Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


44.1.3. A BPH gyógyszeres kezelése

Mai szemléletünk szerint egyes abszolút műtéti indikációt képző esetektől eltekintve (masszív prostatavérzés, hólyagkővel szövődött BPH) az első választandó terápiás forma minden esetben a gyógyszeres kezelés. Ma alapvetően három fő csoportja ismert:
  1. Növényi kivonatok (fitofarmakonok).
  2. Alfa-receptor blokkolók.
  3. 5-alfa-reduktáz-bénítók.
 
Növényi kivonatok (fitofarmakonok)
Európában évszázados hagyományai vannak a fitoterápiának a BPH kezelésében. A növényi kivonatok alkalmazásának megítélése nagy eltérést mutat az egyes országokban.
Az USA-ban, Angliában és a skandináv országokban alárendelt szerepet játszik és legfeljebb csak placebohatást tulajdonítanak neki. Máshol (Németország, Olaszország és Magyarországon is) elfogadott terápiás alternatíva a BPH korai stádiumában, s a betegek is szívesen próbálják ki természetes hatóanyagtartalmuk miatt.
A növényi kivonatok esetében többféle hatóanyag keverékéről van szó: delta-5és delta-7-szterolok, zsírok és éterolajok, szabad zsírsavak és ezek észterei, poliszaharidok. Hogy ezen összetevők közül melyik, milyen arányban felelős a gyulladáscsökkentő, congestio és oedemacsökkentő hatásért, nem ismert. Pontos hatásmechanizmusuk sem ismert, de feltételeznek prosztaglandinszintézis-gátló és 5-alfa-reduktáz-bénító hatást is. Inkább az irritatív tünetek mérséklésére alkalmas. Bár objektíven bizonyítható hatásosságuk elmarad a mai modern, szintetikus készítmények mögött, létjogosultságuk lehet a kezdődő, főleg csak irritatív tüneteket okozó BPH kezelésében.
  • Rozspollen-kivonat (Secale Cereale),
  • afrikai szilvafa kéreg kivonat (Pygei africani),
  • törpe fűrészpálma kivonat (Serenoa repens, Sabalis serrulata) prosztaglandinszintézis-gátló, congestiót csökkentő hatású.
  • Tökmagolaj (Cucurbita pepo),
  • csalángyökér (Urtica dioica radix),
  • számos gyógynövény teafőzete is használatos a BPH okozta dysuriás panaszok csökkentésére pl. csalánlevél, kisvirágú füzike stb.
  • Fitoszterolok, béta-szitoszterin prosztaglandinszintézis-gátló, gyulladáscsökkentő hatásúak.
 
Alfa1-adrenerg receptor-blokkolók
A megnagyobbodott prostatában nagy százalékban mutatható ki simaizomszövet. Ennek tónusát az autonóm idegrendszer szabályozza. A húgycsőre kifejtett nyomás 40%áért ez az izomzat a felelős. Egyedül az idegi behatás gátlásával csökkenteni lehet az izomzat tónusát és ezzel a húgycső kompresszióját. Farmakológiai vizsgálatok igazolták, hogy a prostata simaizmaiban és a hólyagnyakon túlnyomóan alfa1-receptorok, míg az érrendszerben inkább alfa2-receptorok találhatók. A jobb elviselhetőség céljából a BPH kezelésében ma már csak kizárólag szelektív alfa1receptor-blokkolókat alkalmazunk.
Az alfa1-blokkolóknak az irritatív tünetekre gyakorolt előnyös hatása a hólyagnyak, a prostata és a húgycső izomtónusának csökkentésén nyugszik. Ennek következtében csökken az obstructio mértéke, javul a maximális vizeletsugár, csökken a reziduális vizeletmennyiség, és a tüneti pontszám (IPSS) is szignifikánsan csökken.
Az alfa1-blokkolók egyik nagy előnye a hatás gyors kialakulása. A vizelés javulását a beteg már néhány nap, sőt óra után észleli, ezért akut vizeletretencióban alkalmazva lehetővé tehetik a spontán vizelés megindulását.
A legtöbb alfa-blokkoló szer bizonyos mértékig hat az erek falában lévő alfa2adrenerg receptorokra is, ezért kisebb-nagyobb mértékben orthostaticus hypotoniát okozhat. Ezzel függ össze a többi mellékhatás is, mint szédülés, fejfájás, szívdobogás. Ezért a gyógyszer bevezetésekor különös gonddal kell figyelembe venni a beteg vérnyomását, egyéb antihypertensiv gyógyszereit.
Megkülönböztetünk ma rövid felezési idejű alfa1-blokkolókat, mint a prazosin és az alfuzosin és hosszú felezési idejű készítményeket, mint a terazosin, doxazosin és tamsulosin. A gyógyszer indikációjánál figyelembe kell venni, hogy van-e a betegnek hypertoniája is a BPH mellett. Az eredetileg vérnyomáscsökkentés céljára kifejlesztett doxazosin és terazosin ugyanis BPH-betegekben, ilyen indikációban adva is csökkentik a tenziót, míg normális vérnyomású betegek esetén a tenzió változása klinikailag elenyésző mértékű. Az uroszelektívebb készítmények, mint az alfuzosin és a tamsulosin csak minimálisan befolyásolják a vérnyomást, bár az egyéni különbségek jelentősek.
 
5-alfa-reduktáz-bénítók (finasterid)
Az 5-alfa-reduktáz bénítók a tesztoszteron-dihidrotesztoszteron átalakulást gátolja, s ezzel mintegy 90%-kal csökkenti a biológiailag hatásos hormon szintjét a szérumban, s ezen keresztül a prostatában is. A tesztoszte ronszint változatlan marad a vérben. Az androgén megvonás következtében tartósan sorvadnak a prostata epithelsejtjei, s ezért jelentős prostatatérfogat-csökkenés is észlelhető. A maximális volumenredukció (30%) 12 hónap folyamatos gyógyszerszedés után érhető el, de már 6 hónap után kimutatható a hatás. Az így elért állapotban „konzerválja” a prostatát, s a prostata akár 8–10 év után sem növekszik tovább.
A volumenredukció révén csökken a subvesicalis obstructio, ennek következtében javul a vizeletsugár, csökken a hólyagban visszamaradó vizelet mennyisége. Az IPSS átlagosan 21%-kal csökken, de a betegek mintegy felénél akár az 50%-os tünetcsökkenés is észlelhető. A maximális vizeletsugár 2,2 ml/smal nő. Az akut vizeletelakadás rizikóját a placebóhoz képest 57%-kal, műtét rizikóját 34%-kal csökkenti. Klinikai vizsgálatok alapján elsősorban a nagyobb, 40 ml-nél nagyobb prostaták esetén hatásos. Figyelembe kell venni, hogy a prostataspecifikus antigén (PSA) szintjét mintegy 50%-kal csökkenti.
Súlyos mellékhatások nincsenek. Az enyhébb tünetekért az antiandrogén hatás a felelős: impotencia, libidocsökkenés, gynaecomastia és ejakulációs zavarok.
Adagja napi 1 tabl (5 mg) finasterid.
 
Kombinált kezelés (alfa1-blokkoló és 5-alfa-reduktáz-bénító)
Bár a kombinált kezelés klinikai vizsgálatokban nem igazolt előnyöket a maximális vizeletsugár és reziduális vizeletmennyiség vonatkozásában, előnyös lehet alkalmazása jelentős tüneteket (dysuriás panaszokat) okozó nagy (60 ml-nél nagyobb) BPH gyógyszeres kezelésekor, ha az 5-alfa reduktáz-bénító kezelés mellett döntünk, de a kínzó tünetek gyorsabb csökkenését akarjuk elérni. Az egyébként csak mintegy 6 hónapos kezelés után észlelhető szubjektív javulás, az alfa1receptor-blokkoló kombinációs kezelése mellett már 1-2 hét után jelentkezhetnek.
Hátránya ennek a kezelésformának a dupla költség, ami sokak számára ezt a formát hozzáférhetetlenné is teheti. A kombinációból 6–8 hónap után az alfa-blokkoló adása fokozatosan leépíthető, csökkentve ezzel a kezelés költségeit.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave