Székács Béla (szerk.)

Geriátria

Az időskor gyógyászata


44.4.2. Késztetéses incontinentia

A késztetéses incontinentia formáinál az etiológiai tényező alapján különbséget lehet tenni primer, idiopathiás hólyagmegbetegedés, illetve a hólyag másodlagos, szimptomatikus károsodása miatt létrejött urge-incontinentia között.
A vizelési panaszokat késztetéses vagy urge-incontinentia esetén két nagy csoportra lehet osztani: szenzoros és motoros urgeincontinentiára. Az elkülönítéshez urodynamiás vizsgálat szükséges, hiszen csak így látható, hogy az incontinentia alkalmával történt-e kóros detrusor kontrakció (motoros urge), vagy csak a vizeletvesztés érzése volt meg, mérhető detrusor kontrakció nélkül (sensoros urge).
A szenzoros urge során tehát a parancsoló vizelési ingerhez nem társul a hólyag izomzatának összehúzódása, oka leggyakrabban lokálisan kereshető. Ez lehet gyulladás, kő vagy akár tumor is!
A motoros jellegű urge-incontinentia során detrusor instabilitásról beszélünk, ha a detrusor kontrakcióinak okaként neurológiai megbetegedés nem nevezhető meg vagy a kórkép alsó húgyúti obstructio (strictura, korábbi antiincontinens műtét) miatt jött létre. A másik nagy csoport a detrusor hiperreflexia. Ekkor az urge panaszok hátterében kimutatható neurológiai ok van, pl. SM, Parkinson-sindróma vagy diabeteses neuropathia, cerebralis vagy spinalis daganat.
A beteg panaszai a kórképre igen jellemzőek: gyakori, sürgető vizelési ingereket észlel, melyekhez vizeletvesztés is társul. A vizeletürítések száma a napi 8 alkalmat meghaladja, egy vizelés során sem tud 200 ml-t vagy azt meghaladó mennyiségű porciót üríteni. A fizikális vizsgálat során a kevert jellegű formák stressz komponensének okát lehet diagnosztizálni. Tiszta urge-incontinentia esetén a fizikális vizsgálattal hüvelyi fluort, cystokelét, húgycsőprolapsust találhatunk. Vizeletüledék vizsgálata különösen szenzoros jellegű urge esetén gyakran mutat pyuriát. A hólyag-neoplasma, hólyagkövesség kizárására célszerű hasi UH-vizsgálatot végezni, azonban a korlátozott mértékű hólyagkapacitás miatt információértéke a vizsgálatnak erősen korlátozott, így a cystsocopia nem kerülhető el.
Az urge-incontinentia diagnózisának felállítása, a további tipizálás az urodynamiás vizsgálat során dől el. A cystometria során 15 vízcm-t maghaladó spontán vagy provokációra, pl. köhögtetésre jelentkező detrusor kontrakciót mérünk motoros urge esetén, míg a szenzoros fajtánál az első vizelési ingert a beteg már 150 ml töltési volumen előtt jelzi.
 
A késztetéses (urge) incontinentia kezelése
A kezelés célja a hólyagműködés stabilizálása. Ennek első lépése az urge tüneteket kiváltó ok (daganat, gyulladás, hólyagkő, obstructio) megszüntetése. A tüneti kezelés a viselkedésterápiából, a beteg folyadékfogyasztási szokásainak feltérképezéséből, pszichoterápiából áll. Fizioterápia is használható urge-incontinentia esetén, mely során a gátizomzat tornája a rendszeres, pl. 2 óránként történő vizeletürítéshez való szoktatása a hólyagnak.
A leginkább alkalmazott gyógyszeres terápia célja a hólyagműködés során felszabaduló neorotranszmitter, az acetilkolin szintjének a csökkentése. Leginkább elterjedt a chlonidin, oxybutinin tolterodin alkalmazása, mely antikolinerg és direkt simaizomrelaxáns hatású is. Bizonytalan eredetű, főleg pszichogén oki háttér esetén az imipramin alkalmazásával lehet jó hatást elérni. A direkt simaizom-relaxánsok alkalmazásával elért hatás alatta marad az antikolinerg szerekének.
Műtéti megoldás csak a gyógyszerre nem reagáló esetekben jön szóba. A vizelési központból kiinduló hátsó ideggyökök átvágása idegsebészi beavatkozás, míg urológiai osztályon az urge-incontinentia során kialakult zsugorhólyag vékonybél kaccsal történő megnagyobbítását, augmentációját végzik, így hozva létre alacsony nyomású hólyagot.

Geriátria

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 722 8

"Az öregkort nem megérni, elviselni, művészet." (Goethe).

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

Az időskorba való átmenet, az időskor iránti elmélyült szakmai elkötelezettségét számos jelentős nemzetközi érdeklődést kiváltó tudományos közleményén túlmenően vezetőségi tagként a Magyar Menopauza Társaság, majd a Magyar Geriátriai Társaság munkájában való részvétele is jelzi. Már több korábbi szakkönyv tapasztalt írója-szerkesztőjeként 2004-ben új feladatba vágott. Mintegy 30 vezető klinikus-oktatót és több tehetséges fiatal szakembert nyert meg egy korszerű ismeretanyagot és újszerű problémaorientált klinikai megközelítési rendszert is bemutató egyetemi geriátriai tankönyv-kézikönyv 17 szekcióba csoportosított 75 fejezetének megírásához. Kezdeményezése sikeresnek bizonyult, hiszen 2005 eleje már a könyv bemutatását és forgalomba kerülését jelenti. A könyvben megvalósultak az idős beteget gyógyító orvost szakmailag hatékonyan felkészítő és kiszolgáló korszerű szerkesztői elképzelések. Ezt jelzi a könyv egyik nagy tekintélyű lektorának, Tringer László professzor bírálatának indító mondata is: „Végre egy klinikai szempontokat előtérbe helyező geriátriai tárgyú kézikönyv!”

„A Semmelweis Egyetem vezető oktatóinak munkájával a Semmelweis Kiadó gondozásában ismét egy kitűnő könyv születetett. Az időskorúak egészségének eredményes védelme és betegségeik hatékony ellátása társadalmunk egyik igen fontos kihívása a jelenben és jövőben. Ajánlom ezért a korszerű ismeretanyagot, újszerű szemléletet adó Geriátria könyvet mind egyetemünk felsőéves hallgatóinak, mind különböző szakorvosok-nak készülő orvoskollégáink figyelmébe.” (Dr. Kopper László)

„A Geriátria (az időskor gyógyászata) könyv régi hiányt pótol. A kötet korszerű ismere-teket tartalmaz és eligazítást nyújt a mindennapos orvosi gyakorlatban is. Meggyőződés-sel javasolható belgyógyászoknak, geriátriai szakvizsgára készülőknek, családorvosoknak és a geriátria iránt érdeklődő orvostanhallgatóknak.” (Dr. Romics László)

„A Geriátria tankönyv jelentős előrelépés időskorú betegeink ellátásának javításában, a megfelelő szakmai felkészülés biztosításában. Ajánlom ezt a munkát valamennyi beteg-ellátó orvoskollégám figyelmébe.” (Dr. Zöllei Magdolna)

„Bízom, hogy az alapellátásban egyre több családorvos kollégám teszi majd le a geriátria szakvizsgát, amihez végre Székács Béla egyetemi tanár szerkesztésében korszerű segítséget nyújtó egyetemi Geriátria tankönyv is rendelkezésre áll. Olyan teljesértékű könyv, amely nélkülözhetetlen az időskorúakat gyógyító-gondozó háziorvosi munkánkban.” (Dr. Balogh Sándor)

Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe kihelyezett Geriátriai Tanszéki Csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászati-rehabilitációs osztály élén. Geriáter, belgyógyász, neph-rologus, hypertonologus szakorvos, az Európai Hypertonia Társaság klinikai hypertonia specialistája. Aktív szakmapolitikus, már az 1980-as évek második felében az Országos Belgyógyászati Intézet hypertonia-vese munkabizottságának titkára volt. Az 1990-es évek első felében a Belgyógyászati Szakmai Kollégium tagja, titkára, az egészségügyi finanszírozási reformbizottság tagja, napjainkban a Geriátriai Szakmai Kollégium tagja. Az 1980-as évek második felétől több orvostudományi társaság, így a Magyar Nephrologiai Társaság, majd a Magyar Hypertonia Társaság vezetésében vett részt, az utóbbinak ma is a továbbképzésért, minősítésért felelős alelnöke.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szekacs-geriatria//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave