség.
A veseelégtelenség kialakulásától a működésképtelen (végállapotú) veseállapot bekövetkeztéig eltelt idő (a vesetúlélés ideje), illetve a renalis progresszió gyorsasága jelentősen függ az alapbetegségtől is. A leggyorsabb progresszió diabetes mellitus és nephrosclerosis esetén, a „leglassúbb” glomerulonephritis esetén várható. Mindebből következik, hogy a diabeteses és/vagy hypertoniás idős beteg a nagy vagy nagyon nagy cardiovascularis rizikójú csoportba tartozik és ugyanilyen nagy a kockázata a vesebetegség/veseelégtelenség kialakulására is.
Krónikus veseelégtelenség alakulhat ki az időskori obstructiv elváltozások következményeképpen is (prostata-hyperplasia, kismedencei daganat).
A krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dializált betegek kezelésének területén is kiemelt jelentőségű az idős betegek kezelésének speciális kérdése, hiszen a dializált betegek populációjának átlagéletkora az elmúlt 10 évben tíz évet „öregedett”. Érdekes az is, hogy leginkább az idős veseelégtelen betegek körében lenne indokolt a hemodialízis kezeléssel szemben a peritonealis dialíziskezelés alkalmazása (CAPD) a keringést kímélő és egyenletesebb méregtelenítő folyamatot biztosító és az otthoni kezelést lehetővé tevő tulajdonságai miatt.
Az életkor nem jelent abszolút kontraindikációt a vesetranszplantáció szempontjából. Az immunszuppresszív cyclosporin-terápia bevezetése óta, a transzplantált idős betegek egyéves túlélése nem különbözik a fiatalokétól.
Az otthoni dialíziskezeléshez és a transzplantációt követő gondozáshoz azonban éppen az időseknek családi, illetve külső segítségre van szükségük. A segítő családtag, illetve gondozási hálózat létrehozása a minőségi nephrologiai ellátás részévé kell váljék, és ezzel a gerontonephrologia a szociális ellátási területére is ki kell terjedjék.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave