Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata

44.4. Idős nők hólyagpanaszai, vizeletincontinentia

dr. Hamvas Antal

A vizeletincontinentia a Nemzetközi Kontinencia Társaság ajánlása alapján olyan akaratlan, vizsgálat során objektíven kimutatható vizeletvesztést jelent, mely szociálisan és higiénésen is károsan érinti a beteget. A vizeletincontinentia részben más betegségek kísérő tünete lehet, másrészt a kor előrehaladtával keletkező anatómiai eltérések következtében alakul ki. A felnőtt népességben a vizeletincontinentia előfordulása 5–10%-ra valószínűsíthető, míg a 60. életév után arányuk 30%-ra módosul. Különösen idős korban találhat a háziorvos ez idáig kontinens betegénél vizeletvesztés okozta poblémát. Az ilyen jellegű vizeletvesztésnek figyelemfelhívó szerepe lehet, gyakran az incontinentia tünet és nem önálló betegség. Számos kórkép velejárója lehet, és így a társbetegség megszüntetésével az átmeneti incontinentia is megszűnik. Az átmeneti incontinentia különösen időskorban fordul elő gyakran, az irodalomban a DIAPPERS betűszóval jelölik. Okai:

delírium,
infectio,
atrophiás vaginitis, vulvitis,
farmakológiai ok,
pszihogén ok,
endokrin ok,
csökkent motilitás,
székrekedés.

Időskorban gyakran tehát nem urológiai oka van a vizeletvesztésnek, hanem a háziorvos által is diagnosztizálható okokkal lehet magyarázni. Az idős ember agyi keringési zavarai, mely az arteriosclerosisból, vérnyomás-ingadozásból vagy a gyógyszermellékhatásból adódik, eredményezhetnek vizeletvesztést.

Egyes gyógyszercsoportok, főleg az idős betegnél okoznak mellékhatásként vizeletvesztést, így pl.

diuretikumok,
antidepresszáns,
antipszihotikum,
antikolinerg,
szedatívum,
hipnotikum,
alfa-adrenerg blokkoló,
kalciumcsatorna-blokkoló.

Igen gyakori oka az incontinentiának, hogy a vízhajtó miatt a betegnek olyan hamar telik meg a hólyagja, hogy egyszerűen „ nem ér ki” a toalettre.

Időskorban a húgyúti gyulladások, nők esetében a nőgyógyászati eredetű gyulladások sokkal gyakoribbak, így különösen hirtelen kezdődött incontinentia esetében célszerű az infectio kizárása.

Élettani magyarázata van annak, hogy nők esetében az incontinentia előfordulása kétszer olyan gyakori, mint férfiakban. A kor előrehaladtával az incontinentia gyakorisága növekszik, mivel csökken a hólyag tágulékonysága, gyakoribb lesz a visszamaradó vizelet, a csökkenő ösztrogénszint miatt a húgycső ellenállása csökken, növekszik az atrophiás vaginitis előfordulása.

A vizelet megtartásáért, a continentiáért és a vizelet akaratlagos ürítéséért összehangolt idegi és izomműködés szükséges. Mind a hólyag izomzatának, a detrusor funkciónak, mind a záró mechanizmusnak a sphincterfunkciónak zavartalanul kell működnie. A hólyag működése két fázisra bontható: a telődési fázis során a hólyag izomzatának ernyedt állapotban kell lennie ahhoz, hogy a felső húgyutakból a vizeletet befogadhassa, majd minimális nyomásemelkedés jelzi a vizelési ingert a gerincvelői központ számára. A telődési fázisban a sphincternek végig zárt állapotban kell lennie. Mindez a sympathicus túlsúly révén jön létre. Az ürülési fázis során a parasympathicus túlsúly révén a sphincter izomzata fog elernyedni, utat engedve az összehúzódott detrusor izomzat által kipréselt vizeletnek. Egészséges működés során a vizelet maradéktalanul kiürül a hólyagból, és a vizelet sugárban történő kiürítéséhez enormisan magas detrusor kontrakció és hasprés nem szükséges. Amennyiben ebben a finoman összehangolt folyamatban zavar áll be, a beteg incontinenssé válhat. A vizeletvesztéssel járó idősebb betegek esetében bőrirritációt, fertőzéseket, szociális ellehetetlenülést okozhat.

A vizeletincontinentia típusának pontos meghatározása nélkülözhetetlen a helyes terápia felállításához. A Nemzetközi Kontinencia Társaság ajánlása alapján az okokat, panaszokat és tüneteket figyelembe véve az alábbi típusokat különböztetjük meg:

stressz,
késztetéses,
reflex,
túlfolyásos.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero